Rossini mesterműve, a Tell Vilmos igazi összművészeti munka, száz év után kerül újra a Monte-Carlói Opera színpadára.
Rossini mesterműve, a Tell Vilmos igazi összművészeti munka. Komoly kihívást jelent a produkció összes résztvevőjének: énekeseknek, rendezőnek, karmesternek, zenekarnak és táncosoknak egyaránt.
A Tell Vilmos nyitányát szinte mindenki ismeri, de kevesen tudják, hogy nem csak egy jól csengő dallamról van szó, hanem igazi újító műről, amellyel szerzője egyszersmind búcsút is intett az opera világának. A Tell Vilmos megírásakor egyszerre volt populáris és szólt a vájtfülű operaértőknek. Most a Monte-Carlói Operaházban állítják színpadra – száz évvel az utolsó ottani bemutató után.
- A Tell Vilmos nyitánya előre beharangozza az opera történéseit. Ez önmagában forradalminak számított – magyarázta az Euronews-nak Gianluigi Gelmetti karmester. – A csellófutamok gyönyörűek, és a maguk korában szintén újítóak voltak. Rossini ellenezte az erőszakot, de zenei téren igazi forradalmár volt. Ő a forradalmát azonban kifogástalan úriemberként, pusztán a gondolatok erejével vívta, nem erőszakkal.
Bár összművészeti produkcióról van szó, nyilván sok múlik a főszereplőn. Az előadást az operaház igazgatója, Jean-Louis Grinda rednezte, ő beszélt az Euronews-nak arról, milyen Tell Vilmost képzelt el.
- Azt hiszem, Tell Vilmost egy minden kategórián túli lénynek kell elképzelni, ő egy igazi óriás – mondta Grinda. – Éppen ezért egy valódi óriást kértem fel a szerepre. Nicola Alaimo fizikai értelemben is kolosszális jelenség, de én pont ezt akartam. Érezni, hogy ez ember nem olyan, mint a többiek, hogy hegyeket képes megmozgatni.
- Vilmos csodálatos, különleges ember, de sok tekintetben ugyanolyan, mint bárki más – mesélt arról, hogyan közelítette meg a szerepét az olasz bariton Nicola Alaimo. – Amikor elkezdtem dolgozni az előadáson, az apámra gondoltam. A szeretet, amit egy szülő a gyereke iránt érez, kifejezhetetlen. Tell Vilmos az apámra emlékeztet, aki szintén bármire képes lett volna a családjáért. Számomra a harmadik felvonás áriája csodálatos, amikor éneklem, egészen közel érzem magam az apámhoz.
A Tell Vilmos után Rossini nem írt több operát. Ez sok találgatásra adott okot, mivel éppen a Tell Vilmosnak köszönhetően rendkívül ismert lett.
- Ebből a műből az is érződik, hogy Rossini úgy látja, a világ megváltozik. Megpróbálja az operán keresztül kifejezni a gondolatait és az érzéseit, de már kényelmetlenül érzi magát ebben a világban – mondta erről a karmester, Gianluigi Gelmetti.
További francia és olasz nyelvű interjúrészletekért Gianluigi Gelmetti karmesterrel, Nicola Alaimo operaénekessel és a rendező Jean-Louis Grindával, kattintson az alábbi linkre.
‘‘Guillaume Tell’‘: quando l’opera è una cosa seria