A 2024-es párizsi olimpiai és paralimpiai játékok közeledtével megvizsgáltuk, hogy a grandiózus sportesemények valóban fellendítik-e a rendező ország és város gazdaságát, vagy többe kerülnek-e, mint amennyit hoznak a konyhára.
HIRDETÉSSzámtalan párizsi lakos nem örül annak, hogy városuk ad otthont az idei nyári olimpiai játékoknak, miközben Emmanuel Macron francira elnök éppen arra törekszik, hogy az eseményt, és főleg a nyitórendezvényt ünnepi parádévá alakítsa. A nyitóünnepre méregdrága jegyeket árusítanak, ezek közül a legolcsóbb 2700 euró.
Az utóbbi hónapokban többször is elhangzott, hogy az olimpia fel kell, sőt fel is fogja lendíteni az inflációval sújtott francia gazdaságot. A gazdasági haszon azonban távolról sem biztos, az Euronews Business pedig utánajárt, hogy vajon megéri-e az eseménnyel járó pénzügyi befektetés Párizsnak, és persze Franciaország egészének.
Gyenge megtérülés
A korábbi olimpiai játékokat nézve látható, hogy az eseményre fordított pénzek mély kútban vesznek el. Martin Müller, a Lausanne-i Egyetem professzora azt mondta az Euronewsnak, hogy ennek az egyik oka, hogy a rendező országok az esemény miatt rengeteg pénzt költenek olyan speciális infrastruktúrára, mely az esemény után nem, vagy csak korlátozottan használható. Emlékeztetett: a 2014-es szocsi téli olimpiai játékok óta az épített infrastruktúra karbantartása évente több mint 920 millió eurót emészt fel. Müller szerint a rendezők gyakran alábecsülik a költségeket, cserébe túlbecsülik az előnyöket.
A olimpiák történeténben eddig Los Angeles könyvelhette el a legnagyobb nyereséget, de meg kell jegyezni: az 1984-es játékok profitjának egyik legfontosabb oka, hogy a kaliforniai város volt az egyetlen pályázó a nyári játékokra, ezért lazább követelményekkel rendezhette meg az eseményt. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság például azt is engedélyezte, hogy a már meglévő infrastruktúrát használják ahelyett, hogy új stadionokat építsenek. Hasonló forgatókönyv történt a közelmúltban, amikor Párizs és Los Angeles volt az egyedüli két város, akik pályáztak a nyári játékokra.
„Annak érdekében, hogy elkerüljék az 1984-es helyzetet, a NOB egyszerre ítélte oda a két olimpia rendezési jogát” - mondta Müller, és hozzáette: így kapta meg Párizs a 2024-es, Los Angeles pedig a 2028-as rendezési jogot.
Az olimpiáknak ráadásul nemcsak a megrendezése, hanem pályázati költsége is magas, ami egyes városok és országok számára eleve riasztó. „Tokió 150 millió dollárt költött egy sikertelen 2016-os ajánlatra, és annak mintegy a felét a sikeres 2020-as licitre” - magyarázta James McBride és Melissa Manno, a Francia Külkapcsolatok Tanácsának (CFR) munkatársa, és hozzátették, hogy a 60 millió dolláros pályázati költség miatt Toronto eleve visszalépett.
Túl nagy hatalom összpontosul a NOB kezében?
Egyes szakértők szerint a NOB helyzete túlságosan előnyös, mivel a pályázó városok közül kizárólag ők választanak, és olyan feltételeket szabhatnak az infrastruktúra és a jegyértékesítés kapcsán, melyeket a házigazdának tiszteletben kell tartania. A feltételek pénzbe kerülnek, a NOB a maga hasznát pedig anélkül is megkapja, hogy bármilyen kockázatot közösen vállalna a rendezővel, sőt: a közvetítési jogokból is nagyobb szeletet hasít, mint a rendező ország, ugyanis a jogok felett monopóliummal rendelkező Olympic Broadcasting Services-nek köszönhetően ő diktálja a feltételeket.
Szakértők már számos módszert javasoltak a NOB hatalmának csökkentésére, és hogy a Bizottság a rendező városokkal osztozzon a pénzügyi kockázaton, de eddig nem jártak sikerrel. Az egyik ilyen például az volt, hogy legyen a nyári- és a téli játékoknak is egy fix helyszíne, ami megkönnyítené a rendezést. Az ötlet persze népszerűtlen volt már csak azért is, mert a fogadó országok kormánya sokszor vaskos népszerűségre tehet szert, ha az olimpiát elviszi a hazájába, tehát a gazdasági bukó ellenében politikai hasznot bőven hozhat a sportesemény.
Párizs erre is apellál
A politikusok az olimpiák népszerűsítésével kapcsolatban folyton arról beszélnek, hogy a gazdaság fellendül, és hogy munkahelyeket teremtenek az építőipari és a vendéglátóipari szektorban. A párizsi szervezőbizottság is éppen erről beszél, szerintük több mint 181 ezer munkahelyet hozhat az esemény, noha ennek jó része időszakos, kifejezetten az olimpia idejére szól.
Az eseményből rengeteg nemzetközi cég profitál, például szálloda- és étteremláncok, autókölcsönzők és légitársaságok, csakhogy ezek a nyereség nagy részét nem feltétlenül hagyják a városban.
Az olimpiához sokszor kötődnek önkéntesek is, akik pro bono végzik a munkájukat, Párizsban akár 45 ezer ilyen lehet az esemény környékén.
A párizsiak mindennapjai
A francia fővárosban egy metrójegy 2,15 euróba kerül, az olimpia idején azonban 4 eurót kell érte fizetni. Valérie Pécresse, a párizsi régió tanácsának elnöke a helyieknek eleve azt javasolta, hogy az olimpia alatt dolgozzanak otthonról, vagy ha tehetik, hagyják el Párizst az olimpia és a paralimpia idejére.
Az olimpia természetesen a turisztikai szektorra is bőven kihat. Egyes városokban, például Londonban, Pekingben és Salt Lake Cityben csökkent a turizmus az olimpia évében, de például Barcelonában fellendült. Müller szerint a sportturisták nagyrészt helyettesítik azokat a turistákat, akik egyébként is jöttek volna, de úgy véli: az olimpia gazdasági hatása a francia fővárosra valószínűleg elhanyagolható lesz.
A szakértők összességében állítják: a nyári játékok rendezése aligha kifizetődő.