Egy protestáns nép protestáns parlamentjének tartották egykor a Stormontot, a végrehajtó hatalmat azonban több mint egy évszázad elteltével egy katolikus nő vette át, aki az általa vezetett entitást következetesen nem Észak-Írországnak, hanem Írország északi részének nevezi.
HIRDETÉSTiocfaidh ár lá ír nyelven az jelenti: eljön a mi napunk. Az egyesüléspárti nacionalisták ezzel utalnak arra a pillanatra, amikor Írország egyesülni fog a brit koronához tartozó Észak-Írországgal. Michelle O’Neill kinevezése Észak-Írország első miniszterének volt az a történelmi pillanat, amely új életet lehelt a republikánus szlogenbe.
„Történelmi fordulatról” beszélt a Sinn Féin vezetője is. Az ír egység már csak „egy karnyújtásnyira” van – jelentette ki Mary Lou McDonald.
Nem kizárt, hogy az öröm korai, kétségtelenül jelentős változás azonban, hogy egy, a munkásosztályból felemelkedett republikánus vette át az irányítást egy olyan területen, amelyet 1921-ben úgy alkottak meg, hogy mindörökre bebetonozza a London fennhatóságát elismerő unionisták többségét. Az IRA, az Ír Republikánus Hadsereg hosszú évtizedeken át fogadkozott, hogy ezt a hatalmat elpusztítja.
Még 1998-ban, a nagypénteki megállapodás elfogadása után is elképzelhetetlennek tűnt, hogy az IRA politikai szárnya, a Sinn Féin – azt jelenti, hogy mi, mi egyedül – igényt tarthat a Stormont, az északír törvényhozás végrehajtó szervének legfelsőbb tisztségére.
A Sinn Féin a parlamenti választásokon már tavalyelőtt megelőzte legerősebb riválisát, a DUP-ot, a Demokratikus Unionista Párt azonban csak a brexit utáni kereskedelmi szabályozás enyhítése fejében volt hajlandó lemondani a hatalommegosztás bojkottjáról.
A 47 éves O’Neill, a korábbi miniszterelnök-helyettes ezért némi, egészen pontosan csaknem kétéves késéssel lett északír kormányfő. A katolikus nő egy olyan pazar épület, a Stormont márványozott pompájában tette le az esküt, amit egykor a protestánsok saját törvényhozásuknak tekintettek.
Az egyesülés hívei
A politikai és demográfiai széljárás ugyan kedvező, a republikánus álom beteljesülése azonban egyesek szerint még a távoli jövő zenéje. A Sinn Féin előretörése jelképes és pszichológiai erővel bír, de korántsem utal Írország közelgő egyesülésére.
Sőt, paradox módon O’Neill felemelkedése – a stabilitás és a status quo iránti bizalom helyreállításával – megszilárdíthatja Észak-Írország helyzetét az Egyesült Királyságon belül.
A térség nagyjából három táborra oszlik: a nacionalisták és az unionisták támogatottsága egyaránt 40 százalékos, a fennmaradt 20 százalékot pedig egyszerűen a királyságban maradás hívei adják. Némi változás azonban már érezhető. A tavalyi helyhatósági választásokon az egyesüléspárti tömörülésekre leadott szavazatok száma először haladta meg az unionistákat támogatók számát.
Ennek ellenére az egyesülésre csupán a népesség 30, ellene viszont 51 százaléka szavazna – az Irish Times nemrégi közvélemény-kutatása alapján. A többiek bizonytalanok vagy tartózkodnának a véleménynyilvánítástól. Más felmérések szerint a többség egyértelműen az Egyesült Királyságban maradás híve, bár a szavazati arányok némileg eltérőek.
Észak-Írország népessége megközelíti az 1,9 milliót. A katolikusok száma mára meghaladja a protestánsokét. A lakosság többsége ellenezte a brexitet, de ez nem sokat nyomott a latban. Ezzel párhuzamosan a valamivel több mint ötmillió lakosú Írország gazdag, világi és pluralista állam lett.
Az északírek nagy hányada ma már nem kötődik egyik egyházhoz sem. A politikai attitűdöket illetően a legnagyobb csoport, a válaszadók 38 százaléka semleges; tavalyelőtt azt állította, hogy nem tartja magát nacionalistának, de unionistának sem.
A sorsdöntő népszavazás
A Sinn Féin nemcsak a középre húzó szavazók megnyerésével, hanem nacionalista riválisa, a Szociáldemokrata és Munkáspárt, az SDLP bekebelezésével erősödött. A nacionalista tömb jobbára egy párt köré tömörül, míg az unionista blokk – Skóciához hasonlóan – egyre töredezettebb és lemorzsolódik.
„Nem hiszem, hogy valaha is lesz még egyszer unionista első miniszter Észak-Írországban” véli a Liverpooli Egyetem politikaprofesszora, az unionizmus és Észak-Írország szakértője. Jon Tonge szerint nem az uniónak, hanem az unionista államnak szakadt vége.
A professzor megjegyezte, hogy az új első miniszter – kormányfő, ha úgy tetszik – állhatatosan kerüli a megosztottságra utaló Észak-Írország elnevezés használatát. Tonge megdöbbentőnek tartja, hogy a Sinn Féin, amely nem hajlandó elismerni Észak-Írországot politikai egységként, ilyen választási eredményekre képes.
A pillanatnyi közvélekedés dacára a változások elkerülhetetlenségét vetíti előre, hogy a republikánus párt, a Sinn Féin rendületlenül az egyesülést eldöntő népszavazásért fog lobbizni, amit az érvényes szabályozás alapján csak a brit kormányt képviselő északír ügyekért felelős államtitkár engedélyével lehet kiírni.
A szavazói támogatás elnyerése érdekében a Sinn Féinnek bizonyítania kell, hogy hatalma megbízható, azaz Észak-Írország gazdaságának, közszolgáltatásainak és infrastruktúrájának a javítására kell összpontosítania. Más szóval igazolnia kell, hogy az állam, amelyet meg akar szüntetni, működőképes.
Az új hajnal
„Mindenki első minisztere leszek” – így mutatkozott be történelmi székfoglalójában Michelle O’Neill. A Sinn Féin képviselője ígéretet tett arra, hogy „mindenkit egyformán szolgál” a Stormontban. Egyesek azonban úgy ítélték meg: beverte az első szöget az unionista állam koporsójába.
HIRDETÉSO’Neill kinevezésével „új hajnal” virradt, amit a korábbi diszkriminációt átélő nemzedékek álmodni sem reméltek.
A békülékeny hang csalóka lehet. O’Neill egy Tyrone megyei republikánus családból származik. Az apja – az IRA tagjaként – börtönben ült, majd a Sinn Féin politikusa lett. Lánya magától értetődően védelmébe veszi az IRA által alkalmazott könyörtelen erőszak legitimitását, az entitásét pedig azzal kérdőjelezi meg, hogy Észak-Írország helyett Írország északi részének nevezi. Ennek ellenére azon fáradozott, hogy mindenkit képviseljen. Ennek jegyében részt vett II. Erzsébet királynő temetésén, majd III. Károly király koronázásán is.
A végrehajtó hatalmon helyettesével, Emma Little-Pengellyvel osztozik, aki gyakorlatilag ugyanolyan jogkörökkel bír, csak kisebb a presztízse.
A most 44 éves Little-Pengelly 11 éves kislány korában szemtanúja volt az IRA egyik robbantásának, de megfogadta, hogy együttműködik O’Neill-lel a közjó érdekében. „Michelle ír republikánus, és pedig nagyon büszke unionista vagyok. Ebben a kérdésben sosem fogjuk megtalálni a közös nevezőt. Abban azonban egyetértünk, hogy a rák senkit sem kímél, a kórházakat tehát karban kell tartani” – jelentette ki beiktatásuk után, majd hozzátette: „Legyünk a remény, ne pedig a kétségbeesés forrása”.
A közgyűlés több unionista tagja gratulált O’Neillnek, néhányan azonban gyászos arckifejezéssel élték át a sors csapását – jelentették a helyszíni tudósítók.
HIRDETÉSA második világháború alatt a Stormontot tehéntrágyával mázolták össze, hogy álcázzák a német bombázók elől. „A hely még mindig bűzlik” – reagált a keményvonalas Unionista Hang képviselője. „A miniszterelnökünk a Sinn Féin tagja, de nem engem képvisel, se az unionisták ezreit, akik soha nem fognak térdre ereszkedni az IRA és a Sinn Féin előtt” – hangoztatta Jim Allister. Ideológiai szövetségesét, a DUP-ot azzal vádolta, hogy eladta magát, és azt is felrótta, hogy Észak-Írország az uniós vámszabályozás miatt sínylődik, ami gyengíti helyzetét az Egyesült Királyságon belül.
A kétéves patthelyzet feloldását, az északír végrehajtó hatalom létrejöttét London egy 3,3 milliárd fontos pénzügyi támogatással segítette, megfigyelők szerint azonban a tetemes, csaknem 1500 milliárd forintos összeg kevés lesz a költségvetési válság kezelésére.
Az IRA
Észak-Írország kormányait – Írország 1921-es elszakadása óta – unionista politikusok vezették. Az entitás hat megyére zsugorodott, ezt jelképezi a Stormont hat bejárati márványoszlopa. A hat megyében azonban a brit unió protestáns hívei voltak többségben, így értelemszerűen ők irányították a régiót.
„Csak azzal büszkélkedhetek, hogy protestáns parlament és protestáns állam vagyunk” – így jellemezte országát az első, mellesleg két évtizeden át regnáló miniszterelnök egy 1934-es alsóházi vitában.
Sir James Craig szavai bekerültek a történelembe, amit a politikai intézmények kritikusai „protestáns parlament egy protestáns népnek” kifejezésre módosították. Kilátástalannak tűnt még nemrég is, hogy Craig helyét egy republikánus nacionalista foglalja el.
HIRDETÉSEgészen 2024 februárjáig.
Az egész ír szigetre kiterjedő Sinn Féin gyökerei 1905-ig nyúlnak vissza, újkori történelme azonban a hetvenes években kezdődött. Évtizedeken át sokan gyűlölték és becsmérelték, mert a terrortámadásairól elhíresült Ír Republikánus Hadsereg politikai szárnyaként harcolt a brit uralom ellen.
Az IRA ebben az időszakban attól sem riadt vissza, hogy Anglia területén tartsa rettegésben a lakosságot.
A Sinn Féin fokozatosan megszabadult az IRA átkától, támogatottsága erősödött, és valamivel több mint két évtizede, az SDLP-t megelőzve Észak-Írország legnagyobb politikai mozgalmává nőtte ki magát.
Legfőbb célja Írország újraegyesítése.
HIRDETÉSEgyesek szerint minden akadály ellenére csak idő kérdése, hogy ez bekövetkezzen.