Korunk egyik legkiválóbb basszus-baritonja Bryn Terfel. A walesi énekes egy különleges szólóesttel – amelyet sokan a klasszikus ének csúcsműfajának tartanak – tért vissza a milánói Scala színpadára
Bryn Terfel nem csak az operát szereti, szenvedélyes a viszonya a komolyzenei dalformához is. Tervel változatos utazásra hívta a közönséget francia és német romantikus dalokból, valamint a brit szigetek dalaiból álló repertoárjával.
- Nekem ez a műsor kicsit olyan, mint egy utazás az emlékeim között – mondta Terfel. Olyan dalokat választottam, amelyeket először tanultam a zeneiskolában. Az első énektanárom Arthur Reckless volt, és az első három évben nem engedte meg, hogy operaáriákat énekeljek, kizárólag dalokat, mert úgy érezte, a hangom még nem elég fejlett. Még nagyon fiatal voltam, talán naiv is.
Terfel többek között odaadóan tanulmányozta a huszadik századi angol zeneszerző, John Ireland munkásságát.
- John Ireland ikonikus szerző, aki több gyönyörű és az énekesek körében is népszerű dalt is írt basszus-bariton hangra – magyarázta. – A Sea Fever valahol minden fiatal énekes repertoárjában megjelenik, és ez volt az első dal, amit megtanultam.
Amióta Terfel harminc éve befejezte a tanulmányait, az elismert skót zongora-kísérővel, Malcolm Martineau-val dolgozik. A dalestek rendkívüli kihívást jelentenek, ezért gyakran nevezik ezeket az éneklés Bajnokok Ligájának. Precíz technika és jó történetmesélési készség szükséges ehhez a finom műfajhoz.
- Az a csodálatos Bryn-ben, hogy hatalmas hangja van, amellyel képes nagyon lágyan énekelni, és nem is fél attól, hogy lágyan énekeljen – méltatta társát Martineau. – Ott van nála a nagyágyú, élvezi is, de kiélvezi a valóban lágy dolgok finomságát is, úgy használja a szavakat, hogy a közönség tényleg előredőlve figyeljen arra, hogy mit mond.
Terfel egyik kedvenc zeneszerzője az osztrák zseni, Franz Schubert, aki rövid élete során több mint hatszáz dalt írt. Schubert ezeket gyakran játszotta úgy, hogy kedvenc énekesét, Johann Michael Vogl-ot kísérte, aki inspirálta a munkában.
- Schubert zseniális volt abban, hogy belelátott annak a karekternek a fejébe, akiről írt – mondta az osztrák zeneszerzőről Martineau. – Én úgy hívom őt, hogy a dalok Shakespeare-je. Mindent értett. Értette a nőket, értette a rossz embereket, értette a jó embereket, és ezért meg is tudta jeleníteni őket.
- A dalest visszavitt a műfaj, az előadóművészet esszenciájához – summázta tapasztalatait Terfel. – Ketten a zongoristával, zenekar nélkül, kórus nélkül, smink nélkül, jelmez nélkül – nincsen más, csak a dalok és a költészet.
A Musica adásában részletek hallhatók a következő művekből:
Franz Schubert:
Auf dem Wasser zu singen D 774
Gruppe aus dem Tartarus D 583
Am Tage aller Seelen (Litanei auf das Fest aller Seelen) D 343
John Ireland: Sea Fever