Kína úgy tekint a Holdra, mint birtokba vehető szabad területre, ezért tervezi mielőbb meghódítani kísérőnk déli sarkát, ami a Hold legértékesebb „ingatlanja”. Ezt a célt 2047-ig teljesen el akarja érni.
„Mi már itt vagyunk, ne gyertek ide!”
HIRDETÉSA Kínai Kommunista Párt 2022-es tisztújító plénuma megfogalmazta azt az általános célt, hogy az évszázad derekára Kína érje utól, és egyes területeken előzze meg az Egyesült Államok katonai kapacitásait. Ebbe a körbe a világűr kulcspozícióinak elfoglalása is beletartozik, ami főként a Hold folyamatos árnyékban lévő déli sarkvidékét jelenti.
Ha Kína megszerzi ezt a térséget, akkor (1) ellenőrizni tudja és „felülről” támadhatja a mélyűri (magas röppályájú) ellenséges műholdakat, szondákat vagy akár űrhajókat is, valamint (2) kedvező startpozícióhoz jut a naprendszeren belüli bolygóközi expedíciók indításához a következő 100 évben. Ha a missziók a Holdról startolnak, akkor kevesebb üzemanyaggal és több hasznos teherrel vághatnak neki a Mars felé vezető útnak, és persze több mindent hozhatnak vissza.
Ez a kínai szemlélet a Földön már régóta érvényes, amire példa a Dél-kínai-tenger több szigetének, zátonyának és mesterséges vízi építményének az ügye, ahol repülőtereket és katonai támaszpontokat képes létrehozni. Peking felfogása szerint ezek „gazdátlan” területek, és aki birtokba veszi, az gyakorolhatja a használat jogát. A tézis legékesebb példája a Spratley-szigetek (a képen), ahol Kína katonailag berendezkedett.
A nemzetközi jog ezt a gyakorlatot a Földön is vitatja, a világűrben pedig kifejezetten tiltja
Az 1967-es Világűr-szerződés II. cikke tiltja a nemzeti kisajátítási szuverenitási igényt, felhasználást vagy megszállást, vagy bármilyen más birtokbavételi módot. A jelek szerint Kínát ez cseppet sem érdekli, mert ezzel gyökeresen ellentétes magatartást és célokat mutat fel.
A NASA adminisztrátora (igazgatója) tavaly élesen figyelmeztetett ezekre a törekvésekre. Bill Nelson szerint (a képen) az Egyesült Államok attól tart, hogy Peking a „tudományos kutatás örve alatt” akarja megszerezni a Hold legfontosabb erőforrásait, és távol tartani a körzettől más nemzetek űrhajózási ügynökségeit. Amerika is szeretne telepet létesíteni a déli sarkon, de az erre rendelt Artemis program késlekedett, és egy ideig félő volt, hogy Kína közben alaposan beelőz.
Idén januárban a NASA vezetője már optimistábban nyilatkozott, és továbbra is első esélyesnek tartja az USA-t a versenyfutásban. (Nelson egyébként 1986-ban járt az űrben, a Columbia űrsikló fedélzetén.)
Kína az oroszokkal szövetkezik, de a karmesteri pálcát magának tartja meg
Ahogy Richard Fisher, a Nemzetközi Stratégiai Központ munkatársa felhívta a figyelmet, a Hold kínai irányítása Peking uralma alá helyezné a cisz-hold űrnek nevezett hatalmas térséget, vagyis a Föld és a Hold közötti űrrészt.
A cisz-Hold űr ellenőrzése olyan stratégiai lehetőséget is kínál a birtokló országnak, hogy semlegesítse azokat a műholdakat, melyek nélkülözhetetlenek a ballisztikus rakétatámadások korai jelzéséhez. Ez azt jelenti, hogy megfoszthatja a megcélzott országot a védekezéstől és a gyors válaszreakciótól. Egy ilyen veszély súlya felmérhetetlen, és a nyugati űrhatalmak, Indiát is közéjük számítva, ezt nem fogják eltűrni.
A cisz-Hold feletti kontrol egyben befolyást kínálna a Holdon túli, transz-Hold vidékre vezető járatok felett is.
„A Hold déli póluson a holdjég – a víz – egyaránt használható a az orosz űrhajósok hidratálására, és kulcsfontosságú lehet a Mars-küldetésekhez ellátásában” – írja Brandon Weichert, az űr meghódításáról szóló könyvében. „A Holdon található ma még teljesen szűz ingatlanok kihasználásával Kína uralná az erőforrásokban leggazdagabb, emberbarát régiót. Ez olyan lenne, mintha a sivatagban lévő összes vízeret, a vádikat valaki teljesen lefoglalná magának”.
2023 óta biztosan lehet tudni, hogy körülbelül 270 milliárd tonna víz rejtőzik a Hold felszínén, mikroszkopikus gyöngyökbe zárva. Ez a tudás végleg eldöntötte a Hold-küldetések fontosságát.
Peking és Moszkva jól érti mindezt
2021-ben a Roszkozmosz, az orosz űrkutatási hivatal és a Kínai Nemzeti Űrhivatal egy közös holdbázis felépítéséről állapodott meg, Nemzetközi Holdkutató Állomás névvel. „Jelenleg komolyan fontolgatjuk a projektet, hogy a Holdra szállítsunk egy erőművet kínai partnereinkkel közösen, valamikor 2033 és 2035 között" - mondta erről Jurij Boriszov, a Roszkozmosz vezérigazgatója a TASSZ hírügynökségnek (a képen balra az első, Putyin elnök és Sojgu védelmi miniszter társaságában).
Kína és Oroszország azért fontolgatja atomreaktor telepítését a Holdra – magyarázta Boriszov – mert a napelemek nem képesek elegendő energiát biztosítani a létesítmények működtetéséhez. Elmondása szerint a két ország humán jelenlét nélkül, azaz robotokkal fogja megépíteni a reaktort, és ehhez már nagyon közel jutottak.
Ugyanakkor tudjuk, hogy a robottechnika terén Kína már stadionhosszal jár Oroszország előtt, és a tervezett időszakra a rakétatechnikában is utoléri.
A bázis felépítésére tett erőfeszítések eddig határozottak és sikeresek voltak. Kína 2013 óta van jelen a Holdon, amikor a Chang'e-3 egy leszálló egységet és egy holdjárót is a felszínre helyezett. A Chang'e 4 (a képen), amely 2019 januárjában landolt a Hold túlsó oldalán, ahol adatokat gyűjtött a majdani lehetséges állandó helyszíneket megcélozva.
Peking nemrég azt is bejelentette, hogy 2025-ben és 2026-ban nagy teherbírású, újrafelhasználható rakétákat indít az állami tulajdonban lévő China Aerospace Science kezelésében, az évtized végére pedig humán expedíciót tervez a Holdra.
A kínai rezsim világossá tette, hogy annektálni kívánja az űr elérhető részeit
Az Univerzium egy óceán, és ebben a Hold egy parányi sziget - tartja a kínai űrprogram vezetője.
A kínai program igazgatója ezzel lényegében figyelmeztetést adott ki, hogy a közeli égitesteket a szigetekhez és kiemelkedésekhez hasonlította, melyeket Peking szuverén területének vall.
HIRDETÉSDe azért Amerika sincs lebénulva
A NASA már nem hiszi, hogy a verseny Kína számára megnyerhető. Az Artemis-program januári ütemtervének megtárgyalásakor az ügynökség bejelentette, hogy most már 2026 szeptemberét célozza meg az Artemis 3 küldetésével, melynek során a legénység a Hold felszínén landol.
A kínai idővonallal kapcsolatos kérdésre válaszolva Nelson igazgató elhárította az aggodalmakat, hogy az Egyesült Államok elveszítheti a versenyfutást, hogy emberi űrcsizmákat léptessen újra a Holdra.
„Sokszor adódott már pánikközeli helyzet az űrverseny évtizedeiben 1957 óta. Az első szovjet szputnyik, az első szovjet űrrepülés, az első szovjet női űrhajós, az első szovjet űrséta - ilyenkor mindig megijedtünk. De a végső kép mégiscsak azt mutatja, hogy eddig csak az Egyesült Államok hajtott végre tucatnál több sikeres humán Holdra-szállásokat, és minden feltétel adott ahhoz, hogy ez a jövőben is így legyen”.
Az Artemis 3 során az amerikai űrhajósok 13 potenciális leszállási terület közül választhatnak.
Hivatkozások:
space.com
Boriszov nyilatkozata a TASSZ-nak
Kínai bejelentés a teherűrhajókról
A Hold déli sarka
A CIA adatai a Spratley szigetekről
HIRDETÉS