Viharvert írek ülnek egy sziklán az Atlanti-óceánon, rákot halásznak és mérgesek, mert az Európai Unió már hét éve megtiltotta nekik, hogy lazacot fogjanak. A sziget elnéptelenedik, a gael nyelv eltűnik, az írek pedig szilajul isznak, mikor valaki megint elköltözik Ausztráliába.
Neily és bátyja, Seamus az Atlanti óceán háborgó hullámain hajózik egy öreg teknőn. Rákra, homárra és csalihalra halásznak, ugyanis csak ezekre van engedélyük. Neily-nek nincs baja sem a rossz idővel, sem a kemény munkakörülményekkel. Reggel négykor indul otthonról, és este tízkor ér haza a zsákmánnyal – de az Arranmore-szigeti ír halászok élete sosem volt könnyebb.
Uniós jogalkotás: az ember elmegy, a hal megmarad
Neily dédapja még lazacra halászott, ahogy a nagyapja, az apja, sőt korábban maga Neily is. De 2006-ban az Európai Unió, illetve az ír kormányzat betiltotta a lazachalászatot, és ez pusztítóbbnak bizonyult egy szökőárnál.
Az unió azért tette ezt, hogy megóvja a maradék lazacállományt az összes európai vizet érintő túlhalászástól. Pechjükre az arranmore-i halászok olyan vizeken hajóznak, ahol különböző folyókból származó lazacok vándorolnak, és hogy az állományok fogyását kézben lehessen tartani, az ilyen helyeken még inkább tilos a halászat, mint máshol. De betiltották a számukra hatékonyabb halászati technikákat is, mint az eresztőhálózás vagy a kopoltyúhálózás.
Hét év alatt hétszázhatvannyolcról négyszáznyolcvanhétre csökkent a sziget lakossága. Tizennyolcból négy teljes munkaidős halász maradt, akik nem hajlandóak visszaadni az engedélyüket, és nem fogadják el az ezért járó kompenzációt.
- Ez egy nyüzsgő kis kikötő volt húsz vagy harminc hajóval – mesélte Jerry felindultan. – Kiölték a lelket ebből a kikötőből, ahol az életem legboldogabb napjait töltöttem. Elvették ezt tőlünk, elvették tőlem, és ez megbocsáthatatlan. Annyira szomorú vagyok. Szellemek sikolyát hallom itt a kikötőgáton.
Küzdenek, mint malac a jégen
Tavaly, Arranmore történetében először egyetlen gyerek sem született. A két általános iskola közül az egyiket hamarosan bezárhatják. A tanítás két nyelven – angolul, és az ősi ír nyelven, gael-ül – zajlik. Ha Arranmore kísértet-település lesz, ez a kulturális örökség is odaveszik.
Kétségbeesésükben az arranmore-iak mindenféle terveket kovácsolnak: tartályos haltenyésztéstől a szélerőmű-telepen át egészen a nagy szoftvercégek szigetre csábításáig sok minden felmerül. Az utóbbinak csak az az akadálya, hogy a szigeten nincs szélessávú internet – a helyiek szerint az erre kapott pénzt Írország visszaküldte az uniónak, mondván, hogy nincsen rá szükség.
Addig is, míg a jövő kiforrja magát, Jerryék akkurátusan megünneplik a fogadóban, ha valaki elköltözik a szigetről. Jövőre az Európai Halászati Alap külön forrásokat nyit meg a kisebb halászatok előtt, és támogatja majd a munkahelyteremtést az Arranmore-hoz hasonló szigeteken. Az olyan halászhajókon, mint amilyen Neily-é, újra használhatnak kopoltyúhálót.
A lazacfogási tilalom érvényben marad.