Éveken át tartó tervezés előzte meg a sikeres szökést, mely mezőkön és tengeren át vezetett.
HIRDETÉSA BBC írta meg egy férfi és családja szinte lehetetlennek tűnő szökését a világtól elszigetelt Észak-Koreából. A cikkben a neve elhallgatását kérő, egyszerűen csak Kimnek említett férfi a tengeren hagyta el szülőföldjét terhes feleségével, az édesanyjával és testvére családjával, illetve egy urnával, mely az apja hamvait tartalmazta.
Kim és családja az első emberek voltak, akik 2023-ban Észak-Koreából Dél-Koreába szöktek.
Amikor Észak-Koreára is lecsapott a 2020-ban kezdődő koronavírus-járvány, Kim Dzsongun kormánya lezárta az ország határait, és a külkereskedelmet sem engedélyezte, így a korábban gyakorinak mondható szökési kísérletek és sikeres szökések száma közel nullára csökkent.
Kim a BBC-nek mesélt a diktatúrában lévő, éhínséggel és elnyomással terhelt hétköznapokról, illetve a szökés napjáról. Kiderült, hogy a szökés napján heves szél fújt, de éppen erre vártak, ugyanis a család abban reménykedett, hogy a parti őrség hajóit így visszahívják a tengerről.
Kim bátyjának a gyerekei aludtak a szökés során, ugyanis nyugtatót adtak nekik, mielőtt egy aknamezőn vitték át őket a hajójukhoz. A mezőn óvatosan kellett lépkedni egyrészt az aknák, másrészt az őrség reflektorai miatt.
Amikor a csónakhoz értek, a gyerekeket gabonazsákokba rejtették, majd elindultak Dél-Korea felé: a férfiaknák kardok, a nőknél méreg volt, illetve egy-egy kivájt, chilivel és homokkal töltött tojáshéjat szorongattak, hogy összecsapás esetén a parti őrök arcába törjék. Tudták, hogy egy apró hiba, és ha elkapják őket, akkor szökés bűntettével mindannyiukat kivégezhetik.
A BBC riportere Szöulban találkozott Kimmel. A férfit egy civil ruhás rendőr kísérte, ami bevett szokás a disszidenseknél. Kiméket alig pár hete engedték ki abból a létesítményből, ahová az észak-koreaiakat küldik.
Emlékek az éhínség éveiből
Kim elmondása szerint kemény négy év van mögöttük. Elmesélte, hogy a pandémia idején az északi állami tévében folyton haldokló embereket mutattak, és figyelmeztették a lakosságot, hogy ha nem tartják be a szabályokat, Észak-Koreának vége. A szabályszegőket egyes esetekben munkatáborokba küldték, egy apró tünet miatt komplett falvakat zártak le. Mindeközben (részben a határzár miatt) éhínség volt, a kormány pedig csak néha intézett élelmiszert, de akkor olcsón adta, Kim szerint ezzel is felmagasztalva a szerepét.
Az országban és Kim közvetlen környezetében is egyre többen haltak éhen, sőt egy idős házaspárnak patkányok ették meg a lábujjaikat és az ujjaikat, ezért a rendőrök az ő esetükben gyilkosságra gyanakodtak.
Mindeközben pörgött a feketepiac
Kim a járvány előtt (mint oly sokan mások) a csempészésből élt: Kínából hozott motorkerékpárokat és televíziókat. A határzárnál viszont lőttek az üzletnek, ő pedig zöldséggel kereskedett, ráadásul rengeteg pénzt keresett vele, mivel az emberek bármit megadtak az élelmiszerért. Miközben mások éheztek, ők - ahogy mondja - "húst ettek hússal". A BBC megjegyzi, Kim történetei egy gátlástalan üzletember képét festik le.
A rendszer még a levegőt is a tulajdonának tartotta
A harmincas éveiben járó férfi több mint egy évtizeden át gyűjtötte a pénzt, hogy megtalálta a módját annak, hogy délre szökjön. Gyerekkorától utálta a rendszert, fiatalon pedig apjával titokban nézték a dél-koreai tévét, ugyanis olyan közel laktak a határhoz, hogy épp be tudták fogni.
A rendszert felnőttként is gyűlölte. Felelevenít egy esetet, amikor házkutatást tartottak nála, és a szervek mondták, hogy
Szökés egy kivégzés árnyékában
Tavaly áprilisban telt be Kimnél a pohár, amikor kénytelen volt végignézni, ahogy egy 22 éves ismerősét nyilvános kivégezték, mert dél-koreai dalokat hallgatott és dél-koreai filmeket nézett, majd ezeket megosztotta a barátaival.
Kim a szökést május elején tudta véghezvinni. Úgy emlékszik, hogy nem sokkal azelőtt, hogy elérték a két ország közötti tengeri határvonalat, egy északi hajó követte őket, de utolérni már nem tudta őket.
A család októberben költözött be egy szöuli lakásba, éppen akkor, amikor Kim felesége megszülte gyermeküket. A férfi azt mondja, neje egészséges, de nehezen alkalmazkodik a helyi körülményekhez, miként édesanyja is, aki folyton eltéved a nagyvárosban. "Most már egy kicsit megbánta, hogy idejött" - mondja Kim, és hozzáteszi, hogy ő könnyen veszi az akadályokat, és hogy az általa elképzelt világ és amiben most él, igencsak hasonlítanak egymásra.
A BBC nem tudta függetlenül ellenőrizni Kim Észak-Koreáról mesélt történeteit, de a részletek nagy része megegyezik azzal, amit más forrásokból is hallottak.