NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Berlinale: nők szerint a világ

Berlinale: nők szerint a világ
Szerzői jogok EBU
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Idén több az egyén életére fókuszáló, személyesebb hangvételű film – talán a női alkotók miatt.

HIRDETÉS

A 70. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál eddig vetített filmjei közül két női rendező alkotása is esélyes lehet az Arany Medvére.

A különleges látásmódú amerikai független rendező, Kelly Reichardt maga sem könnyen határozza meg "Az első tehén" (First Cow) című versenyfilmje műfaját.

"Egy komédia... Nem is ... inkább akció.. Nem... egy kicsit epikus. Valójában egy bevándorló -történet."

"Az első tehén" egy western, a megszokott klisék nélkül. Itt az Újvilágban szerencsét próbáló férfiak nem cserzett bőrű, erőszakos alfahímek, hanem érzékeny és empatikus emberek, akik az élet apróságaiban keresik a boldogságot.

A két főszereplő - a prémvadászok közé keveredett szakács és a világlátott kínai vándor, valamint a mellékszereplő karakterek is -,inkább csak sodródnak, lakják be az örökké nedves, buja környezettel körülvett, sebtében összetákolt táborhelyet. Meg persze egy tehén, amelyik az első az Édenkertnek tűnő vidéken.

A szintén amerikai Eliza Hittman "Soha ritkán néha mindig" (Never Rarely Sometimes Always) című filmje egy szeretetlen közegben felnövő terhes tinédzser és unokatestvére utazása. Egy realista-minimalista dráma.

"Olvastam arról az útról, amit az abortuszt választó ír nők járnak meg egy nap alatt, Londonba és vissza. Rengeteg nő kénytelen megtenni ilyen utazást világszerte azért, hogy joga legyen rendelkezni magáról. Erősen mellbe vágott, és elgondolkodtam; hogyan néz ki ez az Egyesült Államokban - nyilatkozta a rendezőnő.

Egy pennsylvaniai kisvárosban, verbálisan bántalmazó iskolatársai és közönyös családtagjai közt élő 17 éves lány (Autumn) megtudja, hogy terhes. Egyedül unokatestvérére számíthat. A két lány New York-ba megy, ahol egy kiskorúnak is valós választási lehetősége van.

Az egyetlenegyszer sem mosolygó főszereplő arcán sok évnyi fájdalom látható. Minden rezdülése és pillantása mély traumákat sejtet: nem elviselhetetlen tragikumot, csak csendes reménytelenséget, kis megaláztatásokat, fásulttá tevő közönyt.

(a "Soha ritkán néha mindig" cím arra a kérdőívre utal, amelynek segítségével a segítő szervezetek azt próbálják megtudni, bántalmazás áldozata lett-e a hozzájuk segítségért forduló nő. Autumn válaszaiból vagy éppen hallgatásából egyértelmű: az abúzus egész életében jelen volt, de ezzel talán sosem szembesült eddig.)

Péntek estére kiderül, ki kapja az idei berlini fődíjat. (2017-ben Enyedi Ildikó „Testről és lélekről” című filmje érdemelte ki az Arany Medvét.)

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Eddig tartott a védelem: lejártak az első Mickey egér szerzői jogai

Női szerepek, migráció, Auschwitz – fontos témák az Európai Filmdíjon

Monica Bellucci a Thessaloniki Filmfesztivál díszvendége