A vadállatok természetes viselkedésükkel titokban kulcsszerepet játszanak az ember okozta éghajlatváltozás mérséklésében.
Ahogy bolygónk egyre közelebb kerül a visszafordíthatatlan károkhoz, a vadállatok világszerte a maguk csendes harcát vívják a klímaváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése ellen.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A tudósok ismétlődő figyelmeztetései ellenére az emberiség továbbra is hőcsapdaként viselkedő gázokkal fojtogatja a légkört, így az átlaghőmérséklet mintegy 1,4 °C‑kal magasabb az iparosodás előtti szintnél. Ennek következménye a szélsőséges időjárási események megszaporodása, emberek ezreinek elkerülhető halála és ezermilliárd eurónyi kár.
Az olyan emberi tevékenységek, mint az erdőirtás és az iparszerű állattenyésztés, a biodiverzitást is romba döntötték, sok fajt a kihalás szélére sodorva.
A háttérben azonban a vadon élő állatok természetes viselkedésükkel igyekeznek enyhíteni az általunk okozott pusztítást. Nélkülük bolygónk jövőbeli jóléte kerülne veszélybe.
A Vadon Élő Állat- és Növényvilág Világnapja (március 3.) alkalmából az Euronews Green ezúttal ezeknek, már-már szuperhősnek beillő állatoknak a láthatatlan munkáját mutatja be.
„A vadon élő állatoknak kulcsszerepük van a klímaváltozás elleni küzdelemben, ezért létfontosságú, hogy olyan politikák szülessenek, amelyek egyszerre javítják jólétüket, és megóvják, illetve helyreállítják állományaikat” – mondja Ed Goodal, a World Federation for Animals (forrás: angol) klímapolitikai szakértője.
„A vadvilág és élőhelyeik védelme nem csupán erkölcsi kötelesség, hanem a hiányzó láncszem is korunk legnagyobb kihívásának kezelésében.”
Szénraktározó elefántok és tigrisek
Az olyan nagytestű növényevők, mint az elefántok, fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémákban és a biogeokémiai körforgásokban.
A 2019-ben a Nature (forrás: angol) tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint az afrikai esőerdőkben élő elefántok jelenléte csökkenti az erdők fatörzssűrűségét, ami megváltoztatja a fák közötti versenyt a fényért, a vízért és a térért. A kutatók szerint ez a változás a nagyobb, tömörebb fájú fák elterjedésének kedvez, amelyek hatékonyabban vonják ki a szenet a levegőből.
A WWF becslése szerint egyetlen erdei elefánt is képes csaknem 250 acre-rel, vagyis mintegy 100 hektárral növelni egy erdő nettó szénmegkötő kapacitását. Ez nagyjából 2 047 autó egyéves kibocsátásának kivonásával ér fel a légkörből.
Egy tavaly, a Wiley kiadásában megjelent tanulmány szerint azok az erdők, ahol őshonos tigrisek élnek, hektáronként akár 12 százalékkal több szenet raktároznak. Ennek oka, hogy a tigrisek szarvasokra és vaddisznókra vadásznak, amelyek egyébként lelegelnék a fiatal fákat és növényeket, akadályozva azok növekedését.
Ásó emlősök javítják a talajt
Ausztráliában az olyan fajok, mint a bettong és a hangyászsün, üregeket és gödröket ásnak az erdőkben. Ezek természetes módon felfogják az avart, növelik a talaj tápanyagtartalmát, és így segítenek több szenet megkötni.
A World Federation for Animals szerint ezek az ásó életmódot folytató emlősök a talaj nedvességtartalmának megőrzéséhez is hozzájárulnak az egyre szárazabbá váló, a bozóttüzekkel szemben egyre sérülékenyebb erdőkben. Európa tavalyi erdő- és bozóttüzeinek jelentős részét az ember okozta klímaváltozás, a hőmérséklet emelkedése tette valószínűbbé.
Tengeri madarak, amelyek életben tartják a korallzátonyokat
A tápanyagok túlzott mennyisége káros a korallzátonyokra és a vízi élőhelyekre: hatalmas algavirágzásokat idéz elő, oxigénhiányt okoz, és megfojtja a vízi élővilágot.
A Balti-tengerben az olyan emberi tevékenységek, mint a kezeletlen szennyvíz bevezetése és a műtrágyahasználat, szinte „megfojtották” a vizet. A természetes eredetű tápanyagterhelés viszont kifejezetten segítheti a korallok növekedését és a zátonyok működését.
A tengeri madarak a nyílt tengeren táplálkoznak, majd a szigetekre térnek vissza pihenni és költeni. Az ürülékükkel lerakott tápanyagokat aztán a víz a közeli zátonyokra mossa.
A 2024-ben a Nature (forrás: angol)-ben megjelent tanulmány szerint azoknál a korallkolóniáknál, amelyek egy, a tengeri madarakban gazdag sziget közelében élnek, a kalcifikáció – vagyis az, hogy milyen gyorsan építik a zátonyépítő korallok a vázukat – akár 2,7-szer gyorsabb volt, mint a kevés madarat számláló közeli sziget mellett élő kolóniáknál.
A zöld tengeri teknősök a tengeri fű magjait szállítják
Az elmúlt hónapokban látványosan magukhoz tért ausztráliai zöld tengeri teknősök megeszik a tengeri fű magjait, majd máshol ürítik ki őket – így az értékes, széntároló élőhely magjait olykor akár 650 kilométerrel arrébb is elszállítják.
A dugongok – amelyeket tengeri teheneknek is neveznek – szintén segítik a tengeri fű terjedését, többek között az egyre nagyobb veszélyben lévő Nagy-korallzátonyon is.
Árvíz ellen harcoló hódok
A szuperhősállatok talán legkézenfekvőbb példája a hód: gátépítő képessége természetes árvízvédelemként működik. Ez a melegedő világban még fontosabb, hiszen minden egyes 1 °C-os hőmérséklet-emelkedés nagyjából 7 százalékkal növeli a levegő nedvességtartó képességét, ami intenzívebb és hevesebb esőzésekhez vezethet.
Tavaly egy hódcsalád azért került a hírekbe, mert pontosan oda épített egy gátat Csehországban, ahová a hatóságok is tervezték. Ezzel mintegy 30 millió cseh korona (1,2 millió euró) kiadást takarítottak meg az adófizetőknek.
A hódgátak természetes tűzgátként is működhetnek: kutatások szerint az általuk elárasztott területeket háromszor kisebb mértékben érintik a bozóttüzek. Így a növényzet tovább marad zöld és buja, és megőrizhetők a létfontosságú szénelnyelő élőhelyek.