A mai napon, június 20-án világszerte megemlékeznek azokról, akik arra kényszerültek, hogy elhagyják otthonaikat és más országokban keressenek menedéket, kezdjenek új életet és boldoguljanak.
HIRDETÉSA Menekültek Világnapján az Euronews két szomáliai személyt mutat be az északi országokba való megérkezésüktől, politikusi pályájuk zenitjéig.
'Az első szomáliaiak az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején érkeztek a skandináv régióba. Később, ahogy a szomáliai polgárháború egyre intenzívebbé vált, újabbak érkeztek a térségből.....manapság a szomáliai menekültek első generációja hagy nyomot a politikában, a helyi tanácsok szintjétől az országos színpadig.'
A kisvárosokban számtalan kihívással néznek szembe a bevándorlók
Suldaan Said Ahmed Finnország első szomáliai származású parlamenti képviselője. Családegyesítési vízummal, menekültként érkezett az észak-európai országba, tizenévesen, hogy csatlakozzon a már ott élő bátyjához.
Akkoriban a finn hatóságok politikája az volt, hogy a menekülteket az ország különböző részein helyezik el, nem pedig a nagyobb városokban koncentrálják őket, így Suldaan és családja Észak-Karéliába, Finnország északkeleti részén, az orosz határ menti régióba költözött.
"Jó volt Észak-Karéliában élni, megtanulni a nyelvet. Ott kezdtem el az iskolát és alkalmazkodtam a finn kultúrához. De a kisvárosban sok kihívással is szembesültem. Különösen a bevándorlói hátterem miatt" - mondta a 29 éves Suldaan.
"A nagyvárosokban mindig több a munkalehetőség, és toleránsabbak az emberek. A kisebb városokban, mivel kevés a bevándorló, több a kihívás" – vallott róla az Euronewsnak.
Észak-Karélia székhelye, Joensuu az 1990-es évek elején a bevándorlók számára veszélyes városként szerzett magának hírnevet, különösen a skinheadek erőszakos támadásai jelentettek akut problémát. Ez komoly aggodalomra adott okot Suldaan édesanyjának, aki Londonba szerette volna költöztetni a családot.
"_Összedugtuk a fejünket, és azt mondtuk: "anya, gyerekkorunk óta egyik helyről a másikra költözünk, és minden alkalommal el kell kezdenünk alkalmazkodni egy új nyelvhez és egy új kultúrához. De megértjük, hogy egyedülálló anyaként magányosnak érzed magad, ahol nincs más szomáliai és afrikai ember. Ezért talán kompromisszumot kellene kötnünk, és Helsinkibe költöznünk, ahol nagyobb a fekete diaszpóra._”
Suldaan politikai aktivitása csak azután kezdődött, hogy a család Helsinkibe költözött, és látta a jobboldali 'Igazi Finnek' párt áttörését a 2011-es választásokon.
Úgy döntött, ez az ébresztő számára, hogy fel kell lépnie a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen, és megkereste a 'Baloldali Szövetség' nevű politikai pártot, hogy a következő önkormányzati választásokon a jelöltjükként indulhasson.
Az első nekifutás nem úgy sikerült, ahogyan szerette volna. Nem kapott elég szavazatot ahhoz, hogy bekerüljön a helsinki városi tanácsba. De nem adta fel!
“Amikor kiderült, hogy nem választottak meg, csalódott voltam. De tisztában voltam vele, hogy fiatal vagyok, nemrég költöztem Helsinkibe Észak-Karéliából, és 91 ember úgy döntött, hogy én vagyok a legalkalmasabb személy arra, hogy az érdekeiket képviseljem. Azt mondtam magamnak: "Suldaan, ez egy jó kezdet!".
Gyorsan elröppent az idő a következő, 2017-es helyhatósági választásokig. Akkorra Suldaan már csatlakozott a Baloldali Szövetséghez sőt, már vezető pozíciót töltött be a pártban. Amikor a szavazatokat megszámolták, kiderült, több vokssal jutott be a városi tanácsba, mint a veterán Paavo Väyrynen - Finnország egyik legismertebb politikusa.
A 2021-es finn parlamenti választásokon Suldaan nem közvetlenül, hanem a pártlistán került be a törvényhozásba. Egy másik baloldali politikust váltott, így ő lett az első szomáliai, aki Helsinki képviseletében bejutott a finn parlamentbe.
"Ha gyűlölködő beszólást, gyűlölködő üzenetet kapok, és feladom, akkor ezek az emberek nyernek. Aki az elen áll, mindig kénytelen áldozatot hozni, és most a bevándorló hátterű vagy más kisebbségi háttérrel rendelkező fiataloknak legalább van néhány ember, akit példaképüknek nevezhetnek." - mondta.
Szociális munkásból politikus
Marian Hussein nemcsak az első szomáliai származású megválasztott képviselő Norvégiában, hanem ő a legelső afrikai származású törvényhozó, aki helyet kapott az oslói parlamentben.
Családja Szaúd-Arábiából költözött el - ahol apja vendégmunkásként dolgozott - amikor Marian 10 éves volt, és az új otthona eleinte sokkolta.
HIRDETÉS
"A világ egyik legmelegebb területéről az egyik leghidegebbre érkeztünk. Télen jöttünk, havazott, és nem a városban voltunk, hanem egy Lillehammerhez közeli kerületben, ahol a téli olimpiát rendezték" – mesélte el a 36 éves Hussein az Euronewsnak.
A fiatal Marian számára az egyik legmegnyitóbb dolog a norvég oktatási rendszer volt, ahol a fiúk és a lányok is járhattak állami iskolába - korábbi otthonukban csak a szaúdi állampolgároknak volt joguk állami iskolába járni, míg a vendégmunkás családoknak tilos volt.
Marian meglehetősen későn lépett a politikai pályára. Miután befejezte tanulmányait szociális munkásként helyezkedett el.
"Számtalan területbe belekóstoltam, sokmindent kipróbáltam, de soha nem láttam magam a politikai színtéren" - mondta.
Suldaanhoz hasonlóan őt is a jobboldali politikusok előretörése késztette arra, hogy fontolóra vegye; országos szinten kapcsolódik be a politikába.
HIRDETÉS"2013-ban a Konzervatív Párt vette át a hatalmat Norvégiában, és a (jobboldali) Haladás Párttal kezdtek el kormányozni. Én még aznap este csatlakoztam a Szocialista Baloldali Párthoz" – mondta.
Marian még mindig bizonytalan volt azzal kapcsolatban, hogy mennyire kellene belefolynia a politikába. Attól tartott, hogy nem tud eleget, nincs elég tapasztalata ahhoz, hogy vitaképes legyen egy tévévitában.
De akadt néhány példaképe, akikre felnézett. Például Hanan Ashrawi palesztin politikus.
"Szóval, hallottam már a nőkről a politikában, de soha nem gondoltam, hogy én is az leszek!"
"Időbe telt, mire megértettem, hogy mekkora hatással lehetek a dolgok menetére. Meghatározónak tartom, hogy az elmúlt 20 évben volt egy vita arról, hogy a menekültek mennyire kevéssé integrálódnak a norvég társadalomba. Fontos, hogy belefollyanak olyan vitákban, ahol az emberek a történelmünkről és az életünkről vitatkoznak"
HIRDETÉS"Rendkívül fontos, hogy részt vegyünk ezekben a vitákban, és elmondjuk, hogy mi működik és mi nem működik, és hogy az emberek hogyan élik az életüket, és ne hagyjuk, hogy egyesek a félelmet politikai fegyverként használják."