Erre figyelmeztetnek a szektor vezető szakemberei az ukrajnai háború kitörése után több mint két évvel. Azt látják, hogy az uniós vezetés az orosz gáz bojkottja miatt túlságosan is az amerikai cseppfolyós gázra építi középtávú terveit.
HIRDETÉSAz amerikai import kézenfekvő megoldásnak tűnt, amikor elkerülhetetlenné vált az orosz gázbehozatal drasztikus csökkentése Európában az ukrajnai orosz invázió megindulása után. A kényszer egybeesett új, a korábbiaknál elszántabb klímacélok kitűzésével, úgyhogy az európai stratégák abban gondolkodnak, hogy rövidtávú amerikai szerződésekkel át lehet hidalni a váltást: először is az orosz gáz kiiktatását, ezzel párhuzamosan pedig a megújuló energiaforrásokra történő átállást.
Csakhogy itt nem évekről, hanem legalább egy-két évtizedről van szó, úgyhogy egyáltalán nem mindegy, milyen konstrukcióban gondolkodik az uniós energiapolitika. Ami most látszik, az az, hogy
és ez az iparág elemzői szerint kockázatos, a szakmai szervezetek szerint viszont egyelőre elkerülhetetlen.
Az Energiagazdasági és Pénzügyi Elemzőintézet egyik kutatója, Ana Maria Jaller-Makarewicz arról beszélt a Politicónak, hogy Európának tanulnia kellene a múltjából, vagyis, hogy nem szabad egyetlen forrásra alapozni az energiaellátást. Észre kellene vennie, hogy a helyzet nem változik, épp csak az amerikai cseppfolyós gáz veszi át azt a szerepet, amelyet eddig az orosz vezetékes gáz töltött be a kontinensen.
A játszma többszereplős
Az orosz gáz bojkottja jól jön az Egyesült Államoknak, amely sokkal több, majdnem kétszer annyi cseppfolyós gázt szállíthat Európának, mint korábban. Úgyhogy a helyzet látszatra mindenkinek kedvez, épp csak hosszú távon nem biztonságos, aminek máris vannak jelei. Erre még az amerikai ExxonMobil alelnöke is figyelmeztette az európai döntéshozókat egy múlt havi houstoni konferencián. John Ardill szerint Európának a mostaninál nagyobb mértékben kellene támaszkodnia saját erőforrásaira, ha el akarja kerülni a meglepetéseket.
Az olyanokat, amilyenekkel a politika és a környezetvédő szervezetek is szolgálnak aránylag rendszeresen. Előbbire példa az amerikai elnökválasztási kampányban korántsem váratlan fordulat, hogy Joe Biden befagyasztott mindenféle fejlesztést, amely a gáz cseppfolyósításával, illetve exportjával kapcsolatos, így téve gesztust a klímavédelem iránt elkötelezetteknek, köztük jelentős szervezeteknek, amelyek hatékonyan szervezik meg a növekvő lakossági tiltakozást, legyen szó az ezzel a szektorral összefüggő környezetszennyezésről, az egészségkárosító tényezőkről vagy a gazdasági kizsákmányolásról.
Ezzel együtt az EU nem számít arra, hogy jelentősen megváltoznának az amerikai cseppfolyós gáz importjának feltételei a közeljövőben - írja egy befolyásos uniós tisztviselőre hivatkozva a Politico hozzátéve, hogy a téma fel sem bukkant az uniós-amerikai energiatanács legutóbbi washingtoni ülésének napirendjén. Vagyis Európának egyelőre nincs miért aggódnia, és ha az amerikai elnökválasztást Donald Trump nyerné meg, még kevésbé lenne oka erre, hiszen biztosra vehető, hogy a fosszilis energiahordozók kitermelése és hasznosítása hatalmas lendületet kapna lévén Trump tagadja a klímaváltozást. Az már más kérdés, hogy az Európai Unió kitenné-e magát annak, hogy az együttműködéssel szentesítsen egy olyan környezetpolitikát, amely szöges ellentétben áll saját fejlesztési prioritásaival. Ennél is fontosabb, hogy el tudná-e kerülni azt a csapdát, hogy energiaellátását tekintve végképp kiszolgátassa magát az Egyesült Államoknak.
Van más megoldás
Az iparág szakmai szervezeti erre hívják fel az európai döntéshozók figyelmét mondván, hogy cseppfolyós gázt házon belül, Norvégiától is vehet, és ott van Katar is, szintén jelentős szállítóvá léphetne elő. Az Európai Gázinfrastruktúra elnöke, Torben Brabo szerint a cseppfolyós gázra, mint energiaforrásra támaszkodni azért is jó döntés, mert az ennek fogadására az elmúlt években jelentősen megnövelt kikötői kapacitás idővel átalakítható megújuló energiahordozók, például a biometángáz vagy a zöld hidrogén kezelésére.
A klímaszakértők ezzel szemben úgy látják, hogy nem ebben kellene gondolkodni, miközben a gázfelhasználás nagy mértékben visszaszorult az elmúlt két évben Európában. Tavaly ez a csökkenés évtizedes rekordot állított fel, igaz, hogy ebben mindössze három államnak volt szerepe, Németországnak, Olaszországnak és a már nem uniós tag Egyesült Királyságnak. Úgyhogy az Energiagazdasági és Pénzügyi Elemzőintézet várakozása szerint a cseppfolyós gáz iránti európai igény összességében egyelőre növekedni fog, 2025-ig biztosan.
Ez azt jelenti, hogy az elmúlt két évben végbement intenzív európai struktúrafejlesztés nem hiábavaló, ha azt a klímavédők eltúlzottnak tartják is. Az Olaj- és Gáztermelők Nemzetközi Szövetségének szóvivője, Narek Terzian szerint a várható európai kereslet még korántsincs lefedve, és ezt a szakadékot mielőbb át kell hidalni, és ebben nagyon fontos szerepet játszik az amerikai import. Úgy látja, hogy ennek a szerepét rövid távon nem tudja átvenni semmi.