NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

A Cannes-i Fesztivál csúcspontjai

A Cannes-i Fesztivál csúcspontjai
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Most, hogy ismét nyugalom honol a cannes-i fesztiválpalota környékén, lássuk, mely filmek hoztak izgalomba minket!

HIRDETÉS

Most, hogy ismét nyugalom honol a cannes-i fesztiválpalota környékén, lássuk, mely filmek hoztak izgalomba minket!

A sort az egyiptomi Mohamed Diab lebilincselően izgalmas és mesterien kivitelezett „zárt tárgyalásával” kezdjük. Tőle kaptuk egyébként a 2010-ben bemutatott Cairo 678 című filmet is. Az Un Certain Regard szekció nyitó alkotása, a Clash (Összecsapás) 2013 fullasztó nyarán játszódik, egy rendőrségi furgon belsejében. Az összezárt férfiak egy része a Muzulmán Testvériség támogatója, míg a többiek épp az ellenfeleik. Az erős színészi játék és a kiváló operatőri munka lenyűgöző filmélményt nyújt.

Jonathan Littell nem érte be a Goncourt-díjjal, a francia-amerikai író dokumentumfilmezésre adta a fejét. A Cannes-ban versenyen kívül vetítették az ugandai volt gyerekkatonákról szóló Wrong Elements című munkáját. Ezek a fiatal férfiak, akiket gyerekkorukban arra tanítottak, hogy szabadon ölhetnek, áldozatból elkövetőkké váltak. A film erőssége abban rejlik, hogy ítélkezés nélkül szólaltatja meg az életben maradottakat. Igaz, némely ponton egy kicsit szorosabb vágás jót tett volna a mozinak.

Az erőszakot, adott esetben akár még a kannibalizmust is leplezetlenül bemutató filmek között a német Maren Ade realista vígjátéka, a Toni Erdmann üdítően hatott. A mozi főhőse egy elvált tanár, Winifried, aki imádja a fura vicceket. Egy nap elhatározza, hogy meglepi, és egy váratlan látogatással felvidítja munkamániás lányát. Bár egy kicsit hosszúra sikerült, a filmben van néhány olyan pillanat, amely annyira mulatságos és egyben megindító, ami mindent megér. Nevetünk és sírunk egyszerre.

A sort az egyik fesztiválkedvencünkkel, Park Chan-wook A szobalány című filmjével zárjuk. A koreai mester kosztümös története a leszbikus érzékiség, a humor és a horror rafinált elegye. A Sarah Waters Fingersmith című bestsellerén alapuló történet ezúttal a harmincas évek Japánjában játszódik, és egy nincstelen koreai lány meg egy csaló cselszövésének történetét meséli el. A kultikussá vált Oldboy rendezőjének rendkívül igényes és roppant szórakoztató triptichonjából kiderül, hogy a szerelem mindent legyőz, de nem mindig úgy, ahogy gondoljuk.

Cannes Film Festival review: The Handmaiden (Mademoiselle)#TheHandmaiden#Cannes2016https://t.co/QtWgOyDc4kpic.twitter.com/mGXRTV21UQ

— Loose Lips (@Lips_Loose) 21 May 2016

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Eddig tartott a védelem: lejártak az első Mickey egér szerzői jogai

Női szerepek, migráció, Auschwitz – fontos témák az Európai Filmdíjon

Monica Bellucci a Thessaloniki Filmfesztivál díszvendége