„A háború Ukrajnában olyan, mint az első világháború, csak drónokkal"

HIRDETÉS

Nagyon kevés embernek van olyan különleges életpályája, mint Bjørnnek. Bjørn a Feröer-szigeteken született, és eleinte halászként dolgozott Grönlandon, majd szülőhelyén az építőiparban helyezkedett el. Most pedig egy bunkerben ül valahol a frontvonal közelében, Ukrajna keleti részén, mert azon kevés harcosok egyike, akik túljutottak az intenzív idegenlégiós kiképzésen.

Véletlenül lett külföldi harcos

Bjørn éppen egy hátizsákkal utazott Európában, amikor kapott egy telefonhívást az unokatestvérétől, aki az ukrán idegenlégióhoz csatlakozott még az Oroszország által „különleges katonai műveletnek" nevezett invázió legelején.

„Több mint egy órán át beszélgettünk. Elmesélte nekem az összes atrocitást, amit az oroszok művelnek a civilek és a hadifoglyok ellen" - mondta Bjørn az Euronewsnak, hozzátéve, hogy akkor úgy érezte, semmi hasznosat nem tesz otthon, mivel 12 nappal korábban felmondott, azzal a nem túl jól átgondolt tervvel, hogy visszamegy majd halászni.

Az oroszok „civil épületeket, civil infrastruktúrát, elsősegélynyújtó központokat támadnak. Az ukránok morálját próbálják megtörni" - mondta neki az unokatestvére. Ez megütötte Bjørnt, aki azonnal elhatározta, hogy csatlakozik hozzá.

Unokatestvére megpróbálta lebeszélni erről, de az egykori halász Ukrajnába utazott, ahol nagyon intenzív képzésen kellett részt vennie, amelyet becslése szerint az emberek 40%-a nem végez el.

„Ez egy másik háború. Ez nem olyan, mint Irak vagy Afganisztán, hanem olyan, mint az első világháború, csak drónokkal. Lövészárkokon futsz keresztül. Bunkerekben töltöd az időt. Még a kiképzett katonáknak is át kell képezniük magukat" - magyarázta.

A kiképzés két hónapig tart, és a harcosok 20 kilogrammot nyomó teljes felszerelésben, ballisztikus mellényben gyakorolnak. Bjørnnek a számára szokatlan hőséggel is meg kellett birkóznia.

A civilek közül sokan jobban teljesítettek, mint a volt katonák

Bjørnt végül géppuskásnak tanították be. Az első, fizikai kiképzés három-négy hetes tréning volt, és Bjørn azt mondja, hogy ez idő alatt húsz kilót fogyott. A kiképzés felénél 26 résztvevő adta fel.

„Sok srác eljött. Beléptek a légióba, és azt mondták, hogy nyolc év tapasztalatom van a hadseregben, ranger vagyok, őrnagy vagyok, vagy ilyesmi. Majd két hét múlva abbahagyják a kiképzést, később pedig sérülten vagy holtan kerültek elő." 

Bjørn úgy számol, hogy a frontra kerülő újoncok 20 százaléka néhány bevetés után feladja, mert rájönnek, hogy a háború maga a pokol. A folyamatos ágyúzás és az alváshiány nagyon megviseli őket.

„Az első bevetések után haza akartam menni"

Nem hivatalos rituálénak számít, hogy az újoncok a csatlakozáskor becenevet kapnak a többi katonától. Bjørné a Viking lett, ami északi származására, valamint magas és erős testalkatára utal. Legjobb barátját, aki elmondása szerint olyan közel áll hozzá, mintha a testvére lenne, Ciprusnak hívják, mert onnan származik. A páros most már elválaszthatatlan.

Bjørn első bevetésén az újoncok csak pár száz méterig jutottak, mielőtt egy drón gránátot dobott a házra, amelyben voltak. Innen aztán három kilométert kellett gyalogolniuk a frontig, ahol tovább lőtték őket, légi támogatás nélkül.

„Tényleg csak haza akartam menni" - mondja Bjørn az első bevetéseiről. De kitartott, és aztán hozzászokott a tüzérség, az aknavetők, az RPG-k és mindenféle más fegyverek hangjához, a robbanásokhoz. Bjørn szerint ha az ember megtanulja megkülönböztetni ezeket a hangokat, akkor egy kicsit nyugodtabb lesz az élete, mert tudja, mikor hogyan kell reagálni.

Néhány küldetéssel később azonban Bjørn megsebesült.

„Elszabadult a pokol"

Bjørn épp egy felderítő küldetésen volt, a terepviszonyok miatt pedig nem kúsznia, hanem szinte úsznia kellett a lövészárkok között. És ekkor egyszer csak elkezdtek záporozni a lövedékek.

„Ez volt a legtöbb RPG, amit láttam, mióta bekapcsolódtam a háborúba. Egyszer csak azt láttam, hogy elszabadult a pokol, az első bunkerem bajba került" - mondta Bjørn, akit szintén egy RPG-lövedék sebesített meg.

„Két robbanást produkálnak, bumm-bumm. Az első áttöri a páncélt, a második pedig megöli azt, aki benne van. Hallottam az első robbanást, és azt gondoltam, ó a fenébe, ez közel volt. Aztán a második eltalált."

Bjørnt olyan erővel repült, hogy amikor a falnak csapódott, a teste nyomot hagyott a homokzsákokban. Tíz másodpercre elájult. Amikor magához tért, sűrű por- és füstfelhő borította be a lábát. A fegyveréért nyúlt, amit sikerült megragadnia a földön, de azonnal tudta, hogy valami nincs rendben.

HIRDETÉS

„Az egyik kezemet az arcomhoz emeltem, és láttam, hogy vérzek." Egy és másfél milliméter közötti repeszdarabok találták el a törzsét, a karját és a lábát. A fegyvere is tönkrement.

Bár semmit nem látott, sikerült 15 métert futnia, hogy kimeneküljön a füstből, ahol megpróbált érszorítót felhelyezni. De mindkét keze olyan súlyosan megsérült, hogy képtelen volt az anyagot a sebek fölé csavarni, hogy elállítsa a vérzést.

Senki sem megy a Valhallába, ezúttal nem

Szerencsére két bajtársa, köztük Ciprus, a segítségére sietett, ők már fel tudták rakni az érszorítót. Bjørn azonban lenézett, és azt látta, hogy az ágyéka körül rengeteg a vér. A legrosszabbtól tartott. „Ciprus, nézd meg!" - kiáltott rá Ciprusra Bjørn.

„Nem, nem, Viking, el kell állítanom a vérzést" - válaszolta bajtársa, miközben a többi sebével foglalkozott. Bjørn elmondása szerint a páros elkezdett kiabálni egymással, és azon veszekedtek, hogy mi a sürgősebb, amit el kell látni. Hosszas vitatkozás után Ciprus és egy másik katona, aki hallotta a felfordulást, levetkőztette Bjørnt, és megvizsgálta a területet. Az idő megállt szinte megállt Bjørn számára, amíg Ciprus nem biztosította arról, hogy nincs nagy gond.

A tűzharc újra kitört, Ciprus és bajtársai ott hagyták Bjørnt és a tönkrement fegyverét az alagútban, harcolni mentek. Bjørn azt mondja, hogy elkezdett a Valhalláról kiabálni.

HIRDETÉS

De az adrenalin hatása rendkívül erős volt. Két napba telt, mire elkezdte érezte a fájdalmat. Azóta 80 százalékban már újra érzi a karját, miután az egyik ujjában idegátültetést végeztek, és több hónapot töltött kórházban.

A valóság a frontvonalon

Bjørn elmondta, hogy az orosz katonák nagy része nemcsak nagyon fiatal, de nincs páncéljuk és sisakjuk sem. Sokan közülük tapasztalatlanok, és amikor a frontra küldik őket, eltévednek, és belebotlanak az ukrán katonákba.

„Általában ezeket a srácokat küldik előre árkokat ásni, ilyesmi. Ezeket a fickókat rendszerint lelövik, és utánuk jönnek a profik" - mesélte a feröeri katona.

Szerinte igazán könnyű különbséget tenni a profik, például az ejtőernyősök és a sorkatonák között, mert a sorkatonák nagyon gyávák, a félelmüktől elvakítva 80-100 méterről kezdenek lőni. Az ejtőernyősök és a tapasztaltabb hivatásos katonák viszont nagyon agresszívak.

Bjørn szerint a megszállott területeken, köztük Bahmutban is, az orosz katonák túszként tartják fogva a lakosokat, és emberi pajzsként használják őket, mert tudták, hogy az ukránok nem fognak rájuk lőni.

HIRDETÉS

A saját zászlóalja bizonyítékokat talált tömegsírokról, „a kivégzések minden jelével", melyeket szerinte a Wagner-csoport tagjai követtek el. Bjørn azt mondja, maga is látott olyan videókat, amelyeken nőket erőszakoltak meg csoportosan, és nőket és gyerekeket vett célba egy tank. De amikor csak teheti, igyekszik elkerülni ezeket a borzalmakat. A videók hitelességét az Euronews nem tudta ellenőrizni.

„Jó ügyért harcolok"

Bjørn elmondása szerint a frontra való visszatérését az motiválja, hogy mélyen tiszteli az ukrán népet, amely még az ilyen atrocitások ellenére is kitart.

Bjørn azt is elmondta, hogy az orosz katonák mindent elpusztítanak, még a határ menti falvakat is, ahol mindössze 20 ember él, mert eltökélt szándékuk, hogy mindent kiirtsanak, ami Ukrajnához köthető.

„Ha veszítenek, soha többé nem nevezhetik magukat ukránnak, és Oroszország ezt akarja" - mondta.

De Bjørn úgy érzi, hogy igaz ügyért harcol, „ami manapság nagyon ritka".

HIRDETÉS

„Olyan furcsa, hogy az emberek még mindig azt hiszik, hogy Oroszország a nácik ellen harcol. Zelenszkij zsidó, a miniszterelnök zsidó. A védelmi miniszter muszlim. Itt 20 etnikai csoport van és 30 különböző nyelv. Ez nem nácizmus" - mondta.

Bjørn szimpatizál az ukránokkal, és hasonlóságot vont Ukrajna és szülőföldje, a Feröer-szigetek között, amely csak 1948-ban nyerte el függetlenségét Dániától.

A háború megtanít értékelni az élet apró dolgait

Bjørnt megváltoztatta a háború. A férfi megtanulta értékelni az élet apró örömeit.

„Korábban utáltam a gyerekszínházi előadásokat, de a jövőben élvezni fogom őket. Most már könnyen meghatódom. A háború előtt munkamániás voltam, de már olyan katona vagyok, aki értékeli az élet apró dolgait." Ha vége a háborúnak, azt tervezi, hogy 14 éves fiával megnézi egy izlandi vulkán kitörését.

Björn szerint a zászlóalja eltökélt abban, hogy megvédje az általuk védett város lakóit az oroszoktól. De úgy véli, hogy a háborúnak nem lesz egyhamar vége.

HIRDETÉS

A civilek támogatása segít embernek maradni

Bjørn azt mondta, „ha nem lenne a az emberek támogatása, nem lennénk ilyen erősek". Külön köszönetet mondott a magánadományozóknak, akik segítettek páncélozott járműveket, személyautókat küldeni, amelyeket a szállításhoz használnak. Ez nagyon-nagyon sokat jelent, mert az utak Ukrajnában rosszak és sárosak.

A katona hozzátette: 

„Azt hiszem, azért tudjuk megőrizni a fronton az emberségünket, és nem válunk ágyútöltelékké, mert tudjuk, hogy mögöttünk civil emberek állnak, akik törődnek velünk. Számukra fontos, hogy jól tápláltak legyünk, télen ne fázzunk, legyen kávénk, ételünk, édességünk. Azt érezzük, hogy megbecsülnek minket, és nem vagyunk egyedül."