Zimankós évkezdet és rekordmértékű havazás, elhúzódó hőhullámok, szárazságok, erdőtüzek, áradások, viharok, az Északi-sarkvidék és az Alpok jégtakarójának aggasztó mértékű olvadása: A Copernicus klímaváltozási szolgálat (Copernicus Climate Change Service - C3S) nemrég publikált jelentése mind az egyértelműen kirajzolódó éghajlatváltozási tendenciákra, mind pedig a kontinensszerte tapasztalható tartós és egyenlőtlen szélsőséges időjárási körülményekre rámutat.
Izzasztó időjárás Európa-szerte
Az utóbbi négy évtizedben egész Európában növekedett az átlaghőmérséklet és a Copernicus szolgálat Európa éghajlatáról szóló 2018-as jelentése is alátámasztotta, hogy a tavalyi a hőmérsékleti értékek alapján az Európában mért három legmelegebb év egyike volt. Egész évben meleg volt az idő, az átlagosnál 1,2 °C -kal volt magasabb a hőmérséklet, de a tavaszi-nyári időszak szó szerint perzselő volt: szélsőségesen forró volt az idő Közép-Európában, sok helyen 3 °C-kal haladta meg a hőmérséklet az átlagot.
HIRDETÉS
Az iparosodás korában viszonylag egyenletesen növekedett a hőmérséklet Európában az azt megelőző időszakhoz képest, az 1980-as évektől azonban rohamos ütemű emelkedést tapasztalhattunk. A 2018 második felében véget érő 60 hónapos időszakok átlagos értékei elérik a 9,9 °C-ot. Ez majdnem 2 °C-kal magasabb a 19. század második felében mért értékeknél.
A gazdaságot és a mindennapokat is felforgatja a szélsőséges időjárás
A Copernicus klímaváltozás vizsgáló szolgálat által publikált, Európa éghajlatát elemző 2018-as jelentés értékes adataiból azt az egyértelmű következtetést lehet levonni, hogy a probléma sebesen súlyosbodik. Az adatokból nem csak az üvegházhatást okozó gázok légköri arányának megnövekedésére vonatkozóan rajzolódik ki egy egyértelmű kép, hanem arra is rámutatnak, hogy 2018-ban Európa-szerte különböző időjárási szélsőségek mutatkoztak; egymást követték a csípős hideg és rekordokat döntögető hőhullámok jellemezte időszakok, a szárazságok és az azutáni hurrikánok, áradások. A részletek attól függően változnak, hogy Európa mely vidékét vizsgáljuk, egy dolog azonban mindenhol egyezik: a hosszan tartó szélsőséges időjárás jellemezte időszakok hatással vannak életmódunkra.
A 2018-as év egy hosszú hideg periódussal indult, a februári és márciusi fagyokkal és havazásokkal tűzdelt időszak volt az egyetlen, amikor a hőmérséklet az átlag alatt volt. A nyár azonban bőven behozta a lemaradást, ugyanis áprilistól egészen az év végéig magasabb volt a hőmérséklet a megszokottnál. Ezt követően két véglet jellemezte a kontinenst: Dél-Európa az átlagosnál jóval csapadékosabb volt, míg északon forróság és szárazság tombolt. Közép-Európában az 1950-es évek óta nem volt ennyire meleg, a kontinens középső és északi vidékein pedig az átlagosnál 80%-kal kevesebb csapadék hullott a tavaszi-nyári-őszi időszakban. Németországban pedig szokatlanul napos volt az időjárás, voltak olyan közép- és északeurópai területek, ahol az átlagosnál 40%-kal volt több a napsütéses órák száma.
Az is számít, hogy miként értelmezzük az éghajlattal kapcsolatos adatokat: lehetséges, hogy a lehullott csapadék mennyisége európai szinten átlagosnak tűnik, de ha régiókra lebontva vizsgáljuk a számokat, megmutatkoznak a szélsőségek. Ez érezhető is volt az egyes régiókban: Skandináviában például a modern történelem leghevesebb erdőtüzei tomboltak, a Leslie hurrikán pedig az Ibériai-félszigetre sújtott le olyan erővel, amire utoljára 1842-ben volt példa.
A forróság a kevés csapadékkal párosulva sok helyen vízkorlátozásokat eredményezett, a folyók alacsony vízállása pedig a hajózást érintette érzékenyen. A legszárazabb időszakban az európai folyók 36%-ának alacsony volt a vízhozama; tavaly nyáron tíz éve először egészen a Duna közepéig be lehetett sétálni. A kevés csapadék a mezőgazdaságban is károkat okozott, az pedig csak tovább tetézte a problémát, hogy az elmúlt negyven évben folyamatosan csökken a talaj nedvességtartalma az emelkedő hőmérsékletnek köszönhetően.
HIRDETÉS
Komoly aggodalomra ad okot az Alpok és az Északi-sarkvidék jégtakarójának olvadása
A tavaszi és nyári napos időjárás veszélyt jelent a hegyvidéki hótakaróra, és 2018-ban az Alpok gleccsereinek tömege hatalmas mértékben csökkent. 1997 óta az európai gleccserek 8-25 méterrel zsugorodtak, ami átlagosan 16 tonnányi édesvíz-veszteséget jelent négyzetméterenként.
Az Északi-sarkvidék európai területeinek tengeri jégtakarója szintén tovább olvadt a meleg időjárás miatt – ezen a vidéken az év első két hónapja 4 °C-kal volt melegebb a hosszú távú átlagnál. Míg az Északi-sarkvidék jégtakarója 2000 óta egyenletes mértékben zsugorodott, addig 2018 nyarán az európai területek jégtakarójának kiterjedése riasztó mértékben, 30%-kal csökkent a hosszú távú átlaghoz képest. A műholdas felvételek és adatok megdöbbentőek: a megfigyelések kezdete óta először fordult elő a téli időszakban, hogy a Grönlandtól északra található, általában jég borította területet visszahódította a tenger, ami meleg időjárásnak és az erős szélnek tudható be.
A jelentés, amely a hosszú távú összefüggésekre világít rá
Az Európai Unió immár ötödik éve futó kiemelt Föld-megfigyelési programja, a Copernicus, példátlan mennyiségű környezettel kapcsolatos adatot szolgáltat, amely a közpolitika és az egyre terjedő tudásalapú gazdaság alapjául is szolgál. A Climate Data Store (Éghajlati adattár) ingyenes és felhasználóbarát módon elérhető, kimerítő részletességű adatkészleteivel párosulva az Európa éghajlatáról szóló 2018-as jelentés értékes információkat nyújt a társadalomra hatást gyakorló olyan ágazatok, mint például a mezőgazdaság, az egészségügy, a biztosítási és biztonsági szektor, a turizmus, valamint a városi és regionális tervezés számára.
„Az Európa éghajlatáról szóló jelentésben található megbízható Föld-megfigyelési adatok alapvető szerepet játszanak bolygónk jelenlegi állapotának megértésében” – nyilatkozta Juan Garces de Marcilla, a Középtávú Időjárási Előrejelzések Európai Központja Copernicus klímaváltozási szolgálatának igazgatója. „[Az Európa éghajlatáról szóló 2018-as jelentés] fontos információkkal szolgál a politikai döntéshozók, valamint a különböző szervezetek és vállalkozások számára annak érdekében, hogy a jövőben az európai és a világ összes többi polgárának javát szolgálva cselekedhessenek.
Végső soron az Európa éghajlatáról szóló 2018-as jelentés célja az, hogy elősegítse annak a megértését, miként köthetők össze az éghajlatváltozással kapcsolatos adatok az Európában és a világ más vidékein élő emberek által megélt eseményekkel. Ennek megértése alapvető fontosságú, mivel csak ezen felismerés birtokában lelhetjük meg a szükséges motivációt a változás előmozdítására, és hogy a túléléshez szükséges erőforrásokat is e célnak szenteljük.
