A világ legnagyobb online könyvforgalmazója kínálja Jahja al-Sinwar Hamász-parancsnok regényét, amely éveken át íródott. Izrael tiltakozik a forgalmazás ellen, de elemzi a művet, mert a Mein Kampf utódját látja benne.
HIRDETÉS25 dollár fejében és az Amazon jóvoltából bárki hozzáférhet a világon a „Tövis és szekfű” című műhöz, amelyben a Hamász terrorsereg gázai parancsnoka leírja azt az életutat, ami odáig vezette, hogy megszervezze és elrendelje a legvéresebb terrortámadást, amit Izraelnek valaha is el kellett szenvednie történelme során. (A könyv az amerikai Barnes and Noble kereskedőnél is elérhető.)
A brit zsidók képviselőtestülete már korábban sürgette az Amazont, hogy távolítsa el a könyvet a listáról, de ez nem történt meg. A szervezet szerint aggályos, hogy „egy szerte a világon betiltott terrorista szervezet nevében gyűlöletkeltésre, valamint pénzgyűjtésre használhatják fel a tekintélyes kereskedő portált”.
Az Amazon heroikus modorú ajánlója szerint egy olyan ember önarcképét ismerjük meg, akit falakkal lehet fizikailag korlátozni, de eszméit soha. Ennek háttere az, hogy Sinwar hosszú éveket töltött izraeli rabságban gyilkosságok és terrorcselekmények miatt, ami rendkívül megviselte, de szellemileg nem törte meg, hanem inkább erősítette.
Az utószóban Sinwar azt tudatja, hogy a regényt 2004-ben írta egy izraeli börtönben, Be'er Shevában. Ez volt az a hely, ahol életét egy izraeli orvos-team mentette meg az agydaganattól. Ezért akkor mérhetetlenül hálás volt, de ezt az epizódot hamar elfelejtette.
Rossz szerencsejátékos, viszont sok „zsetonja” van - emberek képében
Az izraeli véderő (IDF) korábbi hírszerzési főnöke, Tamir Hayman szerint (a képen) a könyv segít megérteni, hogy milyen út vezette Sinwart a 'megszelídülés' hamis színjátékától a mindent kockára tevő tömeggyilkosságig és emberrablásig, az egynapos októberi tombolás során.
Sinwar és társa alapjaiban téves stratégiai tervet készített, mert egyáltalán nem számolt azzal, hogy Izrael teljeskörű választ ad a támadásra. Csak kisebb méretű visszacsapással kalkulált, amit a Hamász meg tudott volna állítani.
Nem vált valóra az a szilárd reménykedése sem, hogy a levantei arab lakosság (Izrael, Ciszjordánia, Libanon, Szíria) tömegesen és fegyveresen fog a segítségére sietni.
Az nem vitatható, hogy a Hamász és Sinwar népszerűsége sosem látott tetőfokon van a régió arab lakosságának körében a terrortámadás óta, ám ezt nem tudta katonai támogatásra váltani. Sem a Hezbollah, sem Szíria, sem Irán nem nyújtott neki jelentős támogatást vagy utánpótlást - legalábbis eddig. Ez változhat, miután Izrael Damaszkuszban megölte az iráni Kudsz-alakulatok főparancsnokát, és a legutóbbi hírek szerint erőteljes visszavágást tervez.
A felsorolt körülményeken alapvetően az sem változtat, hogy a nemzetközi humanitárius nyomásnak engedve Izrael - időlegesen - kivonta masszív katonai erőit Gáza déli részéről.
A Hamász népszerűsége az európai közegben is terjed, így az Egyesült Királyságban is, ahol a helyi muszlimok 46%-a rokonszenvezik a terrorszervezettel, és háromnegyedük nem hiszi el, hogy az atrocitásokat követett el tavaly október 7-én.
A biztonsági elemzők szerint Sinwar helyrehozhatatlan hibát követett el azzal is, hogy a Hamász politikai vezetőségét nem vonta be a terrortámadás terveibe. (Eddig minden ismert jel arra mutat, hogy a terv pontos részleteiről a Hezbollah és Teherán sem kapott tájékoztatást.)
Mivel a Hamász katonai szárnyának nincsenek saját diplomáciai kapcsolatai, a nemzetközi egyezkedésekben csak külföldi hatalmak (USA, Katar, Egyiptom) és a politikai szárny közvetítésével tud részt venni. Ha a még nála lévő túszok időközben meghalnak, akkor elveszíti maradék politikai ütőkártyáit.
Az említett szakértő, Tamir Hayman szerint tévedett Sinwar abban is, hogy a terrortámadás sikere majd megrengeti a központi palesztin vezetőség pozícióját, és Izrael mellett Abbász elnökre is csapást mérhet. A Mohammad Deif-fel megalkotott terv szerint legalább 6 hónapos fegyveres jelenlétet képzeltek el Izrael felségterületén, amiből végül csak egy szűk nap lett.
Az viszont kellően pusztító volt ahhoz, hogy kihívja a teljes megtorlást.
Mindezek tetejébe befagyott Sinwar maradék támogatottsága az egyiptomi kormány részéről is. Kairó attól retteg, hogy a rafahi menekültválság előbb-utóbb átcsap a határon, amire van történelmi tapasztalatuk 2007-ből, amikor a Gázából hirtelen áttörő százezres migránstömeg úgy megrengette az egyiptomi kormány pozícióit a Közel-Keleten, hogy azt máig sem heverte ki.
A megelőző 70 évvel szemben az egyiptomi kormány jelenleg nem számít a térség vezető politikai erejének. Nasszer és Szadat aktív korszakának befellegzett, és ez sokban az Irán által támogatott regionális terroszervezetek megerősödésének a következménye.
A 61 éves férfi életét mindvégig erőszak és gyűlölet övezte
A Hán Júnisz-i menekülttáborban született, amikor a Gázai övezet még egyiptomi fennhatóság alatt állt. Családja az 1948-as arab-izraeli háborúban menekült Egyiptomba.
Felforgató tevékenységért már huszonéves korában börtönbe került, ahol megismerkedett Salah Shehade-del, a Hamász egyik eszmei alapítójával. Ezután további szabadságvesztések következtek, és ezek szüneteiben hívta életre a Jihad w'al-Dawa biztonsági szervezetet, ami az izraeli kémek felderítésén dolgozott - a palesztin mozgalmon belül.
HIRDETÉS
Ez a belső terroregység több olyan politikust és képviselőt is megölt, akik a Palesztin Önkormányzat színeiben voltak jelen Gázában, amikor a Hamász megragadta a helyi hatalmat. A központi palesztin vezetőség embereit árulóknak tekintették, mivel Arafat és Abbász palesztin elnökök hajlottak az Izraellel való megegyezésekre, ami Sinwar számára elképzelhetetlen.
Ezt a különleges szolgálatot nevezték ellenfelei 'Palesztin Gestapónak', miután 1987-től ez az alakulat lett a Hamász hivatalos rendőrsége. Mások inkább az SS belső biztonsági rendszeréhez, az SD-hez hasonlítják (Sicherheistdienst), amely a náci párton belüli ellenségeket kereste, és kíméletlenül lesújtott rájuk, gyakran alaptalanul és a klikkharcok eszközeként.
További náci és Hitler hasonlatok
Az összevetések a „Tövis és szekfű” kapcsán is előkerülnek, mert izraeli kritikusai ezt a könyvet tekintik Sinwar Mein Kampf-jának. „A könyv szinte csak a saját szenvedéseiről és vízióiról szól, az embereket pedig inkább beáldozható tömegként és harci eszközként kezeli, miként tette ezt önéletrajzában Hitler is a német néppel” – mondja egyik izraeli kritikusa.
Ezt a szemléletet a Hamász Charta okirata alapozza meg, amely szerint „a kezdeményezések, javaslatok és nemzetközi konferenciák időpocsékolások és hiábavaló próbálkozások. A palesztin nép ezt jobban tudja annál, mint hogy eltűrje, hogy jövőjével, jogaival játsszanak”. A Hamász kritikusai szerint a szervezet csak fegyvernek tartja saját népét, de nem érdekli az egyes emberek és családok sorsa és szenvedése, amire sok példa mutatkozik a gázai hadműveletek során is.
A könyvben Sinwar nem nevezi meg saját magát, hanem egy Ahmed nevű fiú bőrébe bújva meséli el viszontagságait és küzdelmeit a cionista megszállókkal. Ez lehetővé teszi számára, hogy kevesebbet áruljon el saját magáról, és a bűntetteket egy képzeletbeli karakter nyakába varrja, beleértve saját testvére meggyilkolását.
HIRDETÉSAz Amazon könyvajánlója szerint a 212 oldalas mű alapvető olvasmány azok számára, akik a Közel-Kelet tartós feszültségeinek megértését keresik. Más kritikusok szerint viszont inkább katonai műveletek kissé unalmas halmaza, amit a szerző kitalált emberi motívumokkal próbál emészthetővé tenni.
Hivatkozások
Hesham Taha könyvismertetője
Légicsapás Sinwar háza ellen
Mondoweiss kritika
A Hamász és a Fatah viszonya