NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

A futás öröme

Csíkszentmihályi Mihály professzor Budapesten
Csíkszentmihályi Mihály professzor Budapesten
Írta: Károly Szilágyi
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Egy elmélet szerint ha az ember bele tud feledkezni egy kihívást jelentő feladatba, akkor elérheti a flow-t. Futással is elérhető ez az állapot A futás öröme című könyv szerzői szerint.

HIRDETÉS

Ha hagyjuk, hogy az életünket külső körülmények irányítsák, akkor az életünk borzasztó kellemetlen lesz. Az időnk nagy részében aggódni fogunk, hogy mi lesz az iskolában, a munkahelyen, a családban. Ha meg épp nem aggódunk, akkor borzasztóan unatkozunk.

Az életünk értéke nagyrészt attól függ, hogyan éljük meg azokat az élményeket, amelyeket születésünktől egészen halálunkig tapasztalunk. Vannak, akik élvezik a szembejövő kalandokat, és valakik borzasztóan aggódnak miattuk. Az emberiség sokezer éves történelme során inkább arra törekedett, hogy teljessé tegye a napjait, és legyen mire emlékeznie vagy büszkének lennie.

Ezért aztán létrehozott mindenféle vallási rítust, művészetet, zenét – sokan pedig a testmozgásban lelnek örömöt. A civilizáció kezdete óta szereti az ember összemérni az erejét, ügyességét a többiekkel, vagy éppen abban leli örömét, hogy tud mozogni.

Az emberi evolóció úgy alakult, hogy az ember kétféleképpen is örömét lelheti a sportolásban: egyrészt különféle „boldogsághormonokat” bocsát ki, másrészt örömét leli abban, hogy le tudja győzni a testét, illetve a testi kihívásoknál erősebb tud lenni fejben. Ezt az utóbbi állapotot hívják flow-nak, amelyet egy magyar származású amerikai kutató, Csíkszentmihályi Mihály kezdett el alaposan kutatni. 1990-ben jelent meg erről szóló könyve, ami azóta a boldogság pszichológiáját kutatók alapműve lett. Pedig a flow-val kapcsolatos ismereteink nagyon szerények: élménybeszámolókból ismerjük, de azt nem tudjuk, pontosan mi váltja ki. Valamit sejtünk az okairól, tudjuk, mi teszi valószínűvé az érzést, de azt nem tudjuk, mi okozza.

Már akkor tudták a kutatók, hogy ez az érzés akkor jön, ha az ember képességei és az előtte álló kihívás nagyjából összhangban vannak, vagyis magabiztosan le tudjuk győzni a feladatot, anélkül, hogy túl egyszerűnek ítélnénk meg. Japán motorversenyzőktől kezdve atlétákon át német kertészekig sokan beszámoltak arról, hogy ebben az állapotban egészen belemerültek a dolgukba, megszűnt körülöttük a külvilág, és csak a feladatra koncentrálva alkottak valamit.

Mégis több évnek kellett eltelni, mire Csíkszentmihályi egyik tanítványa felfedezte a sport és a flow közötti összefüggéseket. Susan Jackson könyve 1999-ben jelent meg, ebben a szerző igyekezett összeszedni minden olyan adatot, ami segíthet a sportolóknak és az edzőknek a mentális felkészülésben. Akkoriban még csak a profi és félprofi sportban foglalkoztak ezzel a témával, a nagyközönség szinte fel sem figyelt erre a könyvre. Pedig Jackson a lehetőségekhez képest alapos munkát végzett, Csíkszentmihályi pedig tulajdonképpen témavezetőként terelgette a könyv íróját, így az egyszerre lett tudományos és gyakorlatias kézikönyv.

Aztán eltelt egy újabb évtized, és a hobbifutás világszerte népszerű lett. Nem kell hozzá pálya, se nagy csapatot nem kell hozzá szervezni, az amatőrversenyek pedig remek lehetőséget adnak a versengésre azoknak is, akik egy profi bajnokságon legfeljebb nézők lehetnének. Természetes, hogy előbb-utóbb nekik is igényük lett arra, hogy a flow pszichológiáját megismerhessék. Ráadásul az amatőrfutók között számos jól képzett ember is van, akik munkájukban hasznosítani tudják a sportban elért eredményeiket.

Köztük van Christine Weinkauff Duranso pszichológiaprofesszor is, aki kutatásaiban a sport és a flow összefüggéseit vizsgálta, és Philipp Latter sportújságíró is. Mindketten sokat foglalkoztak a futás örömével, így annyira nem váratlan, hogy könyvet is akartak írni belőle. Csíkszentmihályi professzor ugyan sosem volt nagy futó, amikor legutóbb a budapesti Flow kávézóban beszélgettünk, akkor azt mondta, ő inkább túrázni és hegyet mászni szeretett, „1500 méternél sosem futottam többet”, mondta kedélyesen. De természetesen szívesen adott tanácsot a könyv megírásához, a szakmai részbe még idős kora ellenére is bele tudott folyni.

Ebből az egészből egy könnyen olvasható könyv kerekedett, ami csak néhol bicsaklik meg egy-egy fordítói vagy szerkesztői hiba miatt, de így is könnyen emészthető olvasmány azoknak, akik két edzés közötti pihenőidőben fejben is akarnak fejlődni, és azoknak is, akik csak szeretnék megérteni, hogy ismerőseik miért lelik örömüket abban, hogy önszántukból szaladgáljanak. Ahogy Simonyi Balázs ultrafutó írta, ebben a könyvben „minden benne van, amit tudni akartál arról, miért emel föl a sport, s mitől válik egy pillanat alatt kozmikussá”.

(Csíkszentmihályi Mihály, Philip Latter, Christine Weinkauff Duranso: A futás öröme. Fordította: Dövényi Ibolya. Libri Kiadó, 2018, 374 oldal, 3599 Ft)

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Cartoon Movie: teltházas vetítések, izgalmas szakmai fórumok a rajzfilmek szerelmeseinek

Az ügynök halála: a kisember kilátástalansága maróbb, mint valaha Alföldi legújabb rendezésében

Újabb Iverson-varázslat Budapesten