Az Ukrajna elleni háború áldozatául esett művészet és művészek

HIRDETÉS

„Seggfej” – kendőzetlenül így nevezte az orosz elnököt az Ukrajna ellen indított háború második évfordulóján Sir Rod Stewart, aki arról ismert: soha nem tett lakatot a szájára.

Egészen pontosan azt mondta: „Ha beengeded azt a seggfejt Ukrajnába, minden NATO-országba beférkőzik”.

A legendás zenész azt sem titkolta el: aggasztja, hogy az Egyesült Államok épp akkor von el pénzt Ukrajnától, amikor a háború a harmadik évébe lép.

A Háborús rekviem

Bécsben eközben lemondták Teodor Currentzis karmester fellépését a rangos Wiener Festwochen azok után, hogy a fesztivál műsorában szereplő ukrán dirigens, Okszána Liniv fenntartásainak adott hangot a maestro orosz kötődései miatt – jelentette a New York Times.

Az eredeti terv párhuzamba állította volna a két mester koncertjét, a kritikusok azonban – köztük maga Liniv – azzal érveltek, hogy a párosítás érzéketlen, és figyelmen kívül hagyta az ukránok szenvedését.

„A döntés egyértelmű, és nem volt alternatíva” – mondta a fesztivál művészeti vezetője. Milo Rau szerint „ez volt a legjobb megoldás a rosszak közül”.

Maga Currentzis görög származású, de Oroszországban járt zeneakadémiára, és a novoszibirszki musicAeterna vezetésével szerzett világhírnevet. A zenekar fő támogatója a szankciókkal sújtott VTB Bank. Currentzis ráadásul olyannyira jó kapcsolatokat ápol az orosz vezetéssel, hogy Putyin 2014-ben állampolgárságot adományozott neki.

Tartózkodott attól, hogy nyilvánosan véleményt mondjon a háborúról, mégis bírálták, ezért egy alternatív nemzetközi együttest alapított, az Utópiát. Ennek ellenére a musicAeterna honlapja szerint továbbra is vezényel Oroszországban.

Currentzis egy német szimfonikus zenekarral Benjamin Britten békére felszólító Háborús rekviemjét tervezte előadni Bécsben, Okszána Linivet pedig arra kérték fel, hogy a Kaddis rekviem óratóriumot vezényelje, amely a Kijev melletti, 1941-es zsidómészárlásnak állít emléket.

A provokatív színpadi rendezőként is hírnevet szerzett Rau eredeti szándéka az volt, hogy párbeszédet kezdeményez a háborús művészetről. A tavaly Budapesten is fellépő Liniv azonban közleményben tiltakozott az ellen, hogy Currentzist „kifehérítik”, megkísérlik feloldozni bűnei alól.

„Currentzis oroszországi kapcsolatai és hallgatása a hazám elleni agressziós háborúról lehetetlenné teszi, hogy jelen pillanatban egy kontextusban jelenjek meg vele” – üzente Liniv, de ennél többet nem volt hajlandó mondani.

A Fehér Lótusz

A büszkeségtől dagadtak a mellek Szerbiában, miután az HBO bejelentette, hogy a fiatal tehetséget, Miloš Bikovićot beválogatták a világszerte népszerű, A Fehér Lótusz sorozat harmadik évadába, amit Thaiföldön forgatnak.

Az öröm nem tartott sokáig.

Alig két héttel később az ukrán külügyminisztérium közzétett egy válogatást Biković emlékezetes „szerepeiről”, és leszögezte: „Ukrajna teljes körű inváziójának kezdete óta Oroszországot támogatja”.

Válaszul a szerb színész felidézte, hogy maga is egy háború által „elpusztított” országban nőtt fel. „Tizenegy éves koromban napokat és éjszakákat töltöttem egy menhelyen, miközben hazámat és a szülővárosomat bombázták” – írta, de azt nem tette hozzá, hogy Szerbiát a koszovói vérontások miatt próbálta légitámadásokkal megfékezni a NATO.

Szerinte célzott kampányt folytattak ellene, amely „árnyékot vet a művészi szabadság lényegére”. A történtek ellenére „hiszek abban, hogy a művészet gyógyít, és képes egyesíteni az emberiséget” – üzente követőinek a színész, akit személyesen Putyin tüntetett ki, később pedig orosz állampolgársággal jutalmazta tevékenységét.

A sorozatból azonban kihagyták dacára annak, hogy korábban a forgatókönyvet is át kellett írni miatta.

A kisajátított művészek és ellopott alkotások

Ukrajna történelmét és kultúráját oroszország évszázadokon át próbálta eltörölni, művészeit pedig kisajátítani – írták a szomszédos, agresszív ország nevét „nemecsek ernő” módjára következetesen csupa kisbetűvel egy ukrán blogban.

HIRDETÉS

Tételesen sorolták fel, hogy az oroszosítás áldozatául esett például a Kijevben született, avantgárd Kazimir Malevics, a szuprematizmus alapítója, aki egyébként 27 évesen Moszkvába költözött. Művészi látásmódját azonban az ukrán falu alakította – vallotta a művész.

David Burljukot az „orosz futurizmus” atyjának nevezték, holott magát „tatár-zaporizzsjainak” tartotta. Olekszandra Ekszterrel kijevi kiállításokat szervezett, miközben az „ukrán avantgárd amazonjának” nevezett művésznő az ukrán népművészetet tanulmányozta.

A világhírű Ilja Repint orosz realista festőnek tartják, jóllehet az ukrajnai Csuhuivban született, Harkiv régióban. Képein gyakran bukkannak fel ukrán tájak és emberek. Egyik ismert alkotása, A zaporizzsjai kozákok levelet írnak a szultánnak a blog szerint a harkivi múzeumban látható, de igazság szerint Szentpéterváron állították ki.

Az ukrán hatóságok szerint az orosz csapatok az invázió kezdete óta több mint harminc múzeumot fosztottak ki vagy rongáltak meg – a többi között Herszonban, valamint a megszállt Mariupolban és Melitopolban. Több mint tizenötezer műalkotásnak és egyedi műtárgynak végképp nyoma veszett.

Az elszigeteltség

Közvetlenül a háború kirobbantása után Oroszország fokozatosan kiszorult a nemzetközi eseményekből, köztük a Velencei Biennáléról és az Euróvíziós dalfesztiválról. Eközben számos művész lemondta oroszországi fellépését – első körben az Iggy Pop és a Franz Ferdinand. Ekkoriban menesztették a Müncheni Filharmonikusok orosz, vezető karmesterét, Valerij Gergijevet, aki nem volt hajlandó elítélni a megszálló háborút, és szoros barátságban maradt Putyinnal.

HIRDETÉS

Az ukrán kulturális miniszter, Olekszandr Tkacsenko is aláírta a petíciót, amelyben azt követelték, hogy az Orosz Föderáció képviselőit tiltsák ki az Art Basel rendezvényeiről és a Cannes-i Filmfesztiválról.

„Az oroszokat nem szabad megfélemlíteni vagy elszigetelni csupán országuk elnyomó politikája és cselekedetei miatt” – tiltakozott az izoláció ellen a Velencei Biennálé orosz pavilonjának kurátora. A művészvilág „nem fordíthat hátat” az orosz művészeknek – hangoztatta Raimundas Malašauskas.

A szobrászatban, installációban és performanszművészetben jeleskedő orosz Kirill Szavcsenkov azonban maga lépett vissza a kétévente megrendezett biennáléról azzal érvelve, hogy „nincs helye a művészetnek, amikor civilek halnak meg a rakétatűz alatt, amikor Ukrajna polgárai óvóhelyen bujkálnak, és amikor az orosz tüntetők hallgatnak”.

Nem fog együttműködni az orosz művészekkel és a Putyin elnököt támogató szervezetekkel – jelentette be a legendás New York-i Met, a Metropolitan Opera a háború harmadik napján. Ezzel összhangban lemondták a híres moszkvai Bolsoj koprodukciós vendégszereplését, majd azt is közölték, hogy a „nagy művészi veszteség” ellenére az orosz primadonna, Anna Netrebko sem fog visszatérni a Met színpadára. „Ellenzem a háborút” – írta a szoprán a közösségi médiában, amit Zürichben „pozitív fejleményként” értékeltek, de az ottani operaház sem tartott tovább igényt fellépéseire.

„Sosem gondoltam, hogy szégyellni fogom Oroszországot” – ezt írta nyilatkozatában Olga Szmirnova, a Bolsoj ünnepelt sztárja, aki az invázió harmadik hetében távozott a társulatból, és pályafutását a Holland Nemzeti Balett színeiben folytatta. „A lelkem minden szálával tiltakozik a háború ellen” – panaszolta a művész, akinek apai nagyapja ukrán. Szmirnovát tárt karokkal fogadták Amszterdamban.

HIRDETÉS

A szankciók

Száztizennyolc orosz művészt és más közéleti személyiséget szankcionált Kijev a háború kitörésének első évfordulója előtt. A feketelistára felkerült Anna Netrebko neve is annak ellenére, hogy korábban kifejtette: „ellenzi” a háborút.

„Orosz vagyok, és szeretem a hazámat, de sok barátom van Ukrajnában, ezért fájdalom és szenvedés töri össze a szívemet” – üzente az operaénekesnő, aki nem tartja helyesnek, hogy arra kényszerítik a művészeket: „nyilvánosan mondják el politikai véleményüket, és becsméreljék hazájukat”.

Az ukrán szankciós listán szerepel Filipp Kirkorov orosz popsztár, valamint a cannes-i és a velencei fesztiválon díjazott Nyikita Mihalkov, akinek 12 című filmjét Oscar-díjra jelölték.

Kivétel nélkül mindannyiuk ukrajnai vagyonát tíz évre befagyasztották.

A zenészek

Azonnal lemondta oroszországi és ukrajnai fellépését a kaliforniai KoЯn metálzenekar, a My Chemical Romance, az Iron Maiden, a Green Day, Louis Tomlinson és a Yungblud, akit a Billboard idézett: „a szívem megszakad, mert tudom, hogy az orosz rezsim ördögi és brutális tettei Ukrajnában [...] nem tükrözik azoknak a bámulatra méltó embereknek a hozzáállását és nézeteit, akikkel a múltban Oroszországban találkoztam”.

HIRDETÉS

„Gondolatainkban együtt vagyunk az ukránokkal és minden bátor emberrel, akik ellenzik ezt az erőszakot és békére áhítoznak” – üzente a punk keresztapa, Iggy Pop.

A Franz Ferdinand néven fellépő skót rockerek haladéktalanul lemondták szentpétervári és moszkvai vendégszereplésüket, de megjegyezték: a helyzet tragédiája ellenére a derűlátás lángja él szívükben, és „várjuk a napot, amikor a békesség idején visszatérhetünk, hogy újra együtt élvezzük a zene örömét”.

Az érem több oldala

Az ukrán diplomaták rendszeresen tiltakoznak, ha a szolidaritási koncertekre orosz vendégeket is meghívnak. A lengyelországi Katowicében az amerikai Lawrence Fosternek megtiltották, hogy Csajkovszkij Harmadik szimfóniáját vezényelje. A Prágai Állami Operaház lemondta szintén Csajkovszkij A cárnő cipellője című meseoperáját. Az esetleges parázs polémiák elkerülése érdekében a milánói Bicocca Egyetem rektora lemondta egy Dosztojevszkij-szakértő előadását, és utasítását csak a közvélemény nyomására vonta vissza – emlékeztetett hónapokkal a háború kitörése után a GIS, a Geopolitikai Hírszerzési Szolgálat portálja, amely szerint az orosz zeneszerzők bojkottja „barbár cselekedet”, az orosz művészeket sújtó szankciók pedig általában lelkiismeretfurdalásból fakadnak.

Ennek eklatáns példája a Münchenből menesztett Valerij Gergijev esete, aki a szentpétervári Marijinszkij Színház igazgatójaként 2016-ban egy koncertet vezényelt Szíria ókori városában, Palmürában, ahol Putyin szíriai háborúban aratott győzelmét ünnepelték.

A kirívó politikai szervilizmus akkor nem gátolta meg a bajor városvezetést abban, hogy két évvel később meghosszabbítsa Gergijev vezető karnagyi szerződését a szimfonikus zenekar élén. Sőt, kifejezetten megköszönték közreműködését.

HIRDETÉS

Ugyanakkor sokak figyelmét elkerülte, hogy egy orosz zongoraművész, Alekszej Ljubimov moszkvai koncertjét állítólagos bombafenyegetés miatt lemondta a helyi rendőrség. A valódi ok azonban az volt, hogy egy ukrán zeneszerző, Valentin Szilvesztrov Lépések című műve is szerepelt a repertoáron.

Szvetlana Ripszet – a külföldön élő Mihail Pletnyevhez hasonlóan – azért váltották le az Orosz Nemzeti Zenekar igazgatói posztjáról, mert nem lelkesedett az elvárt módon az Ukrajnában folytatott „különleges katonai műveletért”.

Az ukrán kultúra üldözése és elnyomása nem a 2022-es invázióval kezdődött. A moszkvai Ukrán Irodalmi Könyvtárból először 2010-ben koboztak el könyveket, öt évvel később pedig bezárták nacionalista és oroszellenes írások terjesztésének vádjával. Az intézmény orosz igazgatóját, Natalja Szarinát letartóztatták, majd húsz hónapos házi őrizet után „szélsőséges magatartás” és „lopás” vádjával elítélték.

A „kisoroszok”

Putyin kedvenc ideológusa és filozófusa, Ivan Iljin az oroszok ukrán „kistestvéreit” pont olyannak tartotta, mint másutt a horvátokat, a szlovéneket, a szlovákokat, a baszkokat vagy a katalánokat: gyenge etnikumnak, amely (sokáig) képtelen volt önálló és saját állam létrehozására.

Az orosz elnök értelmezése szerint a kultúra szerepe, hogy homogenizálással erősítse a nemzetet, és a nemzeti politika megnyújtott karjaként szolgáljon.

HIRDETÉS

Valószínűleg ismerősen cseng Putyin Magyarországon is ismételt megállapítása, miszerint Oroszország megvédi kultúráját egy olyan Nyugattal szemben, amely „tagadja az erkölcsi alapértékeket, és minden hagyományos identitást – legyen az nemzeti, vallási, kulturális vagy akár nemi alapú”. Az orosz kultúra hírnevét azonban semmi sem csorbítja jobban, mint Moszkva Ukrajna ellen indított háborúja.

Egy Berlinben élő orosz publicista szerint abszurd, hogy törlik Dosztojevszkij és más orosz szerzők, zeneszerzők, rendezők műveit vagy produkcióit a színházi és operaprogramokból, hisz ezeknek az értékéről „kizárólag a közönség dönthet.

– írta Sonja Margolina, aki a Neue Zürcher Zeitungban megjelent cikkében nem kevesebbet állít, minthogy „Oroszország kulturális nemzetként történő önfelszámolásának vagyunk tanúi”.