Svédország 2023-ban a GDP 6,8%-át költötte oktatásra, míg Romániában ez alig 3% volt. Nem világos, hogy a nagyobb kiadás jobb készségeket és felkészültebb fiatalokat eredményez-e a változó európai gazdaságban.
Miközben Európa-szerte diákok milliói készülnek visszatérni az iskolapadba, egyre nagyobb figyelem irányul a nemzeti oktatási rendszerekre. A megélhetési költségek emelkedése, a szélesedő társadalmi-gazdasági különbségek és az alapkészségek tartósan gyenge szintje ismét az oktatási kiadásokat állította a politikai napirend középpontjába.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ebben a helyzetben a Euronews friss elemzése egyszerre egyszerű és provokatív kérdést tesz fel: mely európai országok költenek a legtöbbet oktatásra, és mindez valóban megtérül-e?
A magasabb oktatási kiadások nem feltétlenül hoznak jobb eredményeket.
Ez az egyik tanulság, amely kiolvasható a legfrissebb uniós oktatási adatokból: eszerint a közösség egyes legnagyvonalúbb költekezői lemaradnak takarékosabb szomszédaik mögött, ha a tanulók alapkészségeiről van szó.
A vizsgált országok közül Norvégia a diákonkénti kiadások egyik legbőkezűbb szereplője. Lettország jóval kevesebbet költ.
A legfrissebb, az európai oktatási költségvetéseket és eredményeket összesítő adatok szerint mégis a lett diákok teljesítenek jóval jobban, ha az alapkészségeket vizsgáljuk, mint a skandináv ország tanulói.
Hol a legmagasabb az egy diáknak jutó kiadás?
Az uniós kormányok összesen 806 milliárd eurót költöttek oktatásra 2023-ban, ami a blokk GDP-jének 4,7 százalékának felel meg.
A legfrissebb Eurostat-adatok szerint a közkiadások GDP-hez viszonyított aránya az elmúlt évtizedben enyhén csökkent: 2014-ben még 4,96, 2023-ban már csak 4,65 százalék volt.
Rövid időre, 2020-ban 5,02 százalékra ugrott, elsősorban azért, mert a járvány idején visszaesett a gazdaság teljesítménye, nem pedig azért, mert arányosan ennyivel nőtt volna az oktatási költségvetés.
Az Eurostat által vizsgált európai országok közül Svédország költötte a GDP-jének legnagyobb hányadát, 6,8 százalékot oktatásra. Finnország, Izland, Belgium és Dánia szintén 6 százalék fölé került. A rangsor végéhez Románia és Görögország állt közel 2,97, illetve 3,33 százalékkal.
Az oktatási kiadások GDP-hez viszonyított arányának összehasonlítása nem veszi figyelembe az egyes országok gazdasági fejlettségében vagy diáklétszámában mutatkozó különbségeket.
A GDP-arány azt mutatja, mekkora összterhet vállal egy ország, míg az egy diáknak jutó kiadás azt jelzi, mekkora vásárlóerő jut egy-egy oktatásban részt vevő személyre.
A rangsort egyaránt befolyásolja a gazdaság mérete, a diákok száma, illetve az, hogyan oszlik meg a finanszírozás az egyes oktatási szintek között.
Az értékeket vásárlóerő-standardban, PPS-ben adták meg – ez egy mesterséges, egységes mértékegység, amely a nemzeti árszintek különbségeit korrigálva teszi összehasonlíthatóbbá a kiadásokat. (Az Euronews Business 2022-es adatokat használt, ez az utolsó év, amelyre az EU valamennyi nagy gazdaságáról elérhetők számok.)
Az összevetés látványos különbségeket tár fel aközött, mekkora nemzeti jövedelmet fordítanak oktatásra, és valójában milyen erőforrások jutnak egy-egy diákra.
Luxemburg 2022-ben a GDP-jének mindössze 3,74 százalékát költötte oktatásra, vagyis az uniós 4,66 százalékos átlag alatt maradt. Diákonkénti kiadásai ugyanakkor 18 422 PPS értéket értek el, ami több mint kétszerese az uniós átlagnak (8 246 PPS).
Bulgária ennek éppen az ellenkezőjét mutatta: a GDP-hez viszonyított oktatási ráfordítás 4,5 százalékon, tehát nagyjából az uniós átlagon állt, miközben a diákonkénti kiadás, 3 097 PPS, a legalacsonyabb volt a blokkban.
A nagy gazdaságok közül Franciaország 2022-ben a GDP-je 5,33 százalékát fordította oktatásra, ami az adatszolgáltató uniós országok között az ötödik legmagasabb arány. Diákonkénti kiadásai azonban 8 151 PPS szinten, vagyis kissé az uniós átlag alatt maradtak.
Olaszország a GDP-jének lényegesen kisebb részét, 4,07 százalékát költötte oktatásra. A diákonkénti 7 945 PPS kiadás közvetlenül Franciaország mögé sorolta, de ez is valamivel az uniós átlag alatt van.
Németország közel átlagos, 4,79 százalékos GDP-arányt fordított oktatásra, viszont diákonként 10 363 PPS-t költött, ami mintegy 26 százalékkal haladja meg az uniós átlagot.
Más különbségek is szembetűnőek: Málta a GDP 4,12 százalékát, vagyis az átlagnál kevesebbet költött, ugyanakkor a diákonkénti kiadása meghaladta az uniós átlagot. Szlovákia a GDP arányában pontosan annyit fordított oktatásra, mint az EU átlaga, diákonként azonban 22 százalékkal kevesebbet költött.
Eredmények és kiadások
A nagyobb összegek önmagukban nem garantálják a jobb teljesítményt: Európa legnagyobb oktatási költekezői nem feltétlenül azok az országok, ahol a legjobbak az alapkészségek.
Az OECD nemzetközi tanulói teljesítménymérő programja, a PISA kínál egyfajta összehasonlítási alapot: a 15 évesek olvasási, matematikai és természettudományos készségeit méri, bár értelemszerűen nem tudja megragadni egy oktatási rendszer minőségének minden elemét.
A PISA azokat a tanulókat sorolja az alulteljesítők közé, akik nem érik el a 2-es szintet. A 2-es szint az a minimum, amelyet az OECD szerint a társadalmi életben való teljes értékű részvételhez el kell érni.
2022-ben feltűnően magas, 26,2 százalék volt az olvasásban, és 29,5 százalék a matematikában alulteljesítő uniós diákok aránya. Mindkét mutató romlott 2012 óta, amikor még 18, illetve 22,1 százalékon állt.
Az egy diáknak jutó magasabb kiadások általában jobb matematikai eredményekkel járnak együtt, a kapcsolat azonban messze nem automatikus.
Észtországban volt a legalacsonyabb, 15 százalék a matematikából alulteljesítők aránya az EU-ban, mögötte Írország és Dánia következett nagyjából 19–20 százalékkal. Ugyanez a három ország érte el a legjobb eredményeket olvasásban is.
Dánia Európa legnagyobb oktatási költekezői közé tartozik. Észtországra és Írországra ugyanakkor nem közöl megfelelő adatokat az Eurostat.
Lettország korlátozott erőforrások mellett is viszonylag jó eredményeket ért el: diákonként 4 999 PPS-t költött, vagyis mintegy 39 százalékkal kevesebbet az uniós átlagnál, a matematikában és olvasásban alulteljesítők aránya ugyanakkor mindkét területen az EU-átlag alatt maradt.
Málta ezzel szemben diákonként 9 658 PPS-t, vagyis mintegy 17 százalékkal többet költött az EU-átlagnál, eredményei azonban elmaradtak attól: a tanulók 32,6 százaléka számított alulteljesítőnek matematikából, és 36,3 százaléka olvasásból.
Ciprus diákonként nagyjából az uniós átlagot költötte, mégis a blokk egyik leggyengébb eredménysorát produkálta: a tanulók több mint fele, 53,2 százaléka volt alulteljesítő. Bulgáriában hasonló, 53,6 százalékos arány párosult alacsony kiadásokkal.
Luxemburgra és Svájcra nincs 2022-es PISA-adat az Eurostatnál. 2018-ban, amikor Luxemburg a legmagasabb diákonkénti kiadást jegyezte, a 15 évesek 27,2 százaléka számított alulteljesítőnek matematikából, és 29,3 százaléka olvasásból – vagyis a magas kiadások önmagukban ott sem hoztak kiemelkedő eredményeket.
A nagy gazdaságok közül Franciaországban az olvasásban alulteljesítők aránya 26,9 százalék volt, vagyis kissé meghaladta az uniós átlagot. Németország matematikából pontosan az uniós, 29,5 százalékos átlagot hozta, míg Olaszország ennél hajszállal magasabban, 29,6 százalékon állt.
Messze a 2030-as készségcéljától Európa
Miközben az uniós diákok csaknem háromtizede nem éri el az alapnak tekintett matematikai szintet, Európa még mindig messze van attól a céljától, hogy 2030-ig 15 százalék alá szorítsa az alapkészségek terén alulteljesítők arányát.
Az eredmények jelentős társadalmi-gazdasági szakadékra is rámutatnak: a PISA 2022 felmérésben a leginkább hátrányos helyzetű negyedbe tartozó uniós diákok 48 százaléka teljesített alul matematikából, míg a legjobb helyzetű negyedben ez az arány mindössze 11 százalék volt.
A demográfiai változások az oktatás finanszírozásának módját is átalakíthatják. Az Európai Bizottság „Investing in Education 2025” című jelentése szerint 2030-ra mintegy 2,5 millióval lesz kevesebb 3 és 18 év közötti korú fiatal az EU-ban, mint 2022-ben.
Ez a korosztály összességében 3,5 százalékkal zsugorodhat. A legnagyobb visszaesés Olaszországban (13 százalék), Görögországban (12 százalék) és Spanyolországban (11 százalék) várható, míg Németországban ezzel szemben 9 százalékos növekedésre számítanak.
A csökkenő iskoláskorú népesség elvben lehetőséget teremthet arra, hogy többet fektessenek be egy-egy tanulóba. A Bizottság számításai szerint ha az iskolai költségvetések csupán a 2 százalékos éves infláció ütemében nőnek, akkor 2030-ra átlagosan 19 százalékkal emelkedne a diákonkénti kiadás.
A jelentés szerint az alapkészségek javítása a termelékenységet, az innovációt és a gazdasági növekedést egyaránt erősítené. Olyan becsléseket idéz, amelyek alapján az európai országok GDP-je 2030-ra 8–10 százalékkal is meghaladhatná a jelenlegi prognózisokat, ha többen érnék el a megfelelő szintű alapkészségeket.
A dokumentum szerint ehhez kisebb létszámú osztályokra, személyre szabottabb oktatásra, korszerűsített tantervekre, a tanárképzés és a munkakörülmények javítására, valamint a technológia hatékonyabb alkalmazására lenne szükség.
Az országok összehasonlítása mindazonáltal arra utal, hogy a siker nemcsak attól függ, mennyit költenek a kormányok, hanem attól is, hová kerülnek ezek a források, és valóban javítják-e a tanulási eredményeket.