A Kék pelikánt csütörtök óta az összes nagyobb magyarországi moziban meg lehet nézni...persze nem hamis jegyekkel.
HIRDETÉSCsütörtökön került a mozikba Magyarország első egészestést animációs dokumentumfilmje. A Kék pelikán a vasfüggöny leomlása utáni évtizedről szól, amikor már mindenki szabadon utazhatott, de szinte senkinek sem volt rá pénze, ezért a kalandvágyó fiataloknak feketén kellett vonatjegyhez jutniuk.
Csáki László író-rendező - aki a 90-es években maga is hamis jeggyel jutott el Párizsba - több mint 10 éven át készített interjúkat bliccelőkkel és hamisítókkal. A megrajzolt karakterek az eredeti szereplők hangján szólalnak meg.
Csáki elmondta az Euronewsnak, hogy azért is ezt az úttörő műfajt választotta, mert a legtöbb szereplő nem szívesen vallotta volna be arccal, hogy vonatjegyeket hamisított.
A címadó Kék pelikán volt az egyetlen olyan indigó, amit konyhai vegyszerekkel el lehetett távolítani a már kitöltött jegyekről. Erre három, minden hájjal megkent budapesti fiatal jött rá. Eleinte csak azért hamisítottak, hogy bejárhassák egész Európát. De tíz év alatt a biznisz országos hálózattá duzzadt, megadva az utazás szabadságát egy egész generációnak. Ez az ő történetük, korabeli hangefektekkel, híradó és élőfilmes bevágásokkal.
A kitalált szereplőknek olyan ismert színészek kölcsönözték a hangjukat, mint Trokán Nóra, aki bevallotta, hogy a gimnáziumi évei alatt ő is rengetegszer bliccelt.
A Kék pelikán egy igazi időutazás. A megrajzolt rádiókból Bonanza Banzai és Hiperkarma számok szólnak, az útlevelek pedig májkrém konzervek közül kerülnek elő.
Az utómunka legnagyobb kihívása a hang- és sound design volt, mivel a ‘90-es évek Budapestjét, Magyarországát kellett hangban megidézni: autókat, utcákat, pályaudvarokat és tereket. Csáki László és Zányi Tamás hangmester megkeresték az egri Jármű Örökségeinket Őrző Egyesületet, és a segítségükkel szocialista autók hangjait vették fel: kis Polski, Lada, Zsiguli, Skoda, Trabant, Simson motorkerékpár – sok jelenet atmoszféráját ezen kocsik hangja adta.
Rengeteg kreatív munkát igényelt az eredeti interjúk, archív hangfelvételek és a korabeli rádióreklámok, tévéműsorok, dokumentumfilmek hangja is, hogy használható minőségben be tudjanak kerülni a filmbe. Mivel egy animációs filmben semminek sincs „eredeti” hangja, ezért minden tárgynak, mozdulatnak fel kell venni a saját hangját, méghozzá szinkronban a képpel – ezt nevezik zörejezésnek. Ekkor jöttek jól nagymama sublótjából előkerült kellékek.