Angolnapopuláció az összeomlás szélén

Angolnapopuláció az összeomlás szélén
Szerzői jogok  euronews
Írta: Denis Loctier

Évmilliók óta tart az angolnák vándorlása az Atlanti-óceánból az európai folyókba és vissza, állományuk mára azonban történelmi mélypontra zuhant.

A tél kezdetével az áramlatok az angolnák új generációját hozzák ívóhelyükről, a Sargasso-tengerről a Vizcayai-öböl partjaihoz. Stábunk itt találkozik Andrew Kerr-rel, aki a Sustainable Eel Groupot vezeti, azt a csoportot, amely az európai angolnafaj megőrzéséért dolgozik.

Andrew Kerr elnök, Sustainable Eel Group: "Évente több mint egymilliárd üvegangolna érkezik az öbölbe egy rendkívül különleges utazást követően. Levél alakot öltenek és a csavarodva úsznak, hogy elkapják az áramlatot, ami idehozza őket, hogy innen aztán már árral szemben felússzanak az édesvízi folyókon. A következő évek alatt súlyuk gyarapodik, hosszuk pedig az 1 métert is elértik, majd egyszer csak újra felkerekednek, hogy az Azori-szigeteken keresztül visszaússzanak születésük helyére.

Mi lehet az oka, hogy az európai angolnapopuláció az utóbbi néhány évtizedben 90 százalékkal csökkent?

Kövessük a halakat!

Az üvegangolnák egy részét megérkezésükkor ellenőrzött módon fogják ki. Ezután a legtöbbet visszaengedik Európa folyóiba és vizes élőhelyeire, a kifogott angolnák kisebbik hányadát pedig a halgazdaságokban eladható méretűre nevelik. Jérôme Gurruchaga egy ilyen családi vállalkozást vezet Franciaországban.

A helyi halászoktól vásárolt üvegangolnák előbb sárga, majd ezüstangolnává fejlődnek, ami nagyon keresett a halpiacon. Az egész ágazat a Sustainable Eel Grouppal együttműködve dolgozik, hogy az angolnaellátás fenntartható legyen. Jérôme halgazdaságában a legmodernebb technológiákat használják, 5 millió angolnát tenyésztenek.

Jérôme Gurruchaga: "A zárt rendszerű vízvisszaforgató rendszernek köszönhetően nem kell antibiotikumokat vagy növényvédő szereket használnunk."

Az Európában elfogyasztott angolnák háromnegyede ilyen halgazdaságokból származik, a többit vadon fogják ki. Hollandiában régi hagyománya van az angolnából készült ételeknek. A Spakenburg Paling B.V. nevű vállalat évente több mint 200 tonna füstölt angolnát állít elő, ugyanakkor az angolnamentési projektet is támogatja. A populáció jövőjéért aggódó európai angolnaszektor is hozzájárul a tudományos kutatások, az állománypótlás és más védelmi intézkedések finanszírozásához.

Alex Koelewijn, a Spakenburg Paling vezérigazgatója: "Ha nem vigyázunk a természetre, elveszítjük a munkánkat, elveszítjük a kultúránkat, szegényesebb lesz a konyhakultúránk. Nagyon fontos, hogy a természettől függő cégeknek legyen annyi eszük, hogy belássák, a természetnek megvannak a maga korlátai.

Több mint 30 éve kezdődött az angolnák fogyása

A válság az 1980-as években alakult ki, amikor riasztó ütemben kezdett csökkenni az Atlanti-óceánból érkező üvegangolnák száma. Willem Dekker holland biológus volt az első, aki arra a következtetésre jutott, hogy az angolnákat egy évtizedek óta tartó, egész Európára kiterjedő hanyatlás pusztítja.

Willem Dekker biológus: "Emlékszem, hogy tinédzserként éjszaka horgászni mentem, és akkor a tenger még tele volt fiatal angolnákkal. Ez mára teljesen eltűnt...... Nem igazán tudjuk a hanyatlás okát. Az élőhelyek elvesztése, a belvizek szennyezése, a halászat - ez mind okozhatja, de az is lehet, hogy a klímaváltozás az oka. Úgy véljük, ezek a bajok összeadódhatnak, de alapvetően nem tudjuk, mire vélni."

A problámát fokozza, hogy évente több tonna értékes üvegangolnát csempésznek illegálisan Ázsiába hűtőkonténerekben és poggyászokban.

Miután az Europol jelentős bűnözői csoportokat buktatott le, a feketepiac évi 50 tonna bébi angolnára esett vissza, de ez még mindig kétszer-háromszor több, mint a teljes európai piac.

Vannak, akik az angolnahalászat teljes betiltását javasolják. Andrew Kerr szerint azonban ez ellenőrizhetetlen orvhalászathoz vezetne. Az uniós rendelet hosszú távú intézkedései hatékonyabbnak tűnnek.

Andrew Kerr elnök, Sustainable Eel Group: "1980 és 2010 között évente 15 százalékkal csökkent az angolnaállomány. Az uniós angolnarendelet megjelenése után ez a folyamat megállt, és most már 11. éve tart a stagnálás, illetve kis mértékű növekedés is van. Kezd tehát visszafordulni a helyzet, ehhez azonban egyedül a halászat szabályozása nem elegendő, az édesvízi gazdálkodáson is változtatni kell."

Az olyan folyók, mint az észak-franciaországi Frémur létfontosságúak az angolnák vándorlásához az óceánból az édesvizekbe és vissza. Ezek a halak úgy fejlődtek ki, hogy képesek legyenek néhány természetes akadályt leküzdeni, de ma már túl sok gát és duzzasztó áll az útjukban. Az ilyen építmények módosítják a folyó áramlását, valamint növelik a víz szennyeződését és toxicitását is.

Eric Feunteun professzor, tengerökológus: "Európában 1 millió 200 ezer gát van, átlagosan 400 méterenként egy. Ez is hozzájárul a faj hanyatlásához, mert az angolnáknak szükségük van arra, hogy vándoroljanak és olyan vízfolyásban éljenek, amelyet nem érnek mesterséges hatások, azaz úgynevezett folyami folytonosságot biztosítsanak a forrástól a tengerig."

Halfolyosók a vándorlás megkönnyítésére

A speciális angolnacsapdák lehetővé teszik a pontos méréseket a tudósok számára. A Frémur folyón hosszú évek óta zajló tudományos kutatás szerint a vándorlási számok - vélhetőleg a gátak miatt – egyre csökkenek. Az uniós angolnarendelet a tagállamoknak előírja, hogy hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek megkönnyítik a halak vándorlását. A folyami gátakra gyakran az ivóvíz- vagy energiatermelés miatt van szükség. Halátkelőkkel lehet ugyan segíteni az angolnák vándorlását, de ezek hatékonysága korlátozott. A kutatók jobb megoldásnak tartanák, ha a vándorlási szezon csúcsán a gátakat rövidebb időre megnyitnák.

Fabien Charrier projektvezető, FISH-PASS: "Az angolnaátjárók telepítése lassította ugyan, de nem állította meg a populáció csökkenését, ez a megoldás tehát nem volt elegendő."

Angolnák a gátakon át

A vízerőművek a megújuló energia szempontjából fontos létesítmények, turbináik azonban megsebesíthetik és elpusztíthatják az angolnákat.

Az "Angolnák a gáton át" hollandiai projekt pontosan ezen a veszélyen akar enyhíteni. A halászok szezonon kívül is fognak angolnákat, hogy aztán a gát túloldalán visszaengedjék őket a vízbe.

Frans Komen halász: "Ezek az angolnák talán már 15-20 éve is itt növekednek, nem lenne erkölcsös, ha hagynánk, hogy megsérüljenek."

A halászok munkáját egy hollandiai alapítvány és a vízenergia-szektor fizeti. Az így megmentett és a tengerbe visszaengedett halak miatt a fogás csaknem a hatszorosára nőtt az utóbbi 8 évben. Az erőfeszítések tehát nem hiábavalóak, az angolnaállomány kezd fokozatosan magához térni.

A pozitív jelek biztatóak, de az európai angolna ettől még továbbra is erősen veszélyeztetett faj. Hosszú élettartama miatt a populáció helyreállítása sok évtizedes folyamatos erőfeszítéseket igényel.