A gázai műveletek a masszív pusztítástól az utcai harc felé haladnak. Az akciókat össze kell hangolni a civil lakosság védelmével is, ami a Hamászt kevésbé érdekli, mert máris meghirdette a terror új hullámát. Közben - valahol Európában - titkos tárgyalások folynak a további túsz-szabadításról.
Egy percig se higgye Izrael, hogy véglegesen győzhet! - Súlyos terroristák szabadon engedése is elképzelhető
HIRDETÉSA Hamász terrorszervezet a várható katonai vereséget nem tekinti önmaga végzetének. Fathi Hamad, a csoport egyik markáns vezetője Gázában azt jelentette be, hogy Izrael és a világ zsidósága csak újabb terrorhullámot idéz a saját fejére, és számolhat a rajtaütések és főként az öngyilkos merényletek új hullámával. Nem csak a saját területén, de a Földön bárhol.
„Mindenhol vannak zsidók, így az egész Földön felkészülhetnek arra, hogy nővéreink, fiaink robbanó mellényekkel fogják támadni őket” – mondta Hamad (noha saját magát nem említette a mártíromságra jelentkezők között.)
Eközben a szervezet kevés figyelmet szán arra, hogy segítsen enyhíteni saját népe szenvedésein. A helyi lakosság elkeseredetten tapasztalja, hogy az amúgy is gyér segélyszállítmányokat a terrorszervezet rendre „átirányítja” és saját ellátására fordítja, vagy aranyáron eladja.
A Hamász-uralom ellen eddig indított izraeli támadások jó része inkább szimbolikus volt, vagy nem teljes. Ilyen az as-Sífa korház elfoglalása, a gázai Parlament és a bíróságok vagy mecsetek lerombolása.
„A Hamásznak ezekre nincs különösebb szüksége, mert katonai potenciálja annyira dekoncentrált, szétszórt, hogy ezeket egyenként kell felszámolni, ami kiszámíthatatlan időt emészt fel” - mondja Dr. Michael Milstein, a Moshe Dayan Kutatóintézet vezetője.
Az északi körzetben például még érintetlen és működőképes Hamász-rakétaegységek léteznek, saját maguk parancsnoksága alatt.
A múvelet ezért szinte már független is attól, hogy sikerül-e elfogni vagy megölni Jahja Sinwart, a terrorcsoport gázai katonai parancsnokát, aki vélhetően már nem irányítja és nem látja át a frontok összességét.
Amíg fegyverei és fegyveresei vannak, a Hamászt nem érdekli, hogy kormányozza Gázát, vagy hogy humanitárius segélyeket osszon szét. Az a bizarr helyzet állt elő, hogy a segélyszállítmányok egy része kifejezetten az ellenállás kapacitását növeli, amint az alábbi felvételek illusztrálják.
Jelen állás szerint naponta mintegy 100-120 segélykamion léphet be a gázai övezetbe (a harcok előtt ez 500 körül járt), és csak Dél felől (Egyiptom irányából) érkezhet. Az északi szektorig való eljutásuk jószerivel lehetetlen. Ezért is követeli a nemzetközi politika Izraeltől további átkelők megnyitását, amire hajlandó is, viszont igényli mellé a biztonsági garanciákat is.
Ez azt jelenti, hogy minden rakományt gondosan át akar vizsgálni, nehogy a terrorszervezetnek szánt utánpótlást keplezze.
A házról-házra harc nagyon nehézkes, és Izrael sem akarja fölöslegesen tékozolni humán erőit
Bár a Hamász katonai ereje nem hasonlítható össze a jóval nagyobb és kifinomult IDF-ével, a terrorszervezet egyes sejtjei szívós ellenállásra képesek. A helyzet némileg emlékeztet Berlin 1945-ös ostromára, amikor a Wehrmacht már nem volt képes nagyobb műveletekre és ellentámadásra, de a városért folyó harc még két hétig tartott, pedig egymillió szovjet katona, 20 000 páncélos és 100 000 tüzérségi egység vett részt benne. Berlinnek nem volt már kapcsolata szomszéd országgal, míg Gázának van.
"Ez egy nagyon összetett művelet lesz, amely sokkal több odafigyelést és időt igényel, és valószínűleg több izraeli katonának is életébe fog kerülni" - mondta Danny Orbach professzor, a Jeruzsálemi Héber Egyetem hadtörténésze.
Sem Izrael, sem a Hamász nem összpontosítja erőfeszítéseit minden területre egyformán és egyszerre. Az IDF eddigi módszere a hatalmas légierő alkalmazása, majd a célterületek bekerítése volt, amit a meggyöngített körzetbe való behatolás követett.
Ez olyan „zsebeket” hozott létre, amelyek némelyikében Izrael már megszerezte az irányítást, de más területeken még mindig a Hamász az úr, megnehezítve az izraeli hadsereg dolgát. Az ilyen „zsebekben”, például Hán Júniszban a küzdelem a szó szoros értelmében szobáról-szobára zajlik, mint alább is láthatjuk.
A túszok megmentése továbbra is prioritás
Noha a nemzetközi diplomáciai és médiatérben a túszokról már szinte szó sem esik, Izrael tartja magát a harcok kezdetekor deklarált céljához.
Ez azt jelenti, hogy a Hamász megsemmisítésével egyenrangú feladatnak tartja a terroristák által október 7-én elrabolt polgári személyek kiszabadítását. A korábbi ideiglenes fegyvernyugvás lehetővé tette a túszok egy részének kimentését, de mintegy 130 személy továbbra is a Hamász vagy valamelyik szövetségese fogságában van.
Sorsuk és hogylétük bizonytalan, de számolni kell azzal, hogy a katonai előretörés növeli pusztulásuk kockázatát.
Az Elaph nevű szaúdi kap értesülése szerint Izrael és Katar valamelyik európai fővárosban és mély illegalitásban folytatja az egyeztetéseket a további túsz-szabadításról. A remélt új alku gyerekek, nők és három magas rangú IDF tiszt kiszabadítására irányul elsősorban.
HIRDETÉSA forrás szerint Izrael kötelezettséget vállalna arra, hogy mintegy 300 palesztin felnőtt férfi-foglyot is szabadon enged. Az eddigi nőkön és fiatalkorúakon túl már lennének köztük életfogytiglani börtönbüntetést töltő veteránok is, így Marwan Barghouti, a Fatah mozgalom emblematikus alakja.
Barghouti ötszörös életfogytiglani büntetését tölti Izraelben. Korábban a Fatah mérsékelt szárnyát képviselte, de az oslói folyamatban csalódva radikalizálódott, és gyakorlatilag ő szervezte és vezette mindkét Intifádát (palesztin lázadást).
Barghouti a Tanzim nevű fegyveres csoport vezetőjeként számos támadást, köztük öngyilkos merényleteket irányított polgári és katonai célpontok ellen egyaránt.