Egy-egy rendkívüli hőhullám után szinte mindig ugyanaz a vita robban ki. Vannak, akik szerint a Föld történetében mindig is voltak forró időszakok, ezért nincs itt semmi különös. Mások úgy vélik, hogy a mostani extrém melegek már egyértelműen az emberi tevékenység következményei.
A valóság azonban ennél jóval összetettebb. Mai tudásunk szerint a hőhullámok kialakulásában egyszerre játszanak szerepet a természetes és az emberi tényezők, ezért a kérdés inkább az, hogy milyen arányban, és még inkább a további nagyobb károk megelőzése.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Föld mindig is produkált szélsőségeket
A bolygó történetében sokszor következtek be olyan időszakok, amikor a maihoz képest sokkal melegebb volt az éghajlat. A dinoszauruszok korában például a sarkvidékeken nem léteztek állandó jégsapkák, a légkör szén-dioxid-tartalma pedig a jelenleginek a többszöröse volt.
Később, a középkori meleg időszakban (nagyjából 950 és 1250 között) Európa több részén hosszú ideig kedvezőbbek voltak a mezőgazdasági feltételek, míg a 14-19. század között beköszöntő úgynevezett kis jégkorszak hidegebb teleket és rövidebb vegetációs időszakokat hozott.
Jelenleg a második hőkupola közeledik
A június végi első kupola rendkívül agresszív, de viszonylag rövid életű. Azonban a ECMWF (Középtávú Európai Időjárás-előrejelző Központ) július 7. és 10 közötti időszakra vonatkozó előrejelzése-szerint ez az újabb csapás egy légköri blokádot hoz létre. A magasnyomás-rendszer Európa fölött óriási „hőfedélként” beragadhat, és a meleget napokig (legalább 6–9 napig) csapdába ejtheti.
A klíma tehát az emberre tekintet nélkül is folyamatosan változott. Ennek főbb okai között szerepeltek a Nap aktivitásának ingadozásai, a Föld pályaelemeinek hosszú ciklusai, a vulkánkitörések, az óceáni áramlások változásai, valamint a légkör természetes összetételének módosulása.
A modern klimatológia szerint a hőhullám maga nem újdonság. Hanem az, hogy egyre gyakrabban fordulnak elő, hosszabb ideig tartanak, egyre nagyobb területet érintenek, évről-vére magasabb csúcshőmérsékleteket produkálnak, és sok esetben már éjszaka sem tud lehűlni a levegő.
Ez az utóbbi jelenség különösen veszélyes és ijesztő. Az emberi szervezet ugyanis alapvetően az éjszakai lehűlés során regenerálódik. Ha ez elmarad, a többnapos meleg sokkal nagyobb terhelést jelent, különösen az idősek, a kisgyermekek és a krónikus betegek számára.
Mit mond a tudomány az ember szerepéről?
A vezető éghajlatkutató intézetek és a tudományos szakirodalom szerint a globális felmelegedés nagy részben az ember által kibocsátott üvegházhatású gázok következménye. Ennek mechanizmusa viszonylag egyszerű. A szén-dioxid, a metán és más gázok a légkörben részben visszatartják a Föld által kisugárzott hőt. Ez természetes jelenség, nélküle a bolygónk jóval hidegebb lenne.
A probléma abból adódik, hogy az ipari forradalom óta a fosszilis energiahordozók égetése, az erdőirtások és az intenzív mezőgazdaság jelentősen megnövelte ezeknek a gázoknak a koncentrációját. A légkör így valamivel több hőt tart vissza, ami lassan, de folyamatosan emeli a globális átlaghőmérsékletet.
A változás első pillantásra nem tűnik nagynak. A Föld átlaghőmérséklete nagyjából 1,3-1,5 Celsius-fokkal emelkedett az iparosodás (1880) előtti szinthez képest. Egy átlagember számára ez kevésnek hangzik.
A szélsőségek fizikájában azonban már egyetlen Celsius-fok is jelentősen megnövelheti annak valószínűségét, hogy új hőmérsékleti rekordok szülessenek.
Nem minden kutató ért egyet minden részletben
Bár a felmelegedés emberi eredetéről rendkívül széles tudományos konszenzus alakult ki, a részletekről továbbra is élénk szakmai vita folyik. Például arról, hogy mekkora szerepet játszanak az óceáni ciklusok, mennyire változik a felhőzet, milyen mértékben módosítják az aeroszolok a légkört, és hogyan alakulnak majd a regionális különbségek.
A viták tehát nem arról szólnak, hogy változik-e az éghajlat, hanem arról, hogy egyes folyamatok milyen erősen és mekkora intenzitással hatnak egymásra.
A városok saját maguk is felerősítik a meleget
A hőhullámok egyik legkevésbé ismert tényezője az úgynevezett városi hősziget- vagy hőkupolahatás. A beton, az aszfalt és a sötét tetők napközben hatalmas mennyiségű hőt nyelnek el, amelyet éjszaka lassan adnak le. Ezért egy nagyváros belsejében akár 4-8 Celsius-fokkal is melegebb lehet, mint a környező vidéken.
Ehhez társul a kevés zöldfelület, a légkondicionálók által kifújt meleg levegő, az autóforgalom, valamint az épületek által akadályozott légmozgás.
Vagyis sok esetben nemcsak a klímaváltozásról beszélünk, hanem egy olyan mesterséges mikroklímáról is, amelyet maguk a városok hoznak létre.
A légkondicionáló egyszerre megoldás és probléma
A klímaberendezések emberek millióinak életét menthetik meg. Ugyanakkor - paradox módon - hozzájárulhatnak a városi felmelegedéshez. Egy működő klíma ugyanis a lakásból kivont hőt egyszerűen az utcára fújja ki. Ha egy városban egyszerre több százezer berendezés működik, az mérhetően növeli a külső hőmérsékletet.
Emellett jelentősen emelkedik az áramfogyasztás is. Ezért több ország már olyan épületgépészeti megoldásokat alkalmaz, amelyek nemcsak hűtenek, hanem kevesebb hulladékhőt termelnek.
Miért lesz egyre több hőmérsékleti rekord?
Erre a jelenségre gyakran használják a dobókocka hasonlatát. Ha egy dobókockát kissé megdöntünk, ugyanazok a számok szerepelnek rajta, de bizonyos oldalak gyakrabban esnek felülre. A klímakutatók szerint hasonló történik a hőmérsékletekkel is.
Ez azt jelenti, hogy a természetes időjárási ingadozás továbbra is működik, de az egész rendszer átlaghőmérséklete kissé magasabb szintre tolódik.
Ezért ugyanazok az időjárási helyzetek ma nagyobb eséllyel eredményeznek rekordmeleget. De hogyan lehet jobban védeni az embereket?
A szakemberek szerint ma már legalább annyira fontos az alkalmazkodás, mint a kibocsátások csökkentése
Az elmúlt években több ország teljesen új hőségvédelmi rendszereket épített ki és korai figyelmeztető rendszereket működtet. A meteorológiai szolgálatok ma már több nappal vagy héttel előre képesek jelezni a veszélyes hőhullámokat.
Ezekhez kapcsolódnak az SMS-riasztások, a különféle mobilalkalmazások, a televíziós figyelmeztetések, és különféle egészségügyi protokollok.
Hűtőközpontok
Az Egyesült Államokban, Kanadában és több nyugat-európai országban egyre több település nyit úgynevezett hűtőközpontokat. Könyvtárak, sportcsarnokok, közösségi házak vagy bevásárlóközpontok szolgálnak ideiglenes menedékként azoknak, akiknek otthon nincs megfelelő hűtés. Ezek a helyek éjszaka is nyitva tartanak, ami szintén nagy könnyebbség lehet sokaknak.
Léteznek mobil eszközök is, például olyan konténerek, amelyeket a legnagyobb forgalmú városi pontokon helyeznek el, ahol a felhevült emberek lehűthetik magukat, italhoz jutnak, vagy konzultálhatnak az egészségügyi szakértőkkel.
A jövő kulcsa: a zöldebb város
A fák nemcsak árnyékot adnak, de párologtatásukkal ténylegesen hűtik is a környezetüket. Egy nagy lombkoronájú fa akár több kisebb légkondicionáló teljesítményével összemérhető hűtőhatást képes létrehozni.
Egyre több helyen alkalmaznak világos burkolatokat, zöldtetőket, zöldfalakat, vízáteresztő burkolatokat, párakapukat, új árnyékolási rendszereket.
Az egészségügy felkészítése
A hőhullámok idején ugrásszerűen nőhet a kiszáradás, a hőguta, a szív- és érrendszeri panaszok, valamint egyes gyógyszerek mellékhatásainak kockázata.
Ezért több országban külön hőségprotokoll működik a mentőszolgálatok, a kórházak és az idősotthonok számára. Az egészségügyi központok igyekeznek növelni az éjszakai személyzet számát is, tekintve, hogy több negatív hatás nem napközben jelentkezik.
A legfontosabb tanulság
Összesítve: a tudomány jelen állása szerint a válasz nem "vagy-vagy", hanem "is-is".
A hőhullámok mindig is a Föld természetes éghajlati rendszerének részét képezték. A jelenlegi kutatások ugyanakkor azt mutatják, hogy az emberi tevékenység – mindenekelőtt az üvegházhatású gázok kibocsátása és a városi környezet átalakítása – növeli annak valószínűségét, hogy ezek a hőhullámok gyakoribbá, intenzívebbé és hosszabbá váljanak.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a társadalmak tehetetlenek lennének. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a jól szervezett riasztási rendszerek, a hőségre felkészített egészségügy, a tudatos várostervezés és a zöld infrastruktúra együttesen jelentősen csökkenthetik a halálozást és az egészségkárosodást.
Ezért a következő évtizedek egyik legfontosabb kihívása valószínűleg nem csupán az lesz, hogyan mérsékeljük a felmelegedést, hanem az is, hogyan alakítjuk át településeinket és életmódunkat úgy, hogy azok a szélsőségesebb hőhullámok között is fokozott biztonságban működhessenek, és egyre több embernek legyenek elérhetőek.