Több pusztító erejú természeti csapás után mintegy száz évvel ezelőtt a holland kormányzat úgy döntött, hogy az ország védelmére hatalmas gátat épít az Északi-tenger partvidékén. Ezzel azonban az ökoszisztáma egyensúlya megbomlott. Most innovatív projektekkel állítják helyre. #EUGreenWeek
HIRDETÉSTöbb pusztító erejú természeti csapás után mintegy száz évvel ezelőtt a holland kormányzat úgy döntött, hogy az ország védelmére egy hatalmas mesterséges gátat épít az Északi-tenger partvidékén. Ezzel azonban az ökoszisztáma egyensúlya megbomlott. Milyen innovatív projekteket indítottak az utóbbi időben, hogy ezt helyreállítsák?
Védelem az áradások és a viharok ellen
Hollandia jelentős része a tengerszint alatt terül el, ami azt jelenti, hogy az árvizek és a viharok állandó fenyegetést jelentenek az ország számára.
A 1916-os pusztító erejű áradásokat követően a holland kormány úgy döntött, hogy a holland beltengert (Zuider Zee) és az Északi-tengert elválasztó földnyelvre ráépítenek egy hatalmas gátat, 1932-re meg is épült az úgynevezett Afsluitdijk ("zárógát"), 32 kilométer hosszan lezárta a tenger felőli fenyegetés útját.
A mesterséges gát a sós vízú beltengert lezárta, így a belé ömlő folyók vize egy idő után édesvízű tóvá változtatta a mesterséges földrajzi képződményt - ez ma Hollandia legnagyobb tava (Ijsselmeer). A felhalmozódó víztömeg feleslege kifolyócsatornákon kiömlik a gáton át a nyílt tengerbe.
Akadály a halak előtt
A vándorló halak a külső sós Watt-tenger és az édes vízű Ijssel-tó között ingáznak, ez utóbbiban ikráznak, ott kelnek ki az apró utódok.
„Az Afsluitdijk megépítése súlyos következményekkel járt a víz alatti élet számára a Watt-tengerben” - fogalmaz Wouter van der Heij, a Watt-tenger élővilágának megőrzéséért küzdő De Waddenvereniging holland szervezet ökológusa.
„Mintegy száz különböző halfajta vándorlási útvonalát vágta el a gát, a sós és az édes víz között megszűnt az akadálytalan átjárás” - tette hozzá.
Miután a gát elvágta a két élővilág közötti kapcsolatot – ahogy ezt ilismerte a holland infrastrukturális és környezetvédelmi minisztérium, a Rijkswaterstaat is –, kifolyócsatornákat fúrtak a monstrum építménybe. Ezeken a szűk járatokon azonban annyira felgyorsul a vízhozam, hogy csak a gyorsan úszni tudó halfajták tudnak áthaladni rajtuk.
„A gátajtók előtt több millió hal torlódik fel a Watt-tengeren. Érzik az édesvizet, szeretnének áthaladni arra, de a csatorna árja olyan erős, hogy a két vízterület között áthidalhatatlan akadály tornyosul előttük” - mondja a De Waddenvereniging szakértője.
A helyzet következtében sok vándorló halfajta populációja megritkult, még olyan vízterületeken is, amelyeket más országok területéről érkező, élő vizek, mint például a Rajna folyó táplálnak. 2018-ban a De Waddenverenging egy drámai, 90 százalékos csökkenést észlelt a Watt-tengerben.
Az Afsluitdijk a tenger élővilágára is hatással van: a tengeri fű állománya is megritkult. Dr Laura Govers biológus, Gröningeni Egyetem tanára 2007 óta tanulmányozza ezt a növényfajtát.
„A biológiai változatosság fenntartásáról van szó. Ahogy a gyertyafa vagy a korallzátony, ez is egy összefüggő ökoszisztéma, és menedékük szolgál a kisebb, fiatalabb halak számára. Elkülöníti a szén-dioxidot és kiválasztja a vízben található mérgező anyagokat."
A tengeri fű ezen kívül felfogja a hullámok erejét is, a gyökérzete pedig erősíti a tenger aljzatát, csökkenti az erózió ütemét – teszi hozzá a kutató.
„Ugyanakkor a tengeri fű mára szinte teljesen eltűnt Hollandiából” - konstatálja Govers. Ez az oka annak, hogy 2014 óta kifejezetten ezzel a problémával foglalkozik, az a célja, hogy a növény újra meghonosodjon a Watt-tengerben.
A tengeri fű újraültetése kézzel
Govers és csapata gyakran ellátogatnak a Watt-tengerhez, hogy önkéntesekkel kiegészülve kézi erővel ültessék újra a tengeri füvet. Egy különleges eljárással csinálják ezt, a módszer lehetővé teszi, hogy az erős hullámzás nem tépje ki a növényt a talajból.
HIRDETÉS„Az elmúlt három évben Németországból kapott magokkal vetünk, ott még nő a tengeri fű” - magyarázza a szakértő.
„Ősszel takarítjuk be a magszemeket, aztán a télen egy mesterséges tartályban tengervízben áztatjuk, majd tavasszal a laboratóriumunkban összekeverjük őket a holland fajtával, és végül így fecskendezzük a magokat a Watt-tenger medrének talajába” - ecseteli a kutató.
Ez a módszer hatékonynak bizonyult. 2018-ban 10 ezer ilyen hajtást ültettek be, ma már ennek tízszeresét, mintegy 170 hektárnyi területen.
„Ahhoz, hogy a Watt-tengerben helyreálljon az eredeti ökoszisztéma, még tíz évre lesz szükségünk” - tette hozzá Govers.
Mesterséges folyó a halak vándorlásához
HIRDETÉSA másik megoldás egy halvándorlási útvonal: egy mesterséges, négy kilométer hosszú vízi útvonal. Ezen az útvonalon a gyengébben úszó halak is át tudnak haladni, és vissza.
Ezen a folyószakaszon, amely Kornwerderzand település mellett halad el, a sós és az édes víz keveredik, ez lehetővé teszi a halak számára az adaptációt.
Ebből a vízi útból még azok a halfajták is profitálnak, amelyek egyébként nem vándorolnak – mondja a Watt-tenger ismerője.
„Az édesből a sós vízbe való áthaladás során nagy tápanyagbevitel történhet” - magyarázza Wouter van der Heij. A De Waddenvereniging nevű környezetvédelmi szervezet az It Fryske Gea, Het Blauwe Hart nevű csoporttal és egy halászati szövetséggel együtt a projekt felelőse.
"Nemcsak a halállományt lehet visszaduzzasztani, de a halakkal táplálkozó élőlények, így a fókák vagy a tengeri madarak is táplálékhoz jutnak. Nem beszélve arról, hogy a halászati tevékenység is új lendületet vehet”
HIRDETÉS„Ezzel a projekttel Hollandia kinyitja a kapuját az európai halvándorlás előtt” - közli a De Waddenvereniging szakembere.