Miért ihletett meg annyi zeneszerzőt?
Shakespeare művei több mint háromszáz operát ihlettek meg. Julie Sanderst, a Newcastle-i Egyetem professzorát arról kérdeztük, miért volt ilyen népszerű Shakespeare a zeneszerzők körében.
- Shakespeare onnantól fogva hatással volt a zenére, hogy az első darabjait bemutatták Londonban, vagyis a tizenhetedik század elejétől. Mindenféle zenei műfajban készültek alkotások. Én egyébként nem úgy gondolkodom erről, hogy mit kaptak a zeneszerzők Shakespearetől, inkább az a fontos, hogy ők mit adtak cserébe, mert ezek saját jogon is elképesztően kreatív alkotások. Például a tizenhetedik században ott volt Henry Purcell Tündérkirálynője, ami zenével, tánccal és recitatívókkal meséli el a szentivánéji álom történetét.
- Ott vannak a nagy epikus operák, Verdi Macbethje és Othellója, amelyek saját jogon is nagyszabásúnak nevezhetők. Tulajdonképpen a darabok kritikai feldolgozásáról van szó a saját művészeti ág, az ének, a tánc és a zene eszközeivel. Azután vegyük a huszadik századot, ez egy teljesen más opera, sokkal bensőségesebb, avantgárdabb, mint Britten Szentivánéji Álma. És itt már az is szembeötlő, hogy ezek a művek egymással is interakcióban vannak, egymásnak is felelgetnek – legalább annyira, amennyire Shakespeare eredeti műveire reflektálnak.
- Mitől lesz Shakespeare kortárs szerző? Szerintem Shakespeare a maga idejében az akkori nagy problémákat próbálta kivesézni. A színház, amelynek írt, nem London központjában állt, kint volt a külvárosban. Elég radikális volt, radikális kérdéseket tett fel, vitafórumként tekintett a színpadra, és mi is ebben a kontextusban tudunk viszonyulni hozzá. Mert nagyon fontos kérdéseket tárgyalt, legyen szó a faji vagy etnikai identitás, a hatalom, az állam problémáiról. Ma is megvannak a párhuzamok Shakespeare világával, éppen ezért játszanak olyan fontos szerepet az adaptációk a shakespeare-i kánonban.