Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Tűz a tengeren - beszélgetés Gianfranco Rosival

Tűz a tengeren - beszélgetés Gianfranco Rosival
Írta: Euronews

<p>Az idei Arany Medve-díjas film, a <em>Fuocoammare (Tűz a tengeren)</em> görögországi premierjén megjelent Gianfranco Rosi is. Az eritreai születésű olasz rendező alkotása egyúttal elnyerte az ökumenikus zsűri, valamint az Amnesty International elismerését is a Berlinalén.</p> <p>Az olasz-francia dokumentumfilm a Szicília és Líbia között félúton található Lampedusa szigetén játszódik, ahová évente több százezer menekült érkezik a zsúfolásig megtelt, rozzant hajókon. Gianfranco Rosi úgy érezte, meg kell mutatnia azt a borzalmas tragédiát, amely a Földközi-tengeren nap mint nap megismétlődik.</p> <p>- Nem gondolom azt, hogy egy film vagy egy könyv képes lenne megváltoztatni a világot, de remélem, hogy sikerül felhívni a figyelmet a témára. Legfőképpen arra, hogy ezek az emberek nem számok, hanem jogokkal és érzésekkel rendelkező személyiségek.</p> <p>Gianfranco Rosi több mint másfél évet töltött a szigeten. Összeismerkedett a kis halászközösség tagjaival és az odaérkező menekültekkel.</p> <p>- Lampedusa lakói halászok, és a halászok azt tanulták, hogy mindent el kell fogadni, amit a tenger ad. Íme a példa, amelyet nekünk is követnünk kellene. Nagyon összetett ez a probléma. Ezt egyetlen ország sem képes maga megoldani, főként nem egy-egy kis sziget. Leszbosz és Lampedusa Európa bástyái, a migráció jelképei.</p> <p>Gianfranco Rosi úgy véli, hogy Európa teljes kudarcot vallott.</p> <p>- Számos példát találunk az emberiség történetében arra vonatkozóan, hogy az akadályok, a falak nem állnak ellen a történelem erejének. Ezért aztán úgy vélem, ezek le fognak omlani. Nem a fizikai akadályoktól félek, hanem a tagországok mostani politikája következtében emelkedő mentális falaktól. Azt gondolom, hogy ez vezet majd a közös európai politika vereségéhez.</p> <p>A <em>Tűz a tengeren</em> várhatóan szeptemberben jut el a magyar mozikba.</p>