A francia szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés egyből elítélte az új bevándorlási rendszert. Marine Le Pen az X-en azt írta, hogy a migrációs paktum „arra kötelezi a tagállamokat, hogy migránsokat fogadjanak be, ellenkező esetben 20 ezer eurós pénzbírsággal is sújthatják őket." De igaz ez?
Éveken át tartó viták után múlt héten hatályba lépett az Európai Unió új migrációs szabályozása. A csomagot 2024 májusában fogadták el, és hivatalosan 2024. június 12-én lépett életbe. Célja az Európai Unió határainak megerősítése, valamint a menekültügyi rendszer átalakítása.
A szabályozás az utóbbi években számos hamis és félrevezető állítás célpontja lett.
Az egyik legtöbbet vitatott eleme egy új szolidaritási mechanizmus, amely azoknak a tagállamoknak nyújt segítséget, amelyek a legnagyobb migrációs nyomással szembesülnek. Az elmúlt években ilyen ország volt például Olaszország, Görögország, Spanyolország és Ciprus.
A francia szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés több politikusa bírálta a paktumot, azt állítva, hogy az Európai Unió megbírságolja azokat az országokat, amelyek nem hajlandók migránsokat befogadni.
Marine Le Pen az X-en azt írta, hogy a paktum „arra kötelezi az Európai Unió tagállamait, hogy migránsokat fogadjanak be, különben pénzbírságra számíthatnak”.
Más Nemzeti Tömörüléshez köthető bejegyzések azt is állították, hogy a bírság 20 000 euró lenne migránsonként.
Ezek az értelmezések azonban félrevezetők és kiragadják a szöveget a környezetéből.
A szolidaritási mechanizmus
A jelenlegi uniós menekültügyi szabályok szerint az a tagállam felelős egy menedékkérelem elbírálásáért, ahol az illegális migráns először belép az Európai Unió területére.
Ez aránytalan terhet ró az úgynevezett frontországokra, mint Olaszország, Görögország, Spanyolország és Ciprus. Ennek kiegyensúlyozására a Migrációs és Menekültügyi Paktum egy szolidaritási mechanizmust vezet be, amelynek célja a felelősség igazságosabb megosztása az Európai Unión belül.
A rendszer az Európai Bizottság által „kötelező, de rugalmas szolidaritásként” leírt elven alapul.
Bár a részvétel kötelező, a tagállamok maguk dönthetik el, milyen módon járulnak hozzá a rendszer működéséhez.
Az egyik lehetőség, hogy átvesznek bevándorlókat azoktól az országoktól, amelyekre a legnagyobb migrációs teher nehezedik. Ha pedig erre nem hajlandóak, pénzügyi hozzájárulást is fizethetnek.
Ez minden át nem vállalt menedékkérő után 20 ezer eurót jelent. Tehát ez nem a büntetésről, hanem az európai szintű szolidaritásról szól.
A paktum szerint a migráció által kevésbé érintett tagállamoknak évente legalább 30 ezer menedékkérőt kéne átvenniük, és legalább 600 millió euróval kéne támogatniuk a frontországokart.
A paktum indulása ugyanakkor már most megmutatta a politikai érzékenységét: az Euronews szerint a tagállamok 2026-ra kevesebb mint 9 000 áthelyezést vállaltak, és sok kormány inkább pénzügyi hozzájárulást vagy más támogatási formát választ, mintsem hogy menedékkérőket fogadjon be.