NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Ragadozó csiga pusztítja a Fekete-tenger élővilágát, de a helyi halászok megélnek belőle

Együttműködésben a The European Commission
Ragadozó csiga pusztítja a Fekete-tenger élővilágát, de a helyi halászok megélnek belőle
Szerzői jogok Denis Loctier, Euronews/European Commission, 2021
Írta: Denis LoctierEuronews
A cikk megosztása
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Egy invazív csigafajta elpusztítja a Fekete-tenger fenekén élő populációkat. Ma ez a ragadozó Európa partmenti vizeit fenyegeti, miközben Bulgáriában, Romániában és más országokban értékes munkahelyeket teremt.

Bulgáriában, a Fekete-tenger partján található csendes faluban, Krapetsben a halászat általános foglalkozás. De ezen a nyáron a helyiek búvárfelszereléssel halásznak. Követjük őket a tengeren, Nelko Yordanov vezet bennünket. Ő maga is búvár, Nelko egy akciócsoportot vezet, amely segíti a helyi halászatok fenntartható fejlődését az EU támogatásának segítségével.

A halászat alakítja a régió gazdaságát és kultúráját. Ez a legutóbbi időkben nagy változáson ment át— és nem kell túl mélyre mennünk ahhoz, hogy ezt a saját szemünkkel lássuk.

A tengerfenéket tengeri csigák borítják, a rapana venosa, más néven erezett öblös csiga. Ez a nyugat-csendes-óceáni faj néhány évtizede szállta meg a Fekete-tengert. A populáció robbanásszerű növekedésnek indult, felfalva a vízszűrő puhatestűeket. A tudósokat aggasztotta a jelenség, de a halászok éltek a lehetőséggel: egy rövid fogási szezon alatt akár egész éves bevételüket is biztosíthatják.

"Elég jó árat kaphatnak a rapa öblöscsigáért, körülbelül fél eurót kilónként. Ha jó az idő, akkor egy átlagos búvár naponta akár 500-600 kilogrammot is gyűjthet” - mondja Nelko Yordanov.

Az öblöscsiga az egész Fekete-tengeren elterjedt, ezt segítette az emelkedő hőmérséklet, az alacsony sótartalom és a helyi ragadozók hiánya. Ma az egyik legjelentősebb kereskedelmi fajtává vált, és a fenntarthatósági határ környékén halásszák. Nem csupán kis hajókkal, amelyek a Fekete-tengeri halászflotta több mint 90 százalékát teszik ki, hanem ipari hajókkal is. Olyannal, mint például ez a vonóhálós hajó, ami egy várnai feldolgozóüzem számára fog ki öblöscsigát.

"A fekete-tengeri rapa- populáció robbanásszerű növekedése az utóbbi évtizedekben több millió eurós halászati - és feldolgozópiacnak adott táptalajt" - mondja tudósítónk, Denis Loctier. "Bulgária és Románia, valamint a többi ország, ahol ilyen csigát lehet fogni, évente több száz tonna lefagyasztott rapa-húst exportálnak, főleg Dél-Koreába és Japánba.”

Hogy biztosítsák a mennyiség kitermelésének jövőbeni fenntarthatóságát, a regionális halászati igazgatási szervezet, a GFCM áttörő nemzetközi kutatást indított a fekete-tengeri rapa csiga populáció felmérésére.

"Egyfelől az öblöscsiga invazív faj, másfelől gazdasági erőforrás" - mondja Elitsa Petrova, a várnai Halerőforrások Intézményének igazgatója. "Úgy véljük, a témában holisztikus megközelítésre van szükség, és közösen kéne igazgatnia a fekete-tengeri országoknak és a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságnak.”

Egy EU által finanszírozott projekt, a BlackSea4Fish koordinálja azt a felmérést, amelyet bolgár, román, török, grúz, orosz és ukrán tudósok vezetnek.

“A fekete-tengeri halászatokról szóló kutatások történetében először vesz részt hat partner ebben a felmérésben azok közül az országok közül, ahol halásznak csigát" - mondja a projekt koordinátora, Hüseyin Ozbilgin. "Mind ugyanazt a felszerelést használták, ugyanolyan sebességgel vonták a hálót, ugyanannyi ideig, ugyanazon a módon gyűjtöttek mintát, dolgozták azt fel, és ugyanúgy elemezték az adatokat. Így most tudjuk, honnan származnak az adatok, hogyan oszlanak el a csigák, hol élnek a nagy példányok, és hol a fiatalok.”

A tudományalapú készletgazdálkodás segíthet fenntartani a rapa-csiga populációt, és megvédeni a halászati és feldolgozószektor-beli állásokat. Ez a várnai gyár egyike a számos üzemnek Bulgáriában, amely fagyasztott csigahúst állít elő, főleg az ázsiai piac számára. Mintegy 130 dolgozót alkalmaznak, főleg nőket.

"Az alkalmazottaink többsége a feldolgozás területén van, ahol a munka kizárólag kézi" - magyarázza az Elekta vezérigazgatója, Lyubov Georgieva. "Ezek az emberek alacsony iskolázottságúak, akik a saját kezükkel keresik a kenyerüket, és elég jól megélnek belőle.”

A fekete-tengeri gazdaságokban kevés a kereskedelmi forgalomba hozható termék, bonyolultak az időjárási viszonyok, és előfordul illegális halászat és túlhalászat is. De a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) lehetőséget lát abban, hogy fenntartható gazdasági fejlődést érjenek el.

"Az akvakulturális ipar kissé szkeptikus volt, amikor először szó volt erről, ma pedig már két bemutatóközpont is van a Fekete-tenger környékén" - meséli Konstantin Petrov, a GFCM feket-tengeri koordinátora. "Egy Romániában, egy Törökországban és egyet Bulgáriában alakítanak ki most. Ez megadhatja a lehetőséget a halászoknak, hogy diverzifikálják a tevékenységüket, és hogy növeljék vállalkozásaik méretét.”

A szomszédos Románia jól ismeri a halgazdálkodást, de a kagylók tenyésztése eddig számos akadályba ütközött a nem megfelelő szabályozástól a tudás hiányáig. Ez azonban változófélben van a konstancai Akvakulturális Bemutatóközpont (ADC) munkája révén.

“2020 óta osztályozzák a Fekete-tenger romániai vizeit mikrobiológiai szempontból" - mondja Victor Niţă, az Aquaculture Demonstration Centre Constanţa igazgatója. "Megpróbálunk hidat teremteni a hatóságok, a befektetők és a tudósok között, hogy együtt dolgozhassanak, hogy egy oldalon álljanak, mert a biztonság nagyon fontos.”

A konstancai Akvakulturális Bemutatóközpont most vállalkozókat képez, akik szeretnék elindítani saját cégüket. Sok dolgot kell tanulniuk — például azt, hogyan kell ellenőrizni, megfertőzte-e a kagylókat kórokozó baktérium.

"Nagyon fontos, hogy a gazdálkodók tudatában legyenek az elemzések fontosságának — a fogyasztásra szánt kagylókat muszáj megvizsgálni, és rendszeresen ellenőrizni laborban” - szögezi le Aurelia Țoțoiu kutató.

Matei Datcu helyi halász elvezet bennünket egy kagylófarmra, amely közel található tengeri ételeket árusító étterméhez. Matei azt várja az Akvakulturális Bemutatóközpont támogatásától, hogy kiszélesítheti vállalkozását: néhány hónapon belül ezek a kötelek tele lesznek szüretelésre kész kagylóval.

"Egyelőre csak amiatt csinálom ezt, hogy ellássam a saját éttermemet. Ha a jövőben tovább fejlesztem a farmot, akkor képes leszek máshol is eladni kagylót.”

A határ túloldalán, Bulgáriában meggyőzőek a vállalkozások eredményei. Ennek a dalbokai tengerparti étteremnek a különlegességei közé tartozik a saját maga által tenyésztett kagyló. Az éttermet a bolgár tengeri akvakultúra egyik úttörője, Veselin Prokopiev hozta létre.

"Ez kagyló zöldséggel, rizzsel töltött kagyló, kagyló csípős szószban, fokhagymával, fehér sajttal és gombával... Különlegességeink még ezek a desszertek: kagyló almával vagy sütőtökkel töltve” - magyarázza.

Sok fekete-tenger környéki ember nem szokott hozzá, hogy kagylófélét fogyasszon, de nő a fogás népszerűsége. Egy átlagos évben egyedül ez az étterem 650 tonna kagylót szolgál fel. És mind arról a tengeri farmról érkezik, amely mindössze néhány száz méterre található innen.

“A múltban Bulgária ritkán tekintett úgy a Fekete-tengerre, mint táplálék forrására. De kijelenthetem, hogy jelenleg hatalmas az érdeklődés a tengeri ételek iránt” - mondja Veselin.

Az új tengeriétel-ipar, ami az öblöscsiga körül fejlődik, képes a fekete-tengeri erőforrások használatát fenntartható módon előmozdítani. Egyúttal lendületet ad a partmenti gazdaságoknak is.

A cikk megosztása

kapcsolódó cikkek

Halakat gyászoltak Murciában