Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Andres Serrano fotói Avignonban

Andres Serrano fotói Avignonban
Írta: Euronews

<p>Június végéig látható Andres Serrano amerikai fotográfus kiállítása az Yvon Lambert által alapított <a href="http://www.collectionlambert.fr/evenement/193/andres-serrano-ainsi-soit-il.html">Avignoni Kortárs Művészeti Központban</a>. </p> <p>Serrano a mai nemzetközi fotóművészet különös, ellentmondásos figurája, aki sokszor igen zavarba ejtő módon ragadja meg a modern világ jelenségeit.</p> <p>- Ahogy már mondtam, nem vagyok fotós, hiszen a Brooklyn Museum művészeti iskolájában tizenhét éves koromtól kezdve festészetet és szobrászatot tanultam. Néhány év után rájöttem, hogy se festeni, se szobrászkodni nem tudok igazán. Fiatal voltam, és sehogy se találtam a helyem. Akkoriban egy nőnél laktam, akinek volt fényképezőgépe. Elkértem tőle, és elkezdtem fotózni, mégpedig művészi módon. Úgy éreztem, ez az, a kamera az én ecsetem.</p> <p>Serrano és a galéria alapítója, Yvon Lambert jól ismerik egymást.</p> <p>- Igaz, hogy az utóbbi 20-25 évben nem sokat kommunikáltunk egymással, de tudom, hogy Yvon szeret engem, mert szereti a munkáimat, és ezt nagyon méltányolom.</p> <p><em>A hullaház</em> című sorozat a halállal kapcsolatos képzeteink tanulmánya.</p> <p>- Rájöttem, hogy nem szeretnék meghalni, egyúttal pedig arra is, hogy az emberek egy része teljesen váratlanul hal meg, és nem éppen oly módon, amilyenre vágyott vagy amit megérdemelt volna. A hullaházban lefényképezett emberek többsége nem volt idős. Baleset, gyilkosság, betegség végzett velük vagy önkezükkel vetettek véget életüknek, nagyon kevés a természetes halál.</p> <p>A 100 portréból álló <em>Amerika</em> sorozat három évig készült. </p> <p>A <em>Kínzás</em> is visszatérő téma Serrano művészetében.</p> <p>- A <em>Kínzás</em> témájával 2005-ben kezdtem foglalkozni a New York Times felkérésére, az Abu Ghraib-ügy kapcsán. Az egyik képem, amelyen egy olyan férfit láthatunk, akinek zsákot húztak a fejére, a címlapra került, de aztán sokáig nem foglalkoztam ezzel a témával. Tavaly azonban többen is felvetették, miért nem folytatom a <em>Kínzás</em> témáját, és úgy döntöttem: rendben.</p> <p>Andres Serranót a városi hajléktalanok élete is érdekli.</p> <p>- Néhány évvel ezelőtt volt egy hajléktalanokkal foglalkozó projektünk, amelynek keretében az utcán élő embereket fényképeztem. Azt a címet adtam ennek a munkának, hogy New York lakói. Nem akartam a hajléktalan szót használni, mert az olyan elcsépelt. A New York lakói cím arra utal, hogy a város lakosaiként tekintek rájuk. Michel Draguet, a Belga Királyi Múzeum igazgatója arra kért, hogy készítsek egy brüsszeli sorozatot is.</p> <p>- Életem során annyit foglalkoztam a művészettel, hogy úgy érzem, már nincs rá szükségem. Nem igazán ismerem a divatos művészeket, a mai fotósokat, a klasszikusokat azonban igen. És tudom, amit tudok, és amit tudok, az elég. És ez a lényeg. Egy idő után már telítődsz a világgal.</p>