Nőtt a képernyő előtt töltött idő a fiatalok körében, a netre költöznek a társas kapcsolatok, de az igazi függőséget a videojátékok okozzák.
**A világjárvány előtt egy középiskolás diák nagyjából hét órát töltött naponta a képernyő előtt, 2400 órát évente. Milyen változást hozott ebben a koronavírus? Ennek járt utána Genovában és Párizsban az Unreported Europe. **
Egy évnyi lezárás és távoktatás után sok szülő aggódik amiatt, milyen hatással lesz a fiatalokra, hogy az internetre csatlakozva töltik a teljes napjukat, képernyő előtt tanulnak, szórakoznak és élnek társasági életet. Sokakban felmerül, hogy nem vezet-e ez súlyos függőséghez.
A világjárvány egy egész hat tized milliárd diák oktatását szakította meg. Benedetta tizennyolc éves, az olaszországi Genovában él, kétezerhúsz legnagyobb részét távoktatásban töltötte - és még most sem látszik a vége.
- A világjárvány kezdete óta nagyjából napi nyolc órát töltöttem a számítógép előtt. Korábban alig használtam, most képtelen lennék telefon és számítógép nélkül - mondja a középiskolás lány.
A telefon lett a társaság
Bár az oktatás folyamatosságát a járvány alatt a távoktatással sikerült fenntartani, azért viszont sokan kritizálták, hogy egész napra a képernyő elé ragasztotta a fiatalokat. Roberto Rebora angoltanár szerint ez önmagában nem okoz függőséget.
- A diákok kezdik elutasítani a képernyőt, mert az órákon át tartó távtanulással azonosítják. Ez nem azt jelenti, hogy a telefonjukat is félreteszik, mert ez lett a kapcsolattartás legfontosabb, talán egyetlen eszköze - mondta az Euronewsnak Rebora.
Benedetta beismeri, hogy a járvány kezdete óta sokkal több időt tölt az okostelefonjával, különösen a közösségi média lapozgatásával, méghozzá anélkül, hogy észrevenné.
- Kevésbé van kedvem dolgokat csinálni, lustább vagyok. Gyakran azt mondom magamnak, csak pihenek öt percet, aztán két órával később a kanapén találom magam a TikTokot és az Instagramot lapozgatva. Különösen esténként. Emiatt rosszul alszom, ébernek, izgatottnak érzem magam, nehezen alszom el.
Benedetta édesanyját, Serena Vellát aggasztja a jelenség.
- Az, hogy ennyi időt töltenek a számítógép előtt, azt is jelenti, hogy kevesebb az érintkezés a családdal. Szülőként gyakran felmerül bennem, nem vezet-e ez függőséghez?
Nem a távoktatás a legnagyobb baj
Benedetta édesanyja nem az egyetlen, aki aggódik. 2017-ben a genovai egészségügyi hatóság szakértőkkel vizsgálta a fiatalkori internetfüggőség jelenségét.
- A lockdown kezdete óta kétszer annyi megkeresést kaptunk - mondta a szervezet vezető pszichológusa, Margherita Dolcino. - Az elmúlt három hónapban - októberben, novemberben, decemberben - tíz gyereket azonosítottunk kiberfüggőként.
A pácienseik többsége tizenhárom és húsz év közötti, akiknek már a járvány előtt is szoros volt a kapcsolata a technológiai eszközökkel - nem a távoktatás okozta a netfüggőségüket.
- A technológiai függőséget nem a képernyő előtt töltött idő függvényében értékelni -magyarázza Christiana Busso pszichológus. -A szülők gyakran ezt tartják a legsúlyosabb problémának. Azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy hogyan használja az a fiatal a netet, és miért olyan hosszú ideig.
A videojáték, mint interaktív antidepresszáns
Hogyan húzzuk meg az internetfüggőség határát egy olyan generációnál, amelyik alapból rengeteget lóg az interneten? A meglátogattuk a téma egyik prominens kutatóját, Párizsban. Michael Stora a digitális világot és annak fiatalokra gyakorolt hatását tanulmányozza.
- Apránként ez az ember nem csinál már semmi mást,csak játszik - jellemzi a függőséget Stora. - A videojátékokhoz való viszony hasonló lesz más függőségekhez. A játék fontosabb lesz, mint a kapcsolattartás más emberekkel. A virtuális kapcsolat fontosabb, mint a kapcsolat a való világgal. Ha ez az ember hat hónapon belül nem tud változtatni ezen a működési módon, akkor egyértelműen beszélhetünk kiberfüggőségről.
Stora szerint a kiberfüggőségtől szenvedő fiatal emberek 98 százaléka intelligensebb az átlagnál, de vagy szociálisan elszigeteltek, vagy autisztikus jegyeket mutatnak, esetleg iskolai problémáik vannak.
- Amint ezeket a fiatalokat kudarc éri, összetörnek. A videojáték egyfajta interakítv antidepresszánsá válik. A videojátékok lehetővé teszik, hogy virtuális hőssé váljanak, nagy eredményeket elérve harcoljanak, sikert érjenek el - de ez gyors siker - mondta Stora. - Ez épp az ellenkezője a való életnek, ahol sikerhez idő kell, és kitartás.
Csak éjszakára vágnak le a netről
Stora meg van győződve arról, hogy a játékfüggőségből előnyt lehet kovácsolni. Így hozta létre a Hősiskolát, ahol hardcore játékosok kapják meg a lehetőséget, hogy videojáték-készítővé váljanak. Itt tanul Fidy Lefebrve, aki tizenhat éves, egy éve kimaradt az iskolából. Asperger szindrómája miatt a tanulásban és a társas érintkezésben is nehézségei vannak.
- Nem az van, hogy szoros a kapcsolatom a technológiával. Én vagyok a technológia - mondja a fiú. - A képernyő számomra nem egy másik világ, hanem a való világ része. Minden nap, óvatos becslés szerint 13-14 órát töltök a képernyő előtt, maximum 16-ot. Nem gondolom, hogy videojáték-függő vagyok, nem diagnosztizáltak függőként, De ha úgy lenne, az se zavarna. A koronavírusjárvány miatt újraírtuk a szabályokat, abszolút szabad vagyok, csak éjszakára vágnak le az internetről. Az borzasztó szomorúság.
A technológiára ma már a szülei is szövetségesként tekintenek.
- Az ő állapotában a videojáték a menedék, az a hely, ahol jól érzi magát, ahol boldog. Inkább vigasztalásról van szó, mint olyan függőségről, amit kezelni kellene - magyarázza Fidy édesapja.
Korai még értékelni, milyen hatással lesz az elszigeteltség a fiatalokra - a megnövekedett képernyőhasználat vezet-e tényleges kiberfüggőséghez, és ez mennyire lesz visszafordítható.