Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Koszovó attól tart, az orosz példát követheti Szerbia

Access to the comments Kommentek
Írta: Euronews
Kosovo Security Force members march during the celebration to mark the 11th anniversary of independence in Pristina
Kosovo Security Force members march during the celebration to mark the 11th anniversary of independence in Pristina   -   Szerzői jogok  Visar Kryeziu/Copyright 2019 The Associated Press. All rights reserved.   -  

Koszovó éppen egy héttel azelőtt ünnepelte Szerbiától való függetlenségének 14. évfordulóját, hogy 2022. február 24-én orosz katonák átkeltek Ukrajnába.

Egy kis délkelet-európai országként, amely nincs túl messze Ukrajnától, az invázió bizonytalan helyzetbe hozta Koszovót. A háború, amely már a 22. napja tart, számos lehetséges következményt vetít előre Koszovó jövőjére nézve.

Azokban a feszült hónapokban, amikor az orosz egységek elkezdtek gyülekezni az ukrán határ közelében, a koszovóiak már arról vitatkoztak, hogy Belgrád esetleg ürügyként használja a konfliktust arra, hogy megtámadja Koszovót, amely 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét, és vált ki Szerbiából.

Valójában kevés olyan európai van, aki jobban megérti, min mennek most keresztül az ukránok, mint a koszovóiak, akiknek alig több mint 20 évvel ezelőtt egy szomszédos állam által vezetett, és nacionalista ideológiával táplált konfliktust kellett elviselniük.

'Amennyiben Oroszország képes lett volna gyorsan előrenyomulni Ukrajnában, a Balkán most igazán nagybajban lenne” - Agon Maliqi, elemző.

Az 1998-as koszovói háború Jugoszlávia, az albánok ellen évekig tartó állami elnyomásának csúcspontja volt; kilenc évvel azután, hogy Slobodan Milosevic visszavonta Koszovó autonómiáját, és a tartományt Belgrád közvetlen ellenőrzése alá helyezte.

A jugoszláv erők és a Koszovói Felszabadítási Hadsereg gerillái közötti háború 1999 júniusáig tartott, és csak azután ért véget, hogy a NATO mintegy három hónapon át szórta a bombákat, hogy Milosevics erőit kiűzze Koszovóból.

A nyugati média nagy része az ukrajnai konfliktust a második világháború óta az első európai háborúként írja le, figyelmen kívül hagyva ezt a konfliktust, valamint a Jugoszlávia felbomlását kísérő háborúkat Szlovéniától Macedóniáig, az 1990-es években.

Amikor az ukrajnai invázió elkezdődött, Koszovó gyorsan állást foglalt: egy kormányépületet az ukrán zászló sárga-kék színeivel világítottak ki. Koszovó emellett 20 ukrán újságírónak nyújtott támogatást, és 5000 menekült befogadását vállalta.

A kulturális rokonság és a stabil politikai szövetség Szerbia és Oroszország között Belgrádot fontos szereplővé tette. Putyin legújabb katonai kalandja elkerülhetetlenül felhúzta Koszovót a régióban a háború kirobbanásának veszélyét jelentő forró pontok listájára.

A térség sebezhetőségének tudatában a nyugati diplomaták gyorsan reagáltak: Annalena Baerbock német külügyminiszter Szarajevóba, Pristinába és Belgrádba is ellátogatott. Joseph Borrell, uniós külügyi biztos pedig Albániába utazott, megkezdve a régióban tett körútját, ahol a nyugat-balkáni országok számára - a közelmúltbeli európai események fényében - a gyors EU-integráció esélyét fejezte ki.

Armin Durgut/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved
German Foreign Minister Annalena Baerbock, centre right, shakes hands with Christian Schmidt, High Representative for Bosnia and Herzegovina in Sarajevo, BosniaArmin Durgut/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved

Biztonsági kérdések

A koszovói kormány létrehozta a "Biztonsági Alapot", és felkérte a polgárokat, hogy adományozzanak a fiatal koszovói hadseregnek. És bár népszerű, a kezdeményezés várhatóan nem lesz jelentős hatással a koszovói hadsereg erejére.

A kormány munkacsoportot hozott létre Koszovó NATO-tagsági kérelmével kapcsolatban is, amit az akadályoz, hogy öt EU-tagállam - Spanyolország, Görögország, Szlovákia, Románia és Ciprus - nem ismeri el Koszovó függetlenségét.

Koszovó a KFOR-misszió révén NATO-jelenléttel bír. Az 1999-ben elért kumanovói megállapodás értelmében továbbra is a helyszínen garantálja Koszovó biztonságát.

Szerbia továbbra is erős befolyást gyakorol Koszovó északi részén, a határ mentén. Bosznia-Hercegovinában Milorad Dodik, a háromoldalú elnökség boszniai szerb tagja aktívan fenyegetőzött a Szerb Köztársaság (Republika Srpska) kiválásával.

Agon Maliqi politikai elemző és szakértő szerint Oroszország agresszív utat követett a Balkánon azzal, hogy a boszniai és koszovói konfliktusok oldása helyett az izzításába fektetett. Mivel aktívan próbálta megakadályozni Montenegró és Észak-Macedónia NATO-csatlakozását, valamint destabilizációs frontokat hozott létre a Nyugattal folytatott befolyási háborúban a régióban.

Darko Vojinovic/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved.
Russian President Vladimir Putin, that reads: ''Brother'' in Belgrade, SerbiaDarko Vojinovic/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved.

Maliqi úgy véli, hogy fennállt a valós veszélye annak, hogy az ukrajnai konfliktus a Balkánon eszkalálódik, de az ukránok ellenállása és a Nyugat gyors reakciója kordában tartotta a helyzetet.

"Ha Oroszország képes lett volna gyorsan lerohanni Ukrajnát, és a Nyugat reakciója nem lenne olyan, mint amilyen, akkor a Balkán igazán nagy bajban lenne" – mondta.

Szerbia elutasította, hogy csatlakozzon az Oroszország elleni szankciókat bevezető országok hosszú listájához, és az egyetlen olyan ország volt Európában, amelynek fővárosában oroszbarát tüntetéseket tartottak az orosz invázió kezdete után.

A belgrádi bulvárlapok, amelyek Aleksandar Vucic elnök befolyása alatt állnak, kissé bizarr módon Ukrajna Oroszország elleni támadásaként tudósítottak a háborúról.

Belgrád ugyanakkor támogatta az orosz támadó háborút elítélő ENSZ-határozatot, amit a kritikusok úgy értékelnek, hogy Szerbia megpróbálja megetetni a kecskét, de megmenteni a káposztát is - és az Oroszországgal való kapcsolatát a Nyugattal való kapcsolatában is felhasználni.

Koszovói-szerb párbeszéd

A Koszovó és Szerbia közötti párbeszéd hosszú, az Európai Unió által közvetített folyamata számos akadályba ütközött. Josep Borrell, az EU külügyi főképviselője - aki jelenleg a térségben tesz látogatást - elismerte, hogy a párbeszéd "nem halad olyan ütemben, ahogyan kellene".

Ez a folyamat, amit mindkét ország számára kulcsfontosságú lépésnek tekintenek az EU-hoz való csatlakozási törekvéseik szempontjából, a jelenlegi koszovói kormány, nagyjából egy évvel ezelőtti hatalomra kerülésével a status quo új szakaszába lépett.

Albin Kurti miniszterelnök többször is elutasította, hogy a Szerbiával folytatott párbeszédet prioritásként kezelje, és ezzel olyan narratívát épített fel, amely szerint Pristina nem profitál abból a sürgetésből, ahogyan elődei és a közvetítő EU kezelte a folyamatot.

A térség esetleges destabilizáló lépéseitől való félelem Vučićnak a Nyugattal szemben adhat befolyást - figyelmeztet Donika Emini, a Koszovó és Szerbia közötti párbeszéd folyamatára szakosodott politikai szakértő.

Másrészt Emini rámutat, hogy a jelenlegi válság segíthet Koszovónak abban is, hogy megerősítse pozícióját, és a helyzetet a fennmaradó államépítési kihívások leküzdésére használja fel.

Emini hozzáteszi, hogy az uniós tagság még mindig nem egyszerű folyamat, különösen Koszovó számára, "bár a Nyugat-Balkán integrációjának azonnali igénye megjelent".

"A jelenlegi normák megkérdőjeleződnek... de nem lesz előrelépés az integrációs folyamatban, a további reformok és a demokratizálódás érdekében a balkáni politikai elit aktív elkötelezettsége nélkül".

Maliqi egyetért azzal, hogy a nyugat-balkáni országok integrációs folyamata új lendületet kaphat, mivel az EU azonnali szükségét látja a régió közeledésének, de óva int attól, hogy "sok illúziót tápláljunk".

Általánosságban úgy véli, hogy az ukrajnai háború segítheti a régi pozíciók elmozdítását a Balkánon.

"Oroszország befolyása csökken a Balkánon, és ezzel együtt Szerbia elveszíti zsaroló pozícióját a Nyugattal szemben".