Izraelnek nem célja Gáza tartós megszállása, de a Hamász szerteágazó katonai rendszere miatt pontos választ senki nem tud adni a kivonulásról. Az IDF eddig a terrorszervezet legfeljebb felét semlegesítette, a maradék pedig három körzetbe szóródik. Közben gerjed a lakosság haragja a Hamász ellen.
Az izraeli vezérkar szerint a Hamász kezd megtörni, de messze még a vége, és teljesen bizonytalan a túszok sorsa is
HIRDETÉSA gázai térség egésze három részre oszlik, és mindegyiken belül vannak erős és vannak meggyöngült terrorista fészkek. Ez a magyarázata annak, hogy a katonai és politikai tisztviselők és elemzők miért adnak eltérő nyilatkozatokat arról, hogy a „főháború”, azaz Gáza teljes birtokba vétele még hány hetet emészt fel. A hadsereg és a lakosság biztonságának szempontjából a legvalószínűbb válasz január vége.
A műveletek menete és intenzitása nagyban függ a Hamász utolsó zsarolókártyájától, a még mindig fova tartott mintegy 130 izraeli túsztól is, akiknek jelenlegi sorsáról és egészségi állapotáról vagy halálról nincsenek megbízható információk.
Az Egyesült Államok kérése Izrael felé az, hogy december vége – január közepe táján fejezzék be az olyan jellegű katonai akciókat, melyek tovább növelik a palesztin lakosság pusztulását és szenvedéseit, illetve akadályozzák megfelelő ellátásukat.
Az amerikai sürgetés egyik oka, hogy az újabb felmérések szerint a Hamász-Izrael háború nem tartozik az Egyesült Államok legfontosabb kérdései közé. Amikor az Egyesült Államok legfontosabb problémájáról kérdezték, az inflációt választották a legtöbben, ezt követte a bevándorlás, a határ és a demokrácia háború előtti állapota. A demokrata szavazók körében az AP felmérése szerint a demokraták 59 százaléka helyesli Biden helyzetkezelését – ez a szám novemberben csak 50 százalék volt. A javulás annak tudható be, hogy a Biden-kormány sürgetni kezdte Izraelt a harcok mielőbbi lezárására.
Ennek megfelelően az IDF többrétegűen elemzi Gáza egyes részeinek ellenőrzését, a „nagyon jelentőstől” a már „alig létezőig” vagy „megtisztítottig”, mivel a térség helyzetét nem lehet egységesnek tekinteni.
Az izraeli véderő (IDF) egyik magas rangú tisztviselője azt mondta a The Jerusalem Postnak, hogy az elmúlt napokban már látni lehetett a Hamasz megtörésének jeleit. Az izraeli pusztítás súlyos károkat okoz nekik a vezetési és kommunikációs szinteken, és egyes körzetekben elvesztették az operatív lehetőségeket is, mert üzemanyag híján romlik a mobilitásuk. Emiatt be kell ásniuk magukat az alagutakba és bunkerekbe, vagy befészkelni olyan civil létesítményekbe, mint iskolák, templomok, kórházak.
„Az eredmények ellenére még közel sem járunk a háború végéhez. Továbbra is nagy erőkre van szükség, hogy a Hamász összes zászlóalját felszámoljuk.” Parancsnokaik fele már meghalt – tette hozzá a tisztviselő.
Még az övezet északi részén is vannak körzetek, amiket nem tisztítottak meg a nagyobb terrorista csoportosításoktól, hanem bekerítették vagy megkerülték, mint például Dzsabalija és Shejaia, ahol még több ezer izolált fegyveressel lehet számolni. Az ilyen harcálláspontokat továbbra is érik majd légitámadások.
Főként mert ezek a helyek az északi határtól alig 8 kilométerre fekszenek, és továbbra is alkalmasak rakéták tárolására és kilövésére Izrael felé. Jelentős lélektani szempont az is, hogy ezekben a körzeteben bújkálhatnak a Hamász októberi terrortámadásának fő felelősei.
Az övezet déli és középső szektoraiban több olyan körzet is van, amiket az izraeli csapások még alig érintettek, és amelyeket meg is kell óvni a polgári lakosság számára. Hátra vannak még a jelentősnek ígérkező harcok az Egyiptommal határos stratégiai Rafah birtoklásáért, viszont a végükhöz közelednek a középső Hán Júniszban.
Nem világos még, hogy az IDF visszaveszi-e a teljes felügyeletet a Gáza és Egyiptom közötti demilitarizált Philadelphia-folyosó felett (Gáza teljes déli határa), amit az oslói megállapodás nyomán azért bízott Kairóra, hogy az gondoskodjék az ütközőzóna biztonságáról. Ez csak részben sikerült, azért is, egyfelől azért, mert egyes egyiptomi tisztviselők tisztakezűsége nem volt kifogástalan, másfelől közülük sokan a Hamász lelki szülőatyjával, a Muzulmán Testvériséggel azonosultak.
A korridor sorsa különösen ingataggá vált a Hamász 2007-es hatalomátvételével, mert a terroristáknak továbbra is maradt mozgási vagy utánpótlási lehetőségük Egyiptom és Dél-Gáza között.
Rafah rendkívül érzékeny politikai kérdés a menekültek és belső migránsok ellátásának szempontjából is. Megtörténhet, hogy az IDF megtisztítja, de nem szállja meg véglegesen a települést, hanem megvár egy nemzetközi javaslatot az átkelőhely további sorsáról és működtetéséről. Ilyen döntés további heteket igényelhet, mert Egyiptom várhatóan a Biztonsági Tanács elé viszi a kérdést.
Emellett Izrael intézkedik egy újabb átkelő megnyitásáról, és ha a műveletek megfelelően haladnak, vagyis a biztonsági helyzet javul, akkor további pontok is szóba jöhetnek. Ilyen lehetőségről ennek a cikknek a második felében olvashatnak.
Összességében a Hamász katonai lerombolása nagyjából a felénél tart
Annak ellenére, hogy több jelentés és videófelvétel szerint tengervízzel kezdték elárasztani a Hamász alagútjait, ez a taktika nem fogja elrendezni a földalatti hálózat teljes fenyegetését. További módszerekre is szükség lesz, beleértve a robbanóanyagokat és más technológiákat, ami nem intézhető el egy hónap alatt, vagyis szintén kiterjesztett műveleti időt követel. A hálózatok méreteit csak részben ismerve, erről sem lehet pontos napirendet felállítani.
A jelen helyzetnek megfelelően a tartalékosok számát mégis fokozatosan csökkentik, és százezer behívottat már hazaengedtek.
A háború eddig menetében az IDF 22 000 különféle támadást hajtott végre (bombázás, rakéta- és dróncsapások, tüzérség és gyalogos műveletek). Eddig mintegy 7 000 Hamász-fegyverest öltek meg, és a sebesültek száma is többezer lehet. Néhány százat elfogtak vagy megadták magukat.
Ami az elfogottakat illeti, - akiket nem illet meg a nemzetközi hadijog védelme – vita van Izraelben arról, hogy a róluk készült felvételek közzététele a pszichológiai hadviselés megfelelő eszköze-e, vagy inkább a bosszúálló megalázás módja, ami ellenérzéseket válthat ki, és kontraproduktív lehet.
HIRDETÉS
A kételkedők között van egy név nélkül nyilatkozó korábbi biztonsági tisztviselő, aki bizonytalannak tartja szerint a felvételek pszichés hatását a világ felé. Szerinte a törlesztés tömegvágya érthető, de Izrael erkölcsiségének magasabbnak kell lennie, mint a Hamászé, aki erre emlékeztető vagy hasonló hangulatú felvételekkel büszkélkedett. Szerinte a Hamász legyőzése már önmagában is kellően megalázó és figyelmeztető.
Hozzátette, hogy a letartóztatottak egy része nem terrorista, és őket a Sin Béth kihallgatása után el is fogják engedni. Izraelbe az azonosított és terrorcselekménnyel gyanúsítható személyeket szállítják majd át, főként az októberi rajtaütés résztvevőit, akik közül többeket arcfelismerő rendszerekkel már azonosítottak.
A széles nemzetközi kritika ellenére az IDF leginkább annak örül, hogy sikerrel segítette át a palesztin civileket a biztonságosabb zónákba
Ha október 7-én 1,2 millió palesztin élt Gáza északi részén, akkor most - az IDF becslései szerint – ott csak 150 000-en maradtak, és mintegy 800 000 menekült Han Júniszba és 750 000 Rafahba, vagy ezek környékére menekült. Arról nincs adat, hogy hányan vettek irányt a biztonságosabb tengerpart felé, ahol viszont semmiféle ellátásra, segélyre nem számíthatnak.
Ezek a számok azt jelentik, hogy Han Júnisz lakossága október 7-e óta megduplázódott, Rafahé pedig megháromszorozódott. Gáza középső részén jelenleg körülbelül 500 000 palesztin civil vár a sorsára.
A „főháború” befejezése után még szükség lesz kisebb, célzott műveletekre, ami egy hosszabb szakaszt feltételez. A pesszimista vélemények szerint a Hamász teljes felszámolása elhúzódhat 2024 végéig is. Mindez nagyban függ a terrorszervezet moráljának megtörésétől, erőforrásaik és kommunikációs rendszereik megmaradásától, és jókora részben a lakosság hangulatától és együttműködésétől.
HIRDETÉSEz utóbbi kérdésben kezd a Hamász rosszul állni
Ahogy katonai erejük és határozottságuk csökken, úgy nő a civilek szókimondó bátorsága, és ellenszenve a terror-rendszer iránt. A közösségi és a felszíni médiában is egyre többen adnak hangot annak, hogy szenvedéseiket a Hamász hozta a fejükre. Így például Bassem Eid palesztin békeaktivista, aki évek óta figyelmeztet arra, hogy a Hamász működése életveszélyes a palesztin nép egészére nézve.
Egy idős palesztin asszony azt mondta az al-Dzsazíra riporterének, hogy nem igaz az, hogy a nemzetközi segélyek megérkeznek az emberekhez, mert szerinte azonnal mennek „a föld alá”, azaz a Hamásznak, aki még mindig agyon is lőheti őt, ha úgy gondolja.
Lehet-e béke és háború egyszerre?
Sem a jeruzsálemi kormány, sem az IDF nem foglal állást azzal kapcsolatban, hogy ki irányítsa Gázát a felkelés leverése utáni napon, bár Netanjahu miniszterelnök világossá tette, hogy a Palesztin Hatóság visszahelyezését nem tudja elfogadni. Erről az Egyesült Államok is ellentmondásosan nyilatkozik.
Izrael egyelőre arra készül, hogy a haműveletek befejezése után ellenőrzést gyakoroljon a határbiztonsági zónában, és fenntartsa a jogot arra, hogy razziákat indítson a megmaradt vagy újjászerveződő gázai terroristák ellen a későbbi szakaszokban is.
Az izraeli vélemény szerint - ami egybeesik az amerikai nézettel is -, Mahmúd Abbász palesztin hatósága nincs abban a politikai-katonai vagy erkölcsi helyzetben, hogy úgy gyakorolja a hatalmat, hogy képes legyen a lakosság ellátására és a közigazgatásra, és egyben garantálja Izrael külső biztonságát is Dél felől.
HIRDETÉSNetanjahu óvatosságát a PH hatalomba való visszakerüléséről alátámasztja Mohammad Shtayyeh palesztin miniszterelnöknek (Abbász elnök helyettesének) dohai nyilatkozata, amiben a politikus tiltakozott a Hamász felszámolása ellen.
A palesztin vezető szerint a Hamász a palesztin ’politikai mozaik’ alapvető része, és vissza kell terelni a palesztin családba. Egyben megpendítette azt az igényét is, hogy a Hamásznak eddig juttatott támogatásokat a ramallahi Hatóság kapja meg, aki majd gondoskodik annak helyes elosztásától.
Erre a felvetésre az izraeli miniszterelnök azonnal reagált, mondván, hogy az ilyen szövegek csak még jobban meggyőzik arról hogy Gáza nem bízható a Palesztin Hatóság kezére.