Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Grigorij, az orosz pap a háború kezdete óta segít az ukrán menekülteknek és küzd az agresszió ellen

Access to the comments Kommentek
Írta: Aleksandar Brezar  & Magyar változat: Pálfi Rita, Fencsik Tamás
Grigorij atya
Grigorij atya   -   Szerzői jogok  magánfotó   -  

„Oroszország háborút folytat Ukrajnában” – egy ilyen egyszerű mondat 2022-ben határozottan merész kijelentésnek számít Oroszországban, ugyanis börtön járhat érte. Bátor ember, aki mégis ki meri mondani a valóságot. 

Grigorij Mihnov-Vajtenko atya azonban ezt teszi, mióta Oroszország megtámadta nyugati szomszédját.

Az atya egykor az orosz ortodox egyház papja volt. Azt akarja megmutatni, hogy az országban nem mindenki támogatja Vlagyimir Putyin elnök agresszióját. Miközben - a magyar kormány nyomására a szankciós listáról lekerülő - Kirill pátriárka, az orosz ortodox egyház vezetője a háború leghangosabb támogatói közé tartozik.

Az atya jelenleg a február óta Oroszországban rekedt, több százezer ukrán menekült támogatását tekinti elsődleges feladatának. Szervezete, az Orosz Apostoli Egyház az elmúlt nyolc hónapban mintegy 7 ezer menekültnek nyújtott segítséget. „Mire eljött az április, a szervezetünk és a szentpétervári egyházközség nyitott egy központot az ukrán menekültek megsegítésére. Nincs két egyforma igény: egyeseknek jegyre volt szüksége Oroszország elhagyásához, másoknak ruhára vagy különböző gyógyszerekre” – magyarázta az Euronewsnak.

Amikor a háború elkezdődött, Grigorij felvette a kapcsolatot ukrán társaival, és más nemzetközi papokkal együtt levelet írt, amelyben követelte az invázió leállítását.

Az atya a kezdetektől „háborúnak” nevezte az Ukrajna elleni agressziót, márpedig ez a kijelentés már a kezdetektől büntetést vonhat maga után, hivatalosan ugyanis máig „különleges katonai művelet”-nek titulálják Oroszországban.

"Egységesek vagyunk ezekben az elképzelésekben. Meg kell állítani a háborút" - fogalmaz.

"Megértem, hogy a politikai tárgyalások nehézségekbe ütközhetnek. De vissza kell térni az 1991-ben megállapított és nemzetközileg elismert határokhoz - mondja, utalva Ukrajna határaira, amelyeket akkor állapítottak meg, amikor az ország elszakadt a Szovjetuniótól és kikiáltotta függetlenségét.

Az említett a határok szerint Ukrajnához tartozik az Oroszország által 2014-ben annektált Krím félsziget, valamint a kelet- és dél-ukrajnai Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon régiók, melyek bekebelezését alig három héttel ezelőtt jelentette be az orosz elnök.

"Beszélhetünk a gazdaságról, a vezetékekről, a nyelvről, az állampolgárságról és mindezekről a dolgokról. De mindannyian tudjuk, hogy mik a határok. Miért kell tehát újra és újra erről vitatkoznunk - főleg fegyverek segítségével?" – teszi fel a kérdést.

Ezek azok a gondolatok, melyek látszólag csupán csak a józan ész szavának tűnnek, Oroszországban számos embert juttattak már börtönbe. Grigorij atya szerint nincs mitől tartani. "Olyan ez, mint az időjárás. Néha naposnak indul a nap, de délutánra már eshet az eső" - fogalmaz.

Tévésből lett atya

Grigorij Moszkvában született, szülei disszidensek: egy színházi és filmes munkásságáról híres festőművész, valamint egy még ismertebb költő és drámaíró. A kereszténységet a 80-as években a szovjet hadseregben szolgálva fedezte fel.

A Szovjetunió 1991-es felbomlása után Grigorij, aki akkoriban filmrendezőnek tanult, egyre inkább csalódott a televízióban végzett munkában, látván, hogy azt a Kreml elitje egyre inkább a nyilvánosságnak szánt propaganda fő eszközévé alakítja.

Ezért kezdett el máshol válaszokat keresni, és így lett pap nem sokkal azután, hogy távozott a tévétől.

magánfotó
Grigorij atya a plébániájánmagánfotó

"A 2000-es évek elején rájöttem, hogy már mindent elértem, amit a televíziózásban akartam, és az kezdett valami nagyon furcsa lenni számomra" - mondja Grigorij.

"Nem számítottam arra, hogy a dolgok olyan rosszra fordulnak, mint most, de így is elegem volt volt már belőle - teszi hozzá.

Az ukránellenes és kormánypárti propaganda egyik legfontosabb forrásai az orosz tévécsatornák, melyek az Oroszország vélt ellenségeiről szóló összeesküvés-elméletek inkubátoraként szolgálnak, miközben dicsőítik a kormány döntéseit, különösen a Putyin által hozottakat.

Pap barátai segítségével lett belőle is pap, 7 éven át dolgozott Sztaraja Ruszában, Novgorod körzetében, a városban ami arról híres, hogy Dosztojevszkij ott töltötte nyarait életének utolsó éveiben.

"Az orosz társadalom egyáltalán nem vallásos"

Grigorij számára az volt az utolsó csepp a pohárban, mikor az orosz egyház és annak vezetője lelkesen támogatása a Krím 2014-es annektálását és Kreml donbászi erőszakos szeparatizmusban való részvételét.

Kilépett az orosz ortodox egyházból, és csatlakozott az Orosz Apostoli Egyházhoz - egy olyan ismert vallási szervezethez, amelyet más disszidens papok, például Gleb Jakunin atya alapított.

Miután évekig dolgozott az orosz társadalom legelnyomottabb tagjaival, például a börtönök rabjaival, az lett az új életcélja, hogy segítsen az embereknek a valódi hit erkölcsei szerint élni.

"Az oroszországi vallási szervezetekkel az a probléma, hogy valójában mindegyik hamis" - mondja Grigorij atya. "Az orosz társadalom egyáltalán nem vallásos".

Alexander Zemlianichenko/AP
Vlagyimir Putyin orosz elnök és Kirill pátriárka 2019. április 28-án a húsvéti szertartáson a Megváltó Krisztus-székesegyházbanAlexander Zemlianichenko/AP

"Ha megnézzük, hogy Európában bárhol máshol - Belaruszban, Ukrajnában, Csehországban stb. - hányan járnak templomba, azt látjuk, hogy az emberek legalább 10-15%-a vallásos. Ez a legalacsonyabb arány. De Oroszországban a fő keresztény ünnepeken, mint a karácsony vagy a húsvét, nem látunk többet, mint az emberek 3%-át a templomokban" - magyarázza.

"Az a kép, amit a televízióban vagy bármely médiában látunk, azt a látszatot kelit, hogy egyház nagy és fontos szerepet játszik az orosz társadalomban. Sajnos ez hamis" - véli Grigorij atya.

"A mi szerepünk tehát nem az, hogy kivezessük az embereket az orosz ortodox egyházból. Mi azzal a nagy többséggel foglalkozunk, akik nem tudják, mi a kereszténység, akik azt hiszik, hogy csak arról szól, hogy hosszú szakállas alakok furcsa ruhában járkálnak, és mondják ezeket a furcsa szavakat" - hangsúlyozza.

Szerinte egy igazi kereszténynek minden probléma epicentrumában jelen kell lennie, és segítenie kell, ezt kívánja megmutatni az embereknek.

Az orosz ortodox egyházzal és annak vezetésével kapcsolatos csalódottság részben abból ered, hogy már régóta úgy tartják, hogy a Kreml befolyásolása alatt áll.

Mikhail Klimentyev/Sputnik via AP
Vlagyimir Putyin orosz elnök Kirill pátriárkává választásának évfordulóján 2022. február 1-jén a KremlbenMikhail Klimentyev/Sputnik via AP

A Szovjetunió az 1920-as években kezdetben teljesen felszámolta a intézményesített vallást, elkobozta az egyházi tulajdont, és üldözte a papokat és a híveket. Azonban a második világháborúban Sztálin részben újjáélesztette az ortodox egyházat.

A keményvonalas kommunista Sztálin úgy érezte, hogy a társadalom megreformálására és a külső ellenségek elleni harcra irányuló széleskörű céljaihoz szüksége van a nép támogatására.

A posztszovjet években nyilvánosságra hozott dokumentumok azt bizonyítják, hogy a Belügyi Népbiztosság, - a KGB elődje - intenzíven részt vett az egyházi ügyekben, és azt, hogy ezt a stafétabotot továbbadták, felhasználva a papságot belföldi informátorként és külföldi befolyásszerző ügynökként egyaránt.

Gleb Jakunin atya - egy demokráciapárti aktivista és a moszkvai Helsinki Csoport tagja - volt az alelnöke annak az orosz parlamenti bizottságnak, amely a KGB egyházban való részvételét vizsgálta, és híressé vált, mikor nyilvánosságra hozta a Politbüro dokumentumait, amelyekről azt mondják, hogy a kettő közötti kiterjedt kapcsolat létezését bizonyítják.

A bizottság azzal vádolta II. Alekszij pátriárkát, hogy kollaboráns volt. Egy 1999-ben Észtországban előkerült KGB-archívumból pedig azt derült ki, hogy a szovjet hírszerzéssel való kapcsolata még az eredetileg feltételezettnél is kiterjedtebb volt.

Az akták szerint a pátriárka teljes jogú KGB-ügynök volt. Drozdov fedőnéven dolgozott és még kitüntetést is kapott a szovjet hírszerzéstől.

Az egyház azt állította, hogy a dokumentumok hamisítottak, de ennél tovább nem ment, elutasította, hogy az ellenkezőjét bizonyítsa, ahogy azt is, hogy felmentse vezetőjét.

Minderről egy szóval sem számoltak be az orosz állami tulajdonú és mainstream csatornák.

Putyin kritikusai éveken át állították, hogy az orosz elnök és legközelebbi szövetségesei, mint például Dmitrij Medvegyev, csak a felszínen vallásosak.

Az egyházhoz való közelségük célja csak az, hogy ezzel mozgósítsák azoknak az oroszoknak a támogatását, akiknek fontos, és vigaszt nyújt a posztszovjet időkben az egyházhoz való tartozás.

Erre utaltak a Kreml embereinek botlásai a miséken és a körmeneteken, az egyik legárulkodóbb jel pedig az volt, mikor II. Alekszij pátriárka Putyint "Főtisztelendő úrnak" szólította, megmutatván, hogy az ország legmagasabb vallási tekintélye meghajol az elnök tekintélye előtt.

Régóta állítják, hogy Kirill pátriárka 2009-es kinevezése II. Alekszej halála után szintén a titkosszolgálatok és maga Putyin közreműködésével történt.

Kirill azóta is rendületlenül dicséri az orosz elnököt, legutóbb - annak 70. születésnapja alkalmából - azt mondta, hogy "Isten azért juttatta (Putyint) hatalomra, hogy különlegesen fontos és az ország sorsa szempontjából nagy felelősséggel járó szolgálatot végezzen".

Orosz birodalmi álmok és végső bukás

"A hivatalos vallási szervezet egyáltalán nem vallási szervezet. Ez a birodalomépítési projekt része" - állítja Grigorij.

Szerinte más konfliktusokban a vallási hatóságok kritikusan álltak a háborúkhoz, még a legautokratikusabb rezsimekben is .

"Máshol az egyház legalább egy kicsit független volt. Ha a hatóságok valamilyen hibát követtek el, az egyház azt mondta, hogy hiba volt, és hogy a dolgokat másképp kellene csinálni - emelte ki. Ezzel szemben Oroszországban azt hallani az egyházi tisztségviselőtől a hatalom felé, hogy zseniális, mindent jól csinál, és fontos, amit tesz, semmi mást.

"Az egyház most úgy működik, mint a komisszárok a Szovjetunióban. És az emberek természetesen látják ezt, és nem tetszik nekik. Különösen február óta sokan elhagyták az egyházat, papok és olyanok is, akik évekig ott voltak hívek."

Egyszerűen nem tudnak egy olyan egyház hívei maradni, amely azt mondja, hogy a háború jó dolog.
Grigorij atya

Ahogy a háború a kilencedik hónapjához közeledik, Grigorij még hajthatatlanabb abban, hogy a háború bármiféle támogatása ellenkezik az igaz hit tanításaival.

magánfotó
Grigorij egy világbékét hirdető graffitti előttmagánfotó

Szerinte az elképzelhető, hogy egy keresztény ember azt mondja, hogy nagyon nehéz körülmények között meg kell védeni a nemzetüket vagy az országukat, nincs más lehetőség.

Az viszont nem helyes, ha az egyház kezdi azt mondani, hogy "el kell menni, meg kell ölni mindenkit". Ilyet nem mondhat keresztény vagy bármilyen más vallásos ember - jelenti ki.

Grigorij úgy látja, hogy az orosz társadalom a történelem rossz oldalán találta magát, miután az országban nem foglalkoztak egyáltalán az elmúlt évtizedek társadalmi változásaival.

Oroszország még mindig a birodalom eszméjében él. A fő baj az, hogy ez az eszme megöl.
Grigorij atya

"Végül azt kaptuk, amit láttunk felénk tartani" - magyarázza. "Oroszország mint állam valóban az egész világ ellen van. És természetesen nincs esélyünk megnyerni ezt a háborút".

Bár nem zárja ki annak lehetőségét, hogy Oroszország kilábal a világ páriává vált állapotából, Grigorij atya kitart amellett, hogy a kiút hosszú és viszontagságos lesz.

"Miután veszítettünk, kemény erőfeszítésekre lesz szükség, és nem csak a gazdaságban. Az elménkkel és a szívünkkel lesz dolgunk. És sok embernek fel kell majd tudni dolgozni, hogy mi történt, és hogyan kerültünk ilyen szörnyű helyzetbe".

"Ez nagyon nehéz és fáradságos munka. Lehet, hogy egy évszázadba telik, nagy szükség lesz rá. De biztos vagyok benne, hogy lehetséges.