DNS-tesztek bizonyítják, hogy az Egyesült Királyságban több száz nagymacska él. Egy egészséges létszámú fekete párduc populáció nemcsak a szigetország állatvilágát színesíti, hanem a fajta megmentésében is szerepet játszhat.
HIRDETÉSMájus elején Lottie Hodson a bátyjával és egy barátnőjével autózott át a Skót-felföldön, amikor megláttak egy fekete foltot látott a fák szélén. Megálltak, hogy jobban szemügyre vegyék a jelenséget, és akkor tudatosult bennük, hogy egy párducról van szó.
Lottie azt nyilatkozta az Euronews Greennek, hogy „az állat nagyobb volt egy labradornál, a farka pedig hosszú volt és koromfekete.”
Mire kiszálltak az autóból, az állat eltűnt. Amikor a helyi kocsmában elmesélték a történteket, az ottaniak azt mondták, hogy tán egy „kellas macska" volt. (A kellas egy Skóciában élő macskafaj, 1984-ben azonosították. A faj a vadmacska és a házimacska hibridje, általában fekete színű és hosszú farkú, de jóval nagyobb egy házi cirmosnál.) Szakértők némileg felülírják a helyi kocsma vendégeinek véleményét, szerintük ugyanis Lottie láthatott nagymacskát, azaz egy fekete párducot.
A közelmúltban több bizonyíték is napvilágot látott, miszerint nagymacskák élhetnek az Egyesült Királyság területén, emeljük ki most azt az esetet, amikor Anglia déli részén egy elpusztult birka teteméhez közeli drótkerítésből vett szőrmintából megállapították, hogy fekete párduc járt a környéken.
Szétszórodtak a vidéken
Az Egyesült Királyságban az múlt évszázadban többször is engedtek szabadon nagymacskákat.
- A második világháború alatt az állatkertek egyszerűen megszabadultak tőlük, mert képtelenség volt biztosítani drága és szigorú étrendjüket,
- 1976-ban pedig rendeletben tiltották meg, hogy az olyan nagyobb brit üzletek, mint például a Harrods áruház, egzotikus háziállatokat áruljanak. A tartási szabályokon is szigorítottak, melyeknek rengeteg magánszemély már nem akart megfelelni, ezért állataikat egyszerűen szabadon engedték.
Nagymacskák ráadásul nem csak így kerültek a vadonba: magán állatkertekből és cirkuszokból is kiengedhették őket, miként egyszerűen meg is szökhettek fogvatartóiktól.
Rick Minter biológus és amatőr nagymacska-szakértő a Big Cat Conversations nevű podcastban azt mondta, hogy a vadmacskáknak 40 fajtája létezik, az Egyesült Királyságban viszont azok válnak érdekessé, amik elég nagyok ahhoz, hogy megöljenek egy szarvast. Minter leszögezi: ez a mértékegységük minden egyes észlelés vizsgálatakor.
Minter az Euronewsnak azt mondta, hogy hazájában leggyakrabban fekete párducokat észlelnek, az állat az országos éves észlelések 80 százalékát teszi ki. A maradékból 15 százalék puma vagy oroszlán, a fennmaradó 5 százalék pedig hiúz.
A nagymacskák száma és táplálkozási szokásai
Szakértők becslése szerint az Egyesült Királyság területén nagyjából háromszáz fekete párducra van szükség, hogy a fajtának egészséges populációja legyen. A fekete párducok akár 50 kilométeres körzetben is kóborolhatnak, és amennyiben a nőstények csoportokban élnek, akkor a hímek a párzási időszakban csoportról csoportra, területről területre vándorolnak.
A szigetországban a fekete párduc elsődleges táplálékforrása a szarvas, amiből jó kétmillió kóborol országszerte. A párducoknak vagy a pumáknak hetente egyszer kell megölniük egy nagy, kifejlett példányt, a húst két adagban eszik meg. A két gyilkosság között megelégszenek kisebb zsákmányállatokkal, és ráfanyalodnak például a nyúlhúsra. Minter azt mondta, hogy 2023-ban már két olyan szarvastetemet látott, melyről egyértelműen megállapítható volt, hogy nagyvad végzett az állattal, ugyanis olyan módon voltak lecsupaszítva, ahogy azt egy nagymacska tenné.
Az amatőr biológusok szerint a nagymacskák kevésbé veszélyesek a házi haszonállatokra, a juh alig érdekli őket, havonta tán négy-ötöt ragadnak el.
Fajtamentés
Minter szerint azért az Egyesült Királyság párducpopulációja azért is fontos, mert Jáván és Maláj-félszigeten (tehát eredeti élőhelyükön) az orvvadászat miatt csökkent a számuk, így a szigetország példányai hozzájárulhatnak a faj megmentéséhez. Minter úgy véli, hogy amennyiben a nagymacskák nincsenek stresszben, és van elég táplálékuk, akkor távol maradnak az embertől, és nem kell félni tőlük. Hozzáteszi: ők eleve jobban félnek az embertől, mint az ember tőlük.