Csehországban azon dolgoznak, hogy a gyerekek rászokjanak a halfogyasztásra

Csehországban azon dolgoznak, hogy a gyerekek rászokjanak a halfogyasztásra
Szerzői jogok  Euronews
Írta: Denis Loctier  & Euronews

Hogyan járulhatnak hozzá a hagyományos halászati ​​és akvakultúra-módszerek a közegészségügyhöz, és hogyan segíthetik elő a törékeny ökoszisztémák megőrzését? Ezzel foglalkozik az Ocean eheti része.

Minden reggel kis halászhajók futnak ki a spanyolországi Bueu kikötőjéből, hogy borotvakagylókat keressenek néhány kilométerre a szárazföldtől Ons közelében, Galícia egyik atlanti-óceáni szigetén. Ez egy különlegesen védett terület – csak a leggondosabb halászati módszerek megengedettek.

A 31 éves Jesús már öt éve él borotvakagyló-halászatból. Másokhoz hasonlóan ezen a területen ő sem használ olyan ipari eszközöket, amelyek károsíthatják a tengerfenéket. Ehelyett lemerül, hogy egyenként megkeresse, és óvatosan kihúzza a puhatestűeket a homokból.

„Ökológiai szempontból sokkal jobb, fenntarthatóbb módszer, mert nem zavarja a tengerfenéket, nem károsít más élőlényeket" - magyarázza Jesús Pilarte Vilar. "Az ember a szemével keresi meg a borotvakagylókat, majd kézzel szedi ki őket. Csak a nagyobbakat húzzuk ki, azokat, amelyek már elérték a kereskedelmi méretet."

Ennek a hagyományos módszernek a megőrzése lehetővé tette a halászat számára, hogy megszerezze a fenntarthatóságát elismerő úgynevezett MSC-tanúsítványt. A munkanap nem túl hosszú, mivel mindenki csak 15 kilogramm puhatestűt gyűjthet össze. Az ellenőrzések kötelezőek: a fogásokat más halászok, gyakran pedig a hatóságok is átvizsgálják. Mi teszi tehát szükségessé ezeket a korlátozásokat?

Néhány évvel ezelőtt Galícia atlanti-óceáni szigeteit – magukat a szigeteket és a tenger szomszédos szakaszait is – nemzeti parkká nyilvánították. A szigetcsoportok egyedülálló ökoszisztémája folyamatos védelmet igényel. 

A park vezetősége számára ez azt jelentette, hogy kezelhető szintre kell visszaszorítani a turisták számát, és meg kell állapodni a helyi halászokkal.

„Ha a halászok azt látják, hogy a védelmi intézkedések saját maguk és családjuk megélhetését javítják, akkor az mindannyiunk számára nyereség" - mondja José Antonio Fernández Bouzas, a Galíciai Tengeri és Földi Nemzeti Park Atlanti-óceáni Szigeteinek az igazgatója. "Még sok éven át folytathatják a munkát, miközben a madár- és halpopulációk továbbra is megélnek itt, valamint a turisták is tovább élvezhetik ezt a védett területet.”

Az Atlanti-óceán szigetei természeti szépségükkel és fehér homokos partjaikkal minden nap turisták ezreit vonzzák. Ez lehetőség a halászok számára, hogy többet kereshessenek, miközben kevesebbet fognak: egy helyi csoport úgynevezett kézműves halászokat kezdett kiképezni, akik idegenvezetőként is dolgozhatnak

„A projekt kezdetétől fogva arra tanítjuk a halászokat, hogy adják át a környezetvédelmi üzenetet a turistáknak – ez elengedhetetlennek tűnik ebben a természetvédelmi parkban” - véli Laura Nieto, a Ría de Pontevedra Halászati Akciócsoport képviselője. 

Az Európai Tengerészeti, Halászati és Akvakultúra Alap támogatásának köszönhetően helyi halászok százai vettek részt a „halturizmus” képzésen. Javier Costa az elsők között volt. Feleségével és fiával együtt dolgozik egy kis hajón, amely négy utast tud szállítani. A turisták megtekinthetik, hogyan dolgoznak a halászok, megtudhatnak többet a tengeri életről, és élvezhetik az atlanti-óceáni szigetekre nyíló páratlan kilátást. Javier elmondása szerint öt tucat turistát fogadtak az elmúlt évben, akik láthatták, hogyan képes biztonságosan együtt élni a kézműves halászat és a törékeny ökoszisztéma.

„Azért veszek részt ebben a projektben, hogy mindenki lássa: törődünk a parkokkal és az erőforrásaikkal – már nagyon régóta horgászunk itt” - mondja Javier Costa. 

De nem csak Európa tengerparti régiói profitálhatnak halászati hagyományaik megőrzéséből - a tengerparttal nem rendelkező Cseh Köztársaságnak számos tava van, ahol a középkor óta tenyésztenek halat. A helyi gazdálkodók kezelik ezeket a vizeket.

"A tavak nagyon fontosak a környezet és a táj szempontjából is, mert egy tó mikroklímát hoz létre, sok párát termel, ami a körülötte fekvő földeknek és a gazdáknak is kiváló" - mondja Oldřich Pecha, haltenyésztő. 

Cseh tudósok segítenek a tenyésztőknek abban, hogy versenyképes maradjon ez a haltenyésztési módszer, és hogy megőrizzék a helyi ökoszisztémák számára fontos tavakat.

"Nagyon jót tesznek a környező állatok és növények biológiai sokféleségének" - állítja Jan Mráz, a Dél-Bohémiai Egyetem kutatója. "És megvédik a városokat és a falvakat az árvíz ellen. Igyekszünk, hogy mindenki számára előnyös helyzet alakuljon ki: a termelésben, ami a gazdálkodók érdeke, valamint az ökoszisztéma-szolgáltatások terén is, amely a vízvédelem érdeke."

Az ipari módszerektől eltérően erre az úgynevezett „extenzív akvakultúrára” nem jellemző, hogy nagy mennyiségű halat tenyésszenek szűk helyeken – így a vízszennyezés mértéke alacsony marad. A dél-csehországi CENAKVA kutatóközpontban a halgenetikusok olyan fajokat tenyésztenek, amelyek a legalkalmasabbak arra, hogy extenzív akvakultúrában éljenek. 

„Kevesebb hal él a tóban, mégis ugyanazt a termelést érhetjük el, mintha sűrűbben lennének benne a halak, és több takarmánnyal etetnénk őket”- magyarázza David Gela, a Dél-Bohémiai Egyetem Halgenetikus Központjának vezetője. 

Cseh kutatók azon dolgoznak, hogy a haltenyésztést a növénytermesztéssel kombinálják a körkörös gazdaságban. Egyes akvakultúra-módszerek takarmánymaradványokkal és halhulladékkal szennyezhetik a vizet – de ez a hulladék erőforrássá alakítható. Ez a kísérleti hidroponikus létesítmény újrahasznosítja az akváriumokból származó vizet tápanyagforrásként saláta, paradicsom és más üvegházi növények termesztéséhez.

„A halból származó iszapot itt újrahasznosítjuk, nem engedjük ki a környezetbe"- mondja Koushik Roy, a CENAKVA akvakultúra rendszer biológusa. "Nagyon kis területen több élelmet termesztünk a lehető legkevesebb víz és tápanyag felhasználásával, és kevesebb a kibocsátásunk. Ez az akvapóniás integrált termelőrendszer."

A közegészségügy lehet ennek a másik nyertese. Ez az óvoda csatlakozott egy olyan projekthez, amely halkolbászokkal, halgombócokkal és egyéb ételekkel ismerteti meg a gyerekeket.

"Az étkezési szokások már kora gyermekkorban kialakulnak" - mondja Jan Mráz. "A gyerekekre koncentrálunk, mert ha ebben a korban megszeretik a halat, akkor egész életükben szeretni fogják."

Csehországban az egyik legalacsonyabb a halfogyasztás mértéke Európában. A kutatók szeretnék kideríteni, hogy a gyerekek milyen ízű, formájú és színű halételeket ennének a legszívesebben.

„Az alatt a négy év alatt, amióta részt veszünk ebben a projektben, a gyerekek többsége hozzászokott a haltermékek fogyasztásához – most már megértik, hogy a halnak többféle íze lehet, és hogy egészséges” - magyarázza Magdalena Marešová, az Egyetemi Kvítek óvoda vezetője. 

A hagyományos halászat és akvakultúra mind a gyermekek, mind a természet egészségének fenntartásában szerepet kaphat.