Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Irán: a hidzsáb elleni tüntetések a szabadságvágyról is szólnak

Kurd nők hidzsáb nélkül, Masa Amini portréjával
Kurd nők hidzsáb nélkül, Masa Amini portréjával   -   Szerzői jogok  Fotó: AP
Írta: Joshua Askew

Egyesek szerint ilyen masszív tüntetéshullámot az 1979-es iszlám forradalom óta nem látott az ország. Aktivisták szerint a lázadás sokkal többről szól, mint arról, hogy a nőknek kötelező legyen-e az öltözködési szabályok betartása, vagy nem

Irán ismét lángokban áll, a közvéleményt széles körben felháborította Masa Amini múlt pénteki halála. A 22 éves nőt kedden vette őrizetbe az erkölcsrendészet Teheránban egy családi út során, miután észrevették, hogy nincsen rajta az előírás szerint kötelező hidzsáb. Aminit bántalmazták, kómába esett, pénteken pedig meghalt. A rendőrség közölte, hogy a lány halálának oka szívelégtelenség, amit a család cáfol, elmondásuk szerint ugyanis Masa teljesen egészséges volt. 

Aminit vasárnap temették, a temetése után pedig a szülőhelyén és Teheránban is tüntetések robbantak ki, a tömeg a "halál a diktátorra" rigmust skandálva vonult az utcákon, a nők nem viseltek hidzsábot. A hatóságok többeket őrizetbe vettek, egyes helyeken pedig a tömegbe lőttek. Résztvevők sérültekről is beszámoltak. 

Amini esete sokadszor helyezte reflektorfénybe az iráni iszlám öltözködési szabályokat és a rendőri brutalitást. Az országban az 1979-es iszlám forradalom óta kötelező a nők számára a hidzsáb viselése. A Khomeini ajatollah által hozott rendelkezés már akkor heves tiltakozásokat váltott ki, de 1983-ban így is törvénybe iktatták. 

A szabályokat az ország erkölcsrendészete szigorúan betartatja: furgonokban járják az utcákat, és feltartóztatják a "nem megfelelő" ruházatot viselő embereket. A letartóztatással való fenyegetés ellenére iráni nők milliói aktívan ellenzik a hidzsábot, amit sokszor lazán viselnek a fejükön, és hagyják, hogy a fejkendő a vállukra essen.

Az Amini haláli miatti tüntetések során több olyan videó is felkerült a közösségi oldalakra, melyen nők levágják a hajukat, vagy elégetik a hidzsábjukat. 

Az 1979-es forradalom előtt Iránban Mohammad Reza Pahlavi sah uralkodott. Számos iráni nő viselt akkor is hidzsábot, de nem azért, mert kötelező volt: a viselet oka lehetett a hagyományok követése, az identitás mutatása, vagy éppen családi nyomás. 

A jelenlegi probléma Asieh Amini, Norvégiában élő iráni költőnő és újságíró szerint, hogy a nőket jelenleg kényszerítik a hidzsáb viselésére, és hogy az iszlám öltözködési szabályok megszegéséért korbácsütés vagy börtönbüntetés várhat rájuk. "Sajnos ez sokakat arra késztetett, hogy megutálják a viseletet – mondta a 49 éves, a hidzsáb hiánya miatt anno egyszer letartóztatott nő az Euronewsnak. – A nőket mélyen elnyomják Iránban, és sokan képtelenek ezt elviselni. A jogaikat akarják."

Amini úgy véli, hogy az Iránban zajló tüntetések az öltözködési szabályoknál sokkal többről szólnak. "Az emberek követelései nem korlátozódnak a hidzsábra. Szabadságot, demokráciát akarnak. Szabadulni akarnak az iszlám köztársaság okozta elnyomástól."

A négy napja tartó megmozdulások során nők ezrei vették le a fátylukat, néhányan pedig nyilvánosan levágták a hajukat is. Egy névtelenségét megőrizni kívánó iráni aktivista szerint a jelenlegi hidzsáb-politikával az is probléma, hogy nem tartja tiszteletben az Irán különböző etnikai és vallási csoportjainak öltözködési formáit: a kormány egyszerűen csak egy fekete csadort akar látni a nőkön. 

"Még azokat az embereket is elnyomják, akik ténylegesen gyakorolják a vallásukat" – mondta Amini. 

Irán népe vegyes társadalom: az országot perzsák, kurdok, azeriek, lúrok, gilakik, beludzsok és türkmének is lakják, és mindegyiküknek megvan a maga hagyományos öltözködése. Különböző módon viselik a hidzsábot,: színt, mintát és stílust váltogatva.

Amini tragédiája gyorsan rámutatott, hogy a hidzsáb Iránban közel sem kulturális kérdés. "Amikor a nők öltözködési szokásairól és jogairól beszélünk, a kormány mindig azt mondja, hogy ez az iráni kultúra része – közölte az aktivista. – De ez nem kultúra, ez kényszer, a kényszerről, az elnyomásról pedig beszélni kell."

Az aktivista szerint a jelenlegi a legnagyobb feminista lázadás az 1979-es forradalom óta. Hozzátette: "Férfiak és nők együtt vonulnak az utcára, hogy közösen harcoljanak a változásért."