NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Visszatér gyökereihez a perui operaénekes

Együttműködésben a
Visszatér gyökereihez a perui operaénekes
Írta: Andrea Hajagos
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Juan Diego Flórez az áriákon kívül gyerekkora dalait is előadta Buenos Aires-ben.

Juan Diego Flórez operasztár otthon érzi magát a világ legfontosabb színpadain. Ám ezúttal a Buenos Aires-i Teatro Colónban a perui énekes visszanyúl a gyökereihez. A nagyszerű tenoráriákat saját gyerekkorának dalaival koronázza meg.

- Fantasztikus visszajönni Latin-Amerikába, a szülőföldemre, vagy mondjuk a kiterjesztett szülőföldemre. A mi zenénk a szív mélyéről szólal meg – meséli a tenor.

Ez az a zene, amelyet még apjától és nagymamájától tanult. Például a perui énekes, Chabuca Granda dala, a José Antonio.

- Chabuca Granda nem egy szerelmes típus. Ez a perui hegyekről szól, esetleg valaki más szerelméről. Vagy – José Antonio esetében – a lóról és a lovasról.

Olyan, mintha egy rövid történetet olvasnál – mondja az énekes, akivel az Euronews stábjának lehetősége volt a Hotel Panamericano tetején is beszélgetni.

A klasszikus zenének szentelt évek után, Flórez csupán az első gyermeke születésénél vette újra elő a gitárját. Ebből mára lemez is lett.

- Azt éreztem, hűha, olyan mintha minden visszatérne a fiatalságomból, mindazok a nagyszerű zenék, és hirtelen emlékeztem minden egyes szövegre is.

- A Volver egy tangó, Carlos Gardeltől. Gardelnek minden zenéje hihetetlenül gyönyörű. Melódiák. És tenor hanghoz készültek, olyan jellegű énekléshez. Nagyon nosztalgikus, nagyon szomorú, mondjuk úgy, érzelmes. Visszatérni a helyre, ahonnan származol. Ez az egyik legjobb tangó, amit valaha írtak. A tangóban jelen kell lennie a szenvedésnek és a szenvedélynek. A tangónak „desgarradornak” kell lenni, nem is tudom, hogy fordítsam le. Nagyon sok túlzott szenvedélynek kell lennie benne.

- Ez az, amit az opera tesz az emberekkel, az a libabőr, amikor egy énekes éppen egy bizonyos áriát énekel az operában. Az emberek rögtön elkezdenek sírni. Ez a nagyszerű zene, szöveg és előadó kombinációja, aki tudja hogyan tegye a közönség elé azt a darabot – véli Juan Diego Flórez.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Verdi sötét drámája: a Simon Boccanegra

Új generáció a Párizsi Operaház nézőterén

Barcelonában a Rigoletto