William Shakespeare „szülőházának” mása felépült Surreyben, sőt Japánban is, miközben semmi sem bizonyítja, hogy a világirodalom egyik legnagyszerűbb alkotója ott született, ahol állítják. A ház megvásárlása és a bárd „ereklyéi” mindenesetre jól jövedelmező üzletnek bizonyult.
HIRDETÉS„Ebben a házban született a Halhatatlan Shakspeare” – ez a tábla jelent meg valamikor a 18. század végén egy hentes lepusztult viskója előtt, az Avon partján, Stratfordban. A folyóról kapta a dél-angliai városka az elnevezését – teljes nevén Stratford-upon-Avon. Nagyjából félúton fekszik Birmingham és Oxford között.
A 16. században – a világirodalom meghatározó személyiségének születése idején – a mezőváros 2500 lakosával kimondottan népesnek számított, és rendszeres csütörtöki piacával fontos űrt töltött be a helyiek és a környéken élők ellátásában. Azon a napon tömegek zarándokoltak Stratfordba, hogy eladják termékeit, mások pedig, hogy beszerezzék a mindennapok betevő falatját.
Stratford – harmincezer lakosával – ma már nem számít népesnek, évente azonban százszor ennyien, három millióan látogatják, hogy megcsodálják a takarosan rendbe hozott viskót, amely előtt egykor tábla hirdette: a Halhatatlan Shakspeare szülőháza. A név nem elírás: két évszázada ez volt az érvényes helyesírás.
A Stratfordba látogató Shakespeare-fanok zöme – persze a briteken kívül – amerikai, német és francia.
Önmagában a tábla, az „Ebben a házban született a Halhatatlan _Shakspeare_” művészek fantáziáját mozgatta meg. Dobrinka Tabakova például – a Hattyú zenekar vezetője – kórusra és zenekarra írt kantátát ezzel a címmel, amit 2016-ban mutattak be.
Az árverés
A Henley Street-i ingatlan 1840 környékén már bővült, és három részre szakadt: megmaradt a mészárszék, a másikban, a Swan & Maidenhead Innben, a Hattyúhoz és a Szűzhöz címzett fogadóban sört csapoltak, a harmadikat bérházként üzemeltették. Az egész Anne Court tulajdonában állt, elhunyt férje azonban végrendeletében kikötötte, hogy Anne halála után az ingatlanegyüttes kizárólag nyilvános árverésen értékesíthető.
Mérete és látogatottsága okán már 19. század derekán vonzó befektetésnek tűnt. A kor jeles írói – köztük Washington Irving, az első nemzetközi ismertségre szert tevő amerikai író és diplomata; John Keats, angol költő és Charles Dickens – látogatták meg Shakespeare vélt szülőházát, az emlékkönyvben pedig aláírásukkal tisztelegtek az irodalomban maradandó nyomokat hagyó munkássága előtt.
A ház tulajdonképpen már akkor idegenforgalmi látványosságnak számított.
A Royal Shakespearian Club már 1830 tájékán fontolóra vette az ingatlan megvásárlását – amikor még fel sem merült eladása. Ezzel a szándékkal alapították meg a Shakespeare Szülőhelyének Bizottságát stratfordi és londoni székhellyel. Ez utóbbinak Dickens volt az egyik kiemelkedő tagja.
„A legdicsőségesebb korszak igazán szívet melengető ereklyéje” – ezzel a leírással bocsátották árverésre 1846-ban a Henley Street-i házat, és röviddel később már azt híresztelték, hogy Phineas Barnum, az amerikai üzletember és showman tervezi megvételét, aki New Yorkba szállítaná cirkusza és egyéb vásári látványosságai mellé.
Az izgalmakat fokozta, hogy Surreyben felépült a stratfordi ház hű mása – ugyanazzal a táblával: „Ebben a házban született...”. Állítólag napokig álltak sorba a látogatók, hogy megtekintsék a kópiát.
Mindez csak gerjesztette az eredeti megvásárlása iránti lázat.
Shakespeare Szülőhelyének Bizottság szórólapokon ösztönözte a potenciális adományozókat – nehogy már amerikai cirkuszos kaparintsa meg az „ereklyét”.
Mesés összeget, 3000 fontot kalapoztak össze, amihez Albert herceg egyedül 250-nel járult hozzá. A londoni licit 1847. szeptember 16-án 2100 fontig kúszott fel, a bizottság azonban semmit sem bízott a véletlenre: az összegyűlt 3000-et ajánlotta fel a házért.
Azóta áll a birtokában, a bizottság pedig alapítványra módosította az elnevezését, és a mai napig Shakespeare Birthplace Trust néven vált ismertté.
Az eltelt több mint másfél évszázad alatt egy Shakespeare-re alapozó iparág nőtt ki Stratford-upon-Avonben.
A királyi vizit
Ami bizonyos: egy leleményes kereskedő megtollasodott. Egy helyi eperfából ácsolt faragványokkal üzletelt, azt állítva, hogy eredetiek. A kétkedők azt gyanították: a ház elé akasztott táblának az volt a szerepe, hogy látogatókat vonzzon Stratfordba. Mások arra voltak kíváncsiak, vajon az ingatlan lakója függesztette-e ki a figyelmet keltő üzenetet. Egyszerűen pénzt akartak kicsikarni a „hiszékenyektől és óvatlanoktól” – ezt állította egy régiségkereskedő.
Zarándokok tömege érkezett a házhoz, amely annyira dicső hely lett, hogy azzal fenyegetett: Shakespeare tisztelete elhomályosítja Isten ragyogását.
HIRDETÉSNagyjából 250 évvel a Vatikánnal történő szakítása után Angliának saját Betleheme és jászola lett – jegyezte meg találóan a New York Times.
Ezzel csak egy a gond: semmi sem bizonyítja, hogy William Shakespeare valóban itt jött a világra.
Ennek ellenére Stratford-upon-Avon ma Nagy-Britannia egyik legnépszerűbb nevezetessége. A lelkesedés minden évben a Shakespeare születésnapjaként ünnepelt április 23-án, Szent György napján hág a csúcsra.
Több mint hét évtizede – 300 év után először – egy brit uralkodó, VI. György király is meglátogatta Shakespeare állítólagos szülőházát két lányával, Erzsébet és Margit hercegnőkkel.
A bátorított csalás
A Henley Streeten levő ház ma különálló épületnek tűnik, bár eredetileg bérházsor volt. John Shakespeare, William apja 1556-ban ebben az utcában és a közeli Greenhill Streeten vett egy-egy ingatlant. Azt, ahol állítólag William született, csak 1575-ben vásárolta meg, 11 évvel fia születése után.
HIRDETÉSA szülőház-elmélet hívei egy 1552-ből származó feljegyzésre hivatkoznak, miszerint John Shakespeare-t megbírságolták a trágyadombjáért valahol a Henley Streeten. A pontos helyszín ismeretlen, mégis azt az elméletet gerjesztette, hogy fia születésének idején biztosan ott élt, talán bérlőként.
Hasonló a magyarázata William Shakespeare felesége, Anne Hathaway szülőházának. Egy feljegyzés szerint apja bérelte a 36 hektáros területet 13 évvel Anne születése előtt, de semmi sem igazolja, hogy a lány ott nőtt fel, mint ahogy azt sem, hogy William a Henley Street-i házban született.
Mindenesetre a legendák stabil bevételt garantálnak Stratfordnak: a járvány előtt, 2019-ben például évi negyed milliárd fontot.
Stratford szemet huny, sőt egyenesen bátorítja, hogy Anglia egyik legpimaszabb csalása ellenőrizetlenül terjedjen – méltatlankodott 1965-ben a Daily Mailben Bernard Levin, a kor nagy újságírója William Shakespeare és Anne Hathaway „szülőházára” utalva.
A 19. század elején a „szülőház” egyik bérlője, Mary Hornby nyereséges üzletté tette az író emlékét. A Shakespeare-relikviák száma ebben az időben annyira meghatványozódott, hogy a hölgy kénytelen volt átköltözni az utca túloldalra, hogy megnyissa a hiszékeny vásárlóknak szánt boltját. A Bentley’s Miscellany 1848-ban arról tudósított, hogy évek alatt négy szék kelt el, amelyek mindegyikét Shakespeare ülőalkalmatosságának tulajdonították, miközben mind a négyet egy akkori asztalos készítette.
HIRDETÉSA Holdbéli Ember
Shakespeare szülőházának mását nemcsak Surreyben építették meg, hanem 1997-ben a távoli Japánban is létrehozták ügyes angol szakemberek – nyilván azzal a szándékkal, hogy turistáknak ne kelljen a fél világot bejárniuk a gyönyörért.
A japán park azonban minden jel szerint becsődölt, mert végleg bezárták.
Jóllehet az eredeti, stratfordi „szülőházban” csecsebecsék tömkelege várja a szuvenírre áhítozó turistákat, köztük egy Kínában 2003-ban készült műanyagfigura, amely az írót – karddal a kezében – akcióhősként mintázta meg, tulajdonképpen semmi sem igazolja, hogy a kis William ott jött a világra, ott evett és ábrándozott. Ugyanakkor gyermekkoráról ténylegesen semmit sem tudni: az 1564-ben történt megkeresztelése és 1582-ben kötött házassága közötti időszakról ugyanis semmilyen feljegyzés sem tanúskodik.
„A sok, úgynevezett kiállítási relikviából egyetlenegy sem köthető bizonyíthatóan Shakespeare-hez” – a „szülőház” egyik gondnoka, Joseph Skipsey ezzel az indokkal mondott fel a 19. század végén, csupán néhány hónappal azután, hogy megkapta a hőn remélt állást.
A „szülőház” alapítványi megvásárlása nem mindenkit győzött meg a befektetés indokoltságáról.
HIRDETÉS„A kopott »kolbászbolt« vétele okozta rendkívüli szenzáció előkelő helyet érdemel a népszerű tévhitek sorában” – gúnyolódott a Bentley’s Miscellany már idézett cikke 1848-ban. Egy másik folyóirat szerzője a nemzet hiszékenységét állította pellengérre, amely pénzt ölt arra, hogy megvegyen egy „szemét- és vakolatkupacot, amelyben ugyanannyira születhetett a Költő, mint maga a Holdbéli Ember”.
Az ajándékbolt
A lepukkant mészárszék helyén egy inspiráló kegyhelyet hoztak létre. A szomszédos épületeket lebontották, falakat költöztettek át, padlót és ajtókat cseréltek. A kor sáfárjai egy virágzó, Erzsébet-korabeli család tágas és kényelmes otthonává alakították át, így a pince „az egyetlen eredeti darab” – állapította meg Sidney Lee tudós írta 1901-ben.
William Shakespeare és Anne Hathaway „szülőházát” ma a Shakespeare Birthplace Trust gondozza. „Ismereteink szerint az épület egy olyan ingatlan maradványait tartalmazza, amelye hagyományosan és szorosan kapcsolódik Shakespeare-hez, illetve családjához” – tudatta az alapítvány szóvivője.
A helyszín nem mindenkit nyűgözött le. „Stratfordra nem annak tükrében utalok, hogy Shakespeare ott jött a világra” – jegyezte meg látogatása után Henry James. A regényíró szerint az Avon közelében álló ház „inkább egy Shakespeare-t kutató tudós számára alkalmas”.
Shakespeare „szülőházából” (is) csak az ajándékbolton át lehet kilépni, ahol pólókat, gyapjúszatyrokat és bögréket lehet venni, rendelni – akár forintért is.
HIRDETÉSA hit remek üzlet – írta William Shakespeare születésének 460. évfordulója alkalmából Elizabeth Winkler, a Hogyan lett egy bárd megkérdőjelezése az irodalom legnagyobb tabuja című könyv szerzője.