NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Egyre nehezebb a nemzetközi örökbefogadás

Egyre nehezebb a nemzetközi örökbefogadás
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

A világon több millió gyerek van megfosztva attól a lehetőségtől, hogy családban éljen. Európában több millió család szeretne gyereket örökbefogadni. Kereslet és kínálat mégsem találkozik.

Bizonytalanságra és rengeteg várakozásra számíthat az a nyugati pár, aki a világ szegényebb országaiból fogadna örökbe gyerekeket. Ma már az sem biztos, hogy sikerrel jár.

Vietnámban 2012, a de la Haye gyermekvédelmi konvenció elfogadása óta a nemzetközi örökbefogadás számos akadályba ütközik.
Az intézményekben élő gyerekek száma becslések szerint meghaladhatja a másfél milliót, de csak az állam által fenntartott néhány árvaházban lévő gyerekeket tartják nyilván, miközben pusztán Ho Si Minh-városban több tucat illegális magánárvaház működik.

“Valahol van egy gyerek”

Sylvie és Cedric tisztában van azzal, mekkora szerencséjük volt. A pár egy kis francia faluban él. 2008-ban – tehát a törvényi változások előtt – fogadták örökbe a vietnámi Pault és Charline-t. A folyamat nehézségeit próbatételként élték meg, amelyek végén – ma már így látják – a boldogság várt rájuk.

- A gyerek nem jött, telt az idő, végül az örökbefogadás felé fordultunk, mert az orvosi beavatkozás esetén az ember tétlenségre kényszerül, csak elszenvedője az eseményeknek – mesélte az euronewsnak Sylvie. – Az örökbefogadás viszont azt jelenti, hogy az ember elkezdhet cselekedni, szóval megfogtuk egymás kezét, és azt mondtuk, valahol van egy gyerek, aki már megszületett, és szüksége van egy családra, miért ne legyünk mi a szülei. Még ha öt, hat év lesz is, mindenesetre már annyi éve várunk, hogy belevágunk.

Öt-hat év átlagosnak mondható – néha több, de szinte soha nem kevesebb. A megállapodás létrejöhet kilenc-tíz hónap alatt, és utána kezdődik a hosszú várakozás, amely évekig tarthat, és még akkor sincs vége, amikor már egy konkrét gyerekről van szó.

- Kaptunk egy hatósági döntést, aztán újra hónapokat vártunk – folytatta Sylvie. – Számomra ez az időszak volt a legnehezebb az egész eljárás során. Már kijelöltek számunkra egy gyereket, megkaptuk az adatait, a korát, mindent, szóval már van egy gyerekünk és még mindig várni kell. Folyton az járt a fejünkben, hogy vár minket, miért nem mehetünk már érte, jobb lenne, ha már velünk lenne. És közben az árvaházzal semmilyen kapcsolatunk nem volt, semmilyen.

Sylvie és Cédric csak kétszer mentek el Vietnámba. Mind a kétszer egy gyerekkel tértek vissza. Tizenegy hónap várakozás után jött a megváltó telefonhívás: három hetük van elhozni a gyereket, akiről szinte semmit nem tudnak.

- Nagyon felkavaró volt: nem ismertük a gyereket, nem láttuk soha, nem volt egy fényképünk, nem tudtuk, milyen, a teremben rengeteg gyerek volt, és akkor megmutatták, ő az, és akkor már nem néztünk a többiekre, magunk mellé ültettük a gyereket, és ezzel megvolt, a miénk volt – emlékezett vissza Sylvie.

Kereslet és kínálat

Cedric és Sylvie ma már sokkal nehezebben, vagy egyáltalán nem fogadhatnának örökbe két vietnámi gyereket. Ennek oka nagyrészt abban a gyermekvédelmi trendben keresendő, a belföldi örökbeadást favorizálja.Ami például Vietnám esetében oda vezet, hogy a gyerekek “kiöregszenek” abból a korból, amikor még könnyedén alkalmazkodnak az új körülményekhez – vagyis abból a korból, amikor az örökbefogadók számára igazán vonzóak.

- Ma az történik, hogy mielőtt egy külföldi állampolgárnak örökbe adnák a gyereket, a származási ország egy ideig saját állampolgárainak tartja fenn ezt a lehetőséget – magyarázta a helyzetet Grâce Dersy, az örökbeadást segítő francia közhasznú egyesület, az EFA egyik alelnöke. – Ezért csökkent folyamatosan az örökbe adások száma az elmúlt években. Az országok olyan gyerekeket fognak felajánlani, akik idősebbek, speciális igényűek vagy egyéb hátránnyal élnek, esetleg olyan testvéreket, akiket csak együtt lehet örökbe fogadni. A kereslet – amit a francia családok többsége szeretne, tehát egy darab egészséges csecsemő – nem találkozik a kínálattal, vagyis azokkal a gyerekekkel, akiket ezek az országok nemzetközi örökbe adásra felajánlanak.

A nemzetközi örökbefogadás megnehezedését jól mutatják a számok: míg 2010-ben francia párok 469 gyereket fogadtak örökbe, 2013-ra ez a szám 89-re csökkent. Nem regisztrált gyerekek

Az Euronews ellátogatott egy magán-árvaházba Ho Si Minh-városban.
Ebben az árvaházban hetven gyerek él, tíz napostól a tizennyolc évesig. Öt, képesítés nélküli alkalmazott látja el őket, a felszerelés hiányos, vagy inkább egyszerűen nincs. A gyerekek többsége azért került ide, mert a szülei kitették.

- Az anyjuk jellemzően nem kér belőlük, az egyedülálló anyák ugyanis nagyon nehezen találnak férjet magának – magyarázta az intézményben dolgozó francia önkéntes, Dominique Broncard. – A másik tipikus eset, hogy ha az egyik szülő meghal, és a túlélő házastárs újra megházasodik, az első házasságból származó gyerek egy ilyen árvaházban találja magát, mint a miénk.

Vietnámban becslések szerint másfél millió gyerek él árvaházakban. A visszaszorulóban lévő nemzetközi örökbeadás lehetősége csak az állami árvaházban élő, regisztrált gyerekek esetében áll fenn. Állami árvaházból ugyanakkor kevés van, a többség engedély nélküli magánintézmény, ahol a külföldiek a szabályokat megkerülve, pénzért vásárolhatnak gyerekeket.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Spanyolország, Európa bordélyháza a prostitúció felszámolására készül

Cserbenhagyottnak érzik magukat a párizsi terrortámadások áldozatainak rokonai

Új szelek fújnak Németországban