A FAO szerint a világméretű élelmiszerárak hároméves csúcsot értek el júliusban.
A kedvezőtlen időjárás és a háború eszkalációja az Öböl- és Fekete-tenger térségében rombolta a terménypiacokat – közölte pénteken az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO).
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az élelmiszerár-index, amely a nemzetközi kereskedelemben szereplő élelmiszerek havi árváltozásait követi nyomon, júliusban átlagosan 131,1 pontot tett ki, szemben a júniusi 130,3 ponttal, és ez a 2023 januárja óta mért legmagasabb érték.
A 3,4%-os havi emelkedés hajtotta a trendet, amit főként a búzaárak 5,8%-os ugrása táplált – közölte az ügynökség.
A drágább gabona a húsnál és a tejnél is megjelenik
A világpiaci élelmiszerárak változását érdemes jóval szélesebb összefüggésben is vizsgálni, mint amit egy zsák búza vagy egy tonna kukorica ára önmagában mutat. A gabonafélék ugyanis nemcsak közvetlenül kerülnek az emberek asztalára kenyér, tészta vagy rizs formájában, hanem hatalmas mennyiséget igényel az állattenyésztés is.
A FAO szerint a világ 2026–2027-es gazdasági évben csaknem 3 milliárd tonna gabonát használhat fel, és ezen belül tovább nőhet a takarmányozási célú kukorica és árpa fogyasztása. Ha tehát a gabona tartósan drágul, az néhány hónapos késéssel megjelenhet a sertés-, baromfi- és marhahús, illetve a tej és a tojás termelési költségeiben is.
Ez különösen a baromfi- és sertéstartásban fontos, ahol a takarmány az egyik legnagyobb költségtétel. Egy csirke, tojás vagy sertés világpiaci ára ezért részben ugyanazoktól a kukorica- és szójapiaci mozgásoktól függ, amelyekből első látásra csak a gabonatőzsdék hírei látszanak. A mechanizmus azonban nem automatikus: ha például gyenge a kínai húsimport vagy túlkínálat alakul ki Európában, a hús ára akár csökkenhet is, miközben a takarmány drágul.
Jól mutatja ezt, hogy 2026 júniusában a FAO húsárindexe történelmi csúcsra emelkedett, ezen belül a baromfi drágult, a sertés- és marhahús világpiaci jegyzése viszont csökkent. Vagyis nincs egyetlen „világpiaci élelmiszerár”: egymással összekapcsolódó, de eltérően mozgó piacok léteznek.
A gabonát más ágazatok is elszívhatják az élelmiszertermelés elől
Az Egyesült Államokban és máshol is, jelentős mennyiségű a kukoricából készülő bioetanol, növényi olajokból pedig biodízel, így az energiaárak és a bioüzemanyag-politika közvetve az élelmiszerpiacokra is hat. Ha magas az olaj ára, vonzóbbá válhat mezőgazdasági terményekből üzemanyagot előállítani, ami növelheti a keresletet ugyanazokra a növényekre, amelyeket egyébként élelmiszerként vagy takarmányként használnának fel. Ez az egyik oka annak, hogy a kőolaj, a kukorica, a szója és a növényi olajok piacai sokkal szorosabban kapcsolódnak egymáshoz, mint azt első pillantásra gondolnánk.
Legalább ilyen fontos tényező a műtrágya. A mezőgazdaság nagy mennyiségben használ földgázból előállított nitrogénműtrágyát, ezért egy energiapiaci vagy geopolitikai válság a következő termés költségét is megemelheti. A Világbank szerint 2026 első öt hónapjában a műtrágyák ára átlagosan mintegy 35 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. A drága műtrágyának ráadásul késleltetett hatása van: egy gazda kevesebbet használ belőle, aminek következménye csak hónapokkal később, alacsonyabb terméshozam formájában válhat láthatóvá. Emiatt egy rövid energiapiaci sokk akár a következő mezőgazdasági szezonra is átnyúlhat.
Különösen érzékeny tényező az időjárás. A globális piac az elmúlt évtizedekben rendkívül hatékony lett, de éppen emiatt néhány nagy exportőr termése aránytalanul fontos. Ha egyszerre rossz a búzatermés Észak-Amerikában vagy a Fekete-tenger térségében, aszály sújtja a dél-amerikai kukoricát, vagy kedvezőtlen monszun éri el az ázsiai rizstermelőket, a világpiacon gyorsan eltűnhet a biztonsági tartalék egy része.
A Világbank júniusi értékelése arra is figyelmeztetett, hogy egy új El Niño-jelenség kialakulása különösen a dél- és kelet-ázsiai, illetve dél-afrikai termést veszélyeztetheti. A mezőgazdasági piacok ezért gyakran már a tényleges hiány előtt megmozdulnak: elég a rossz termés valószínűsége ahhoz, hogy a kereskedők magasabb árat kérjenek.
Mindez azonban még nem jelenti azt, hogy a világ automatikusan egy 2022-höz hasonló élelmiszerválság felé tart. A FAO júliusi 131,1 pontos élelmiszerár-indexe ugyan több mint hároméves csúcs, de még mindig jóval elmarad a 2022 márciusában, közvetlenül Ukrajna orosz inváziója után kialakult történelmi rekordtól. A különbség inkább az, hogy most egyszerre több kockázati tényező van jelen: háborúk a nagy exportútvonalak közelében, pusztítóan száraz időjárás, magas műtrágyaárak és sérülékeny szállítási láncok.
Ezek együttesen a gazdagabb országokban elsősorban inflációt jelentenek, a szegényebb importfüggő államokban viszont már az élelmiszerhez való puszta hozzáférés is kérdésessé válhat. A Világbank adatai szerint 2026 elején az alacsony jövedelmű országok közel felében már 5 százalék felett volt az élelmiszer-infláció, a FAO pedig júliusban már 41 olyan országot tartott nyilván, amely feltétlen külső segítségre szorult az élelmezési helyzet miatt.