Generációjának egyik letehetségesebb karmestere Omer Meir Welber.
Generációjának egyik letehetségesebb karmestere Omer Meir Welber. Daniel Barenboim volt asszisztensével a Drezdai Zenei fesztiválon találkoztunk, a Miasszonyunk-katedrálisban vezényelte a híres izraeli filharmonikusokat.
A katedrális a második világháború pusztításának szimbóluma volt, a romok összetört köveiből építették újjá.
A 39. Drezdai Zenei Fesztivál a program középpontjába Izraelt helyezte.
- Számomra fontos volt, hogy zenei értelemben hozzájáruljunk az emlékezéshez, a reflexióhoz azzal, hogy Izrael köré szervezzük a programot. Visszanézünk a történelmünkre és felmutatjuk a kulturális kapcsolatokat a két ország között – mondta a fesztiváligazgató Jan Vogler.
- Azt hiszem, ez ma egy más generáció. Bizonyos értelemben a Miasszonyunk-templom és az Izraeli Filharmonikusok is ezt szimbolizálják, megnyitják az ajtót és friss levegőt engednek be – mondta Omer Meir Wellber
Műsoron Sosztakovics hatodik szimfóniája, amelyet 1939-ben írt. Az orosz zeneszerző mindig is közel érezte magát a zsidó kultúrához.
- Mindig is úgy éreztem, hogy különleges szálak fűznek Sosztakovicshoz – vallotta be Wellber. – Talán ez a kedvenc Sosztakovics-szimfóniám. Egy nagyszerű történetet mesél el. Egy tényleg rendkívül transzcendens, spirituális résszel kezdődik és a cirkuszban ér véget, szóval ez tényleg Sosztakovics, de bizonyos értelemben ez kifejezetten zsidó humor. A legrosszabb pillanatokban az ember csak a humorára számíthat.
A harmincnégy éves karmester szeret időről időre nézőpontot váltani. Daniel Barenboim vol asszisztense Drezdát a második otthonának tekinti, még mindig szenvedélyesen zongorázik és tangóharmonikázik.
- Szeretek zenélni is, mert ez valahogy segít kapcsolatban maradni a való világgal, a zenészekkel és a zenével – magyarázta Wellber. – Amikor vezényelsz, hajlamos vagy azt hinni, hogy te csinálod a zenét, és valóban sok mindent csinálsz ilyenkor, de a zenét pont nem te csinálod.
Hogy közelebb érezze magát a zenészeihez, rendszerint kotta nélkül vezényel.
- Szeretem azt az érzést, hogy a semmiből hozom létre a zenét, így nézhetem az embereket, kommunikálhatok velük. Egy jó koncerthez tudni kell, hogy éppen mi történik a közönséggel.
- Ő egy nagyon temperamentumos ember – mondta a karmesterről Vogler. – Ez igazából elég ritka. Sokan vannak, akik óriási előadást rendeznek maguk körül, de ő tényleg ilyen. Kiváló füle van, mindent meghall, hiszen maga is zeneszerző. Rendkívül jó a képzelőereje, folyton új kreatív utakat keres.
- A spontán bölcsességben hiszek – vallotta be Wellber. -Sokat kell tanulni, mindent tudni kell, mindent be kell gyakorolni, de a végén meg kell találni a módját, hogy az ember tényleg spontán legyen.