Hogyan hat az ágazatra a halak változó előhelyekhez való alkalmazkodása?
Melanie Brown már 40 éve foglalkozik vörös lazac halászattal az alaszkai Bristol-öbölben. Ezekben a vizekben található a világ legnagyobb vadon élő vöröslazac-populációja; a tavalyi évben körülbelül 60 millió halat fogtak az öbölben. Tavaly azonban, az eddig mért legforróbb nyár sújtotta Alaszkát, és Melanie halásztársaival együtt figyelte, ahogy a hőségtől kimerült lazacok élettelenül sodródnak a tenger felé, anélkül, hogy eljutottak volna ívóhelyeikre. – Nagyjából három év múlva tudjuk majd meg, hogy milyen hatást gyakorolt a tavalyi hőhullám arra a lazacgenerációra – mondja Brown. – Tavaly nyáron a nagy meleg miatt a lazacok a folyóvidéken – ahol én is halászok – kívül verődtek rajokba, és várták, hogy enyhüljön a hőség – meséli Brown az alaszkai helyzetről. – Amikor már nem tudtak tovább várni, dagálykor elkezdtek a folyóba özönleni a meder mélyebb részein, ahol a víz hűvösebb. Ilyenkor azoknak a halászoknak, akik előre felállított hálókkal dolgoznak – mint én is –, kevesebb esélye van halat fogni, mint általában, amikor a lazacok a part mentén úsznak fel – magyarázza Brown. A halászok és tudósok világszerte azt tapasztalják, hogy a halak elkezdtek alkalmazkodni az élőhelyeikben beállt változásokhoz, és mindinkább az éghajlatváltozást látják az új víz alatti valóságot leginkább formáló tényezőként. Nem könnyű feladat megállapítani, hogy a klímaváltozás mennyiben felelős az új helyzetért, de az alkalmazkodással kapcsolatos diskurzus egyre hangosabb a területen.
HIRDETÉSHőség és elsavasodás: a vízminőség hatása a halállományra
A tudósok megerősítették, hogy az Atlanti-óceán észak-keleti területeiről még északabbra vándorolnak a halpopulációk. A melegedő vizek miatt azok a halak, amelyek egy adott hőmérséklettartományon belül tudnak csak létezni, hidegebb helyekre kényszerülnek. Az Egyesült Királyság déli partvidékén dolgozó halászok egyre kevesebb tőkehalat fognak, mivel azok a 0–6 °C-os vizeket kedvelik leginkább az íváshoz. – Egyértelműen látható a változás fajösszetétel tekintetében az Északi-tengerben – mondja Elizabeth Bourke, az Egyesült Királyság halászati szervezeteit tömörítő NFFO (National Federation of Fishermen’s Organisations) szakpolitikai tisztviselője.
Míg a tőkehalak élőhelye zsugorodott, más fajok, például a szardellák, a fattyúmakrélák és a nyelvhalak északabbra vándoroltak az Északi-tenger, a Balti-tenger és a nyugat-skóciai partvidék melegebb vizeibe; mutatott rá az Európai Unió megbízásában készült ClimeFish névre keresztelt projekt. Az utóbbi 30 évben 19 Atlanti-óceáni kereskedelmileg halászott faj élőhelyében következett be valamilyen változás az európai vizekben a ClimeFish projekt szerint.
– A hőhullámok a trópusi vizeket érintették a legsúlyosabban, ahonnan a halak egyre inkább az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán északi területeire vonulnak – magyarázta el Dr. Nieuwenhuis, a Tengergazdálkodási Tanács (MSC) Észak-Európáért felelős igazgatója. – Az előrejelzések szerint 2050-re ezekben a régiókban akár 40 százalékkal is csökkenhet a tengerből kifogott halak száma.
– Azokat a lényeges környezeti változókat kell megértenünk, amelyek a halak alapvető fiziológiájára hatással vannak; ilyen a hőmérséklet, a pH-érték, a sótartalom, illetve a rendelkezésre álló táplálék mennyisége. Ezek alapján tudjuk meghatározni, miként reagálnak a vadon élő halpopulációk a klímaváltozásra, és hogy ez milyen hatással van az életciklusaikra és a növekedésükre. – nyilatkozta Dr. Ana Queiros, a Plymouth-i Tengeri Laboratórium vezető tudósa. – A hideg vizekben élő fajok egyértelműen az északibb, mélyebb vizeket keresik […] távol azon területektől, ahová a halászati tevékenység összpontosul; ezzel kell számolni az elkövetkező 3 évtizedben – mondja Dr. Ana Queiros, aki a Copernicus klímaváltozási szolgálattal (C3S) karöltve azon dolgozik, hogy éghajlati adatokat szolgáltasson a halászatok vezetéséhez.
Új körülmények, új fajok
– Felismerték, hogy azok a nagyobb méretű fajok, amelyek lassabban nőnek, kevesebb ikrát raknak, és egy bizonyos élőhelyet kedvelnek, érzékenyebben reagálnak az éghajlatváltozásra – mondta Dr. Martin Lindegren, a Dán Műszaki Egyetem vezető kutatója. –Tehát, ha általánosságban szeretnénk leírni a jelenséget, a kereskedelmi halászat szempontjából fontos nagyobb fajok közül sok jobban ki van téve a változásoknak, mint a kisebb, opportunista, könnyebben alkalmazkodó fajok, például a szardinia, szardella vagy a sprotni.”
HIRDETÉSAz Egyesült Királyságbeli halászok több faj esetében is egyedszámcsökkenést tapasztalnak. – A hideg vízben lassabban fejlődnek a halak – mondja Dr. Elizabeth Bourke, az Egyesült Királyság halászati szervezeteit tömörítő NFFO (National Federation of Fishermen’s Organisations) szakpolitikai tisztviselője. – A fajoktól függően gyakran akár fél-egy évvel is korábban fejlődhetnek ki. Ez pedig nagyobb nyomást helyez az állományra. – tette hozzá Bourke. Ugyanez a trend figyelhető meg Alaszkában is: az helyi halászok szintén egyre kisebb lazacokat fogak. Eugene Anderson, aki egész életét alaszkai halászattal töltötte, szintén megerősítette a megfigyeléseket: – az elmúlt 7 évben a kifogott lazacok átlagsúlya 3,5 kilóról 2,3 kilóra csökkent. Ez összhangban van a tengerfelszín Alaszkai öbölben tapasztalható melegedésével.
Más fajok számára egyenesen jó hír a hőmérsékelt növekedése. A kékhalak és más egzotikus fajok új élőhelyekre leltek a Földközi-tenger északnyugati területein és az Atlanti-óceánban. A brit halászok már csak elvétve találnak nyelvhalat a déli partvidéken, azonban helyette megjelent a farkassügér, mondja Bourke. A melegebb vizeket kedvelő fajokból, mint például a közönséges nyelvhalból, a disznófejűhal-félékből, és a kakashalból is egyre többet fognak, és idővel akár egyre fontosabbá is válhatnak az európai vizekben Dr. Queiros szerint.
## A siker kulcsa: mefigyelés és adatgyűjtés
– A halászatok alkalmazkodásához adatokkal történő hozzájárulás fontos eleme annak, hogy megértsük van-e szükség bizonyos területeken a halászati tevékenység szabályozására annak érdekében, hogy a populációk az éghajlatváltozás jelentette nyomás alatt is fennmaradhassanak – mondja Dr. Queiros. – Illetve fontos követni a halak vándorlását is, hogy támogatni tudjuk az új területeken való halászatot.
A halászatok vezetőinek, a hatóságok és a kisipari halászok éghajlati adatokkal való ellátása központi szerepet játszik az alkalmazkodásban, valamint az állományok túlhalászásának megakadályozásában is. A Copernicus klímaváltozási szolgálat (C3S) a Plymouth-i Tengeri Laboratóriummal karöltve igyekszik rájönni, hogy milyen adatokra van szüksége a kormányzatoknak és a halászatoknak; a két intézmény olyan részletes, az éghajlati hatásokat mérő mutatókat dolgozott ki, amelyekkel előrejelezhető, hogy miként alakul az egyes halfajok fejlődése, életciklusa, eloszlása és termékenysége a jövőben. Az adatok összevetése a halak élőhellyel kapcsolatos igényeivel és a vándorlási mintákkal, az segíthet megjósolni, hogyan viselkednek majd a halállományok a jövőben végbemenő éghajlati változások függvényében.
– A halászatok fenntarthatóbbá tételét célzó alkalmazkodási intézkedések legtöbbje nagyon hasonló lehet vagy lesz is a jelenlegi intézkedésekhez; ilyen például a védett területek megtervezése az éghajlati előrejelzéseket használva – mondja Dr. Jose Antonio Fernandez, az AZTI fenntartható halászatvezetésért felelős vezető kutatója. – Ezekhez a megközelítésekhez adatokra van szükség, és minél több az adat, annál jobb. – Dr. Fernandez olyan módszereket igyekszik kidolgozni, amelyekkel csökkenthető a halászatok üzemanyagfelhasználása; mindezt az ebben a hónapban induló H2020 SUSTUNABLE projekt keretein belül szeretnék megvalósítani. – A projekt abban is újító szemléletű, hogy a halászhajókat a jövőben oceanográfiai adatgyűjtő platformokként szeretnék hasznosítani.
A halászközösségek már elkezdtek besegíteni. Az olaszországi ISPRA kutatói a helyi halászok tudását gyűjtötték össze a fajok vándorlásával kapcsolatban – nem csak azért, hogy új adatokat gyűjtsenek, hanem hogy segítsék a közösségeket az alkalmazkodásban. A spanyol CEPESCA szervezet beépíti az éghajlati adatokat a halászatok értékelési modelljeibe, és így próbálja csökkenteni a fajok eloszlása körüli bizonytalanságot. Norvégiában a Vake/Catch alkalmazás a Copernicus műholdadatait és a fogási statisztikákat hasznosítva segít majd a halászatoknak optimalizálni a kvótákat, továbbá képes lesz feltárni a tengerek hőmérséklete és a halállomány mérete, valamint a rajok mozgási mintái közti összefüggéseket.
A vándorló halállományhoz való alkalmazkodás számos különböző alakot ölthet. Mivel a tőkehalállomány az Északi-tengerbe tevődött át, az Egyesült Királyság partmenti flottájának egy része átállt a kagylóhalászatra. – A tengeri flotta messzebbre is tudta követni a halrajokat. – A kisipari halászoknak nincs annyi lehetőségük, és emiatt kevésbé jövedelmező tevékenységekkel, például turizmussal kell kiegészíteniük a halászatot – mondja Bourke. Azonban a halászati ipar változónak való kitettség csökkentésének kulcsfontosságú elemei a több forrásból származó bevétel és az, hogy nem egyetlen halállományra alapoznak mindent a halászatok – írja a Seafish.org weboldal.
Igazságos kvóták egy fenntarthatóbb jövőért
Az ágazati szereplők közül sokan arra figyelmeztetnek, hogy azok az engedélyek, amelyek csak egy kijelölt területen teszik lehetővé az adott halfaj halászatát, akadályokat gördíthetnek az alkalmazkodás útjába; különösen akkor, ha az adott faj elvándorol arról a területről. A jövőben azok a halászatok válhatnak nyereségessé, amelyek a termékenységben és az élőhelyben beállt változásokat is figyelembe veszik, illetve ezáltal a klímaváltozás hatásait is enyhíthetik; legalábbis erre világítottak rá a kaliforniai Santa Barbara-i Egyetem kutatói. Ha szélesebb lehetőséget biztosítunk a halászoknak, könnyebben megbirkóznak majd az egy adott állomány gyengébb teljesítménye okozta veszteségekkel.
Dr. Nieuwenhuis, a Tengergazdálkodási Tanács (MSC) Észak-Európáért felelős igazgatója véleménye szerint: – A fenntarthatóság feltétele, hogy a kvóták a tudományos útmutatást kövessék, és hogy figyelembe vegyék a halállományokat. Az egyes nemzetek is – az európaiakat beleértve – nehézségekbe ütköztek a fenntartható makréla, hering és kék puha tőkehal kvóták meghatározásakor, mivel ezek a fajok is egyre északabbra költöznek. – Az országok közti rugalmas és igazságos, valamint az éghajlati változások miatt bekövetkező halvándorlásokat is figyelembe vevő kvótakiosztás részleges megoldást jelenthetne a problémára Dr. Martin Lindegren, a Dániai Műszaki Egyetem vezető kutatója szerint. – Ez lehetővé tenné a halászok számára, hogy kihasználják a fogási lehetőségeket és a piac adottságait. – A bővebb valós idejű információszolgáltatás szintén segíthetné az alkalmazkodást. – Fontos, hogy az olyan rövidtávú változásokat is le tudjuk írni adatokkal, amelyek drámai és azonnali következményekkel járhatnak. Szükség van a gyors adatfeldolgozásra, és az olyan közvetlen és gyors figyelmeztetési rendszerekre, amelyek képesek előre jelezni, például a hőhullámokat, a káros algavirágzásokat vagy a hipoxiás – tehát oxigénhiányos – körülmények terjedését.
HIRDETÉS
