Sorsdöntő, vagy legalábbis annak beállított választást és népszavazást tartanak vasárnap Lengyelországban. Az esélyekről és várható fejleményekről Edit Zgut-Przybylska, Varsóban élő szociológus- politológust, a Lengyel Tudományos Akadémia Szociológiai és Filozófiai Intézetének adjunktusát kérdeztük.
HIRDETÉSLengyelország Európa egyik legnagyobb és sok szempontból egyik legfontosabb országa.Mi az a tét, ami miatt a választási kampány valóságos elszabadult pokolnak látszik a külső szemlélő számára? Mindkét fél olyan vádakkal és apokaliptikus látomásokkal illette ellenfelét, ami szinte teljesen példátlan Európában, és korábban magára Lengyelországra sem volt jellemző. Miért érzik sokan úgy, hogy Lengyelország egész jövője ezen a választáson dől el?
A magyarországi helyzethez hasonlóan itt is toxikus mértékig polarizálódott a pártpolitikai tér és a társadalom. Ez részben annak a következménye, hogy erősen perszonalizálódott a kampány, és a két nagy blokk vezetőinek küzdelme körül forog: Kaczyński és Tusk. Ez szerintem elsősorban a fiatalabb szavazókat idegeníti el a mainstream pártoktól, akik egyszerűen nem tudnak mit kezdeni azzal a koordinátarendszerrel, amiben két idős politikus küzd a politikai túléléséért. Az ő szavazataikért leginkább a szélsőjobboldali Konföderácia és az új Baloldal küzd, eddig inkább kevesebb, mint több sikerrel.
A választás természetesen nem csak arról szól, hogy a Szolidaritás mozgalom melyik korábbi ikonikus alakja vezeti tovább Lengyelországot. A PiS nyolcéves kormányzása alatt komolyan leromlott a lengyel demokrácia minősége, a jogállam, uniós eljárások zajlanak, ami napi szintű pénzbüntetéssel jár a lengyel adófizetőknek. Ráadásul mindez egy háborús konfliktussal a szomszédban, egy globális gazdasági-politikai válsághalmaz ('poly-crisis') kellős közepén.
Sem Lengyelország, sem Európa, sem pedig a geopolitikai környezet nem ugyanaz, mint 2019-ben, ezáltal a választási kampány is sokkal felfokozottabb. A két nagy blokk tudatosan olyan üzeneteket emel be a kampányba, amire érzelmi, identitás alapon rezonál a szavazóbázis: Jarosław Kaczyński többek közt a Németország-ellenes euroszkeptikus kártyát, Donald Tusk pedig a Polexittől való félelmeket.
Milyen hasonlatosságok láthatók a magyar és a lengyel kampánytechnikák között, főként a politikai propagandában?
Az Orbán-kormányhoz hasonlóan a lengyel is nagyon sokat tett annak érdekében, hogy nekik lejtsen a politikai játéktér. Lengyelországban is kulcsszerepet kapott az állami erőforrások sikeres mozgósítása a PiS javára, növelve ezzel a kampány korrupciós kockázatát. A választással egybekötött népszavazás esetében nincs meghúzva kampányköltési határ. Ez biztosítja, hogy - a formális törvények megtartása mellett - következmények nélkül lehessen tisztességtelen választási kampányt folytatni.
Ebben kevésbé a Magyarországon ismert álcivilszervezeti modell, hanem sokkal inkább a politikailag megtámogatott állami vállalatok vesznek részt. Papíron a PiS es a Polgári Platform kb. zlotyra ugyanannyit költ - betartva a kampányköltési határt, ami legutóbb 30 millió PLN körül volt (1 PLN = 85 forint). De a gyakorlatban mindez teljesen máshogy néz ki, mert a politikai szövetségesek által vezetett állami vállalatok milliókat öntenek a PiS üzenetét propagáló kampányhirdetésekbe.
Lengyelországban inkább a közösség média és hagyományos médiahirdetések dominálnak, kevésbé a plakátok. A csapból is ugyanúgy bevándorlás-ellenes gyűlöletkeltés folyik mint Magyarországon 2018-ban, és köztudottan állami vállalatok alapítványai finanszírozzák őket, köztük például a PKP vasúti társaság, vagy a Mateusz Morawiecki miniszterelnök befolyási körébe tartozó Pekao Bank.
Természetesen mindegyikük arra biztat, hogy vegyél részt a népszavazáson és szavazz nemmel mind a négy kérdésre, amiből az egyik tartalmilag is dezinfomáció. (Az EU ugyanis nem akar illegális migránsokat Lengyelországra erőltetni a lengyelek akarata ellenére). Nagyon fontos politikai eszközről beszélünk: az állami nagyvállalatok többsége hatalommegtartási funkciót tölt be a rendszerben.
Állami vállalatokból nincs sok Lengyelországban, de méretüket tekintve hatalmasak, és régiós összehasonlításban óriási a gazdasági befolyásuk. A 10 legnagyobb vállalat többségében állami cég. A szóban forgó állami vállalatok alapítványain keresztül segítik pénzügyileg a kormányt, értsd: becsatornáznak közpénzeket kampánypropagandára. Így járatott le a Lengyel Nemzeti Alap bírákat a PKN Orlen olajvállalat pénzéből, vagy a Ziobro-hoz közel álló szervezetek így vettek fel 50 millió zloty értékű támogatást a családi értékek védelmére.
A PKN Orlen olajvállalat több szempontból is kulcszerepet játszik: a kampány utólsó heteiben például lenyomta a gázolaj literenkénti árát, hogy ezzel segítse a PiS-t a választásokon. Ennek hatására sokan felvásárlásba kezdtek és több esetben hiány alakult ki a kutakon, ami vissza is üthet a választásokon. Mindez negatívan hat a választások integritására: az EBESZ már korábban is jelezte, hogy problémás a lengyel választások igazságossága, ezek az informális hatalomtechnikák pedig új szintre emelik a problémát.
Előkerült-e a vitákban a magyar gyakorlat, akár mint példa, akár mint riogatás?
Az egyik legszembetűnőbb és legvitatottabb hasonlóság a média foglyul ejtésére vonatkozó lengyel törekvések. Legalább öt dolgot érdemes megemlíteni.
A lengyel közmédia a magyarhoz hasonló formában működik. Kormanyzati propaganda-csatorna, közpénzből fenntartott dezinformaciós gyár, amelynek célja a másként gondolkozó szereplők hiteltelenitése és az ellenzék hitelének aláásása.
Itt is kezd átpolitizálódni a privát média: oligarchák híján a PiS állami cégeket ösztönöz a kormánytól független média felvásárlására. Ennek lebonyolitásáért szintén Kaczyński szövetségese, Daniel Obajtek felelt: a PKN Orlen kivásárolta a németektől a vidéki médiáért felelős Polska Press kiadót, amely így a 24 legnagyobb vidéki lapból 20-at kontrollál, mintegy 18 milliós eléréssel a PiS-nek kulcsfontosságú településeken. Itt Kaczyński maga jelölte ki a helyi lapok új, politikailag megbízható főszerkesztőjét Dorota Kania személyében.
Politikai alapon allokálják az állami támogatásokat: olyan kevésbé olvasott, de lojális médiumokba öntik a pénz közel 90 százalékát, mint például a Gazeta Polska, amely afféle helyi közösségszervező platformként működik.
Többszintű dermesztő hatásmechanizmus van beépítve a rendszerbe: a Belarusz határincidensek feltárásán dolgozó újságírókat és civileket megfélemlítik, halálos fenyegetéseket kapnak, stratégiai civil eljárások zajlanak ellenük.
5. Ehhez kialakítottak egy foglyul ejtett intézményes környezetet, ahol a bíróságok és a médiahatóság zöld utat ad a fenti a intézkedéseknek. Mindez az EU szeme láttára zajlik úgy, hogy sem jogi sem pedig politikai eszközzel nem reagáltak a folyamatra, annak ellenére, hogy 12 éve nézik a magyar médiapiac szétverését.
A lengyel médiapiac a magyarhoz képest még így is plurális és relatíve szabadon működik, de a média repolonizációja (vissza-lengyelesítése) biztosan nem kerül le a napirendről, ha a PiS képes hatalmon maradni.
Hasonlóság mutatkozik a magyarországi népszavazással is: a cél itt is a bázis mozgósítása az identitásalapú és egzisztenciális félelmek feltüzelésével, valamint a korlátlan kampányköltések csúcsra járatása. A gyakorlati trükk pedig ugyanaz, mint a magyarországi esetben is: az ellenzék egész egyszerűen nem tud tematikusan kampányolni ellene, hiszen senki sem érvel a határkerítés lebontása mellett, vagy hogy el kell adni az állami nagyvállalatokat.
Az egyetlen járható út a bojkottra történő felszólítás volt, mégpedig úgy, hogy nyilvánosan utasítsd vissza a referendum szavazólapját a szavazatszámláló bizottság előtt. Ha ugyanis elveszed a lapot és érvénytelenül leadod, azzal ugyanúgy hozzájárulsz az érvényességi küszöb eléréséhez. Ezzel viszont az a probléma, hogy sérül a szavazás titkossága, ami kormányzati mozgósításra, esetleges megfélemlítésre is lehetőséget ad a kistelepüléseken, különösen a templomok mellé kihelyezett szavazókörökben.
A választások előtt közvetlenül mit mondanak a felmérések és mekkorára mérhető az egyes szereplők támogatottsága? A sokféle felmérés szerint a jobboldali-konzervatív erőcsoport 4-6% körüli előnnyel vág neki a választásnak. Melyik adat tűnik a legmegbízhatóbbnak?
HIRDETÉSA legutóbbi mérések szerint 36% körüli a PiS támogatottsága, de körülbelül 40%-ra lenne szüksége ahhoz, hogy jó eséllyel biztosítson magának egy példátlan harmadik ciklust. Teljesen beálltak a frontvonalak, nincs átjárás a kormányzó és az ellenzéki tábor között. A választás kimenetele részben attól függ, hogy ki hogyan tudja mozgósítani a saját bázisát, például, hogy a PiS vissza tudja-e szerezni a 2019 óta elvesztett szavazói egy részét. (A POLITICO mérése itt látható)
Mekkora súllyal szerepelhet az tény, hogy bizonytalanok körében a nők vannak többségben, akiket az abortusz kérdése elsősorban érint?
Mivel nagyon szoros a verseny a kormánypárt és az ellenzék között, nem elég csak a törzsválasztókat mozgósítani. El kell jutni a bizonytalanokhoz is, ahol a nők, különösen a legfiatalabb korosztály dominál. Ezen a választáson jó eséllyel a nők lesznek az igazi királycsinálók. A bizonytalan szavazók 56 százalékát nem különösebben érdekli a politika, de nem is támogatja a kormánypártot. Ugyancsak 56 százalékuk olyan nő, akik általában a kormánypárt mellett állnak, de jelentősen kiábrándultak, és nem biztosak abban, hogy újra a PiS-re szavaznak-e.
A 18-29 évesek körében 19-ről 40 százalékra ugrott azok aránya, akik ma baloldalinak vallják magukat, amihez nagyban hozzájárult a PiS abortuszt szigorító politikája.
Ugyanakkor a mérések azt mutatják, hogy a nők körében a legnagyobb a ukrán menekültek befogadásától való ódzkodás is - nem feltétlenül idegengyűlöletből, hanem mert a gazdasági válsággal felerősödött az egzisztenciális szorongás. Az IPSOS márciusi mérése szerint a megkérdezett 18-39 év közötti nők 48 százaléka nem támogatja az ukrán menekültek befogadásának meghosszabbítását. Nagyok sok múlhat azon, hogy melyik párt melyik üzenettel jut el ezekhez a csoportokhoz.
HIRDETÉSMennyire játszanak szerepet a gazdasági és megélhetési kérdések a kampányban? Az adatok szerint Lengyelország – a COVID-megtorpanás ellenére is – jelentős GDP emelkedést könyvelhet el (690 milliár dollár körül), ami közel százmilliárdos növekedés 2020-hoz képest, tehát az ország stabilnak mondható gazdasági helyzetben van. Ezek a kérdések mennyire foglalkoztatják a választókat (reálbér, nyugdíj, szociális juttatások, városi-vidéki jövedelem-különbségek, és általában a gazdaság)?
Az elemzők többsége arra számított, hogy a gazdasági, megélhetési kérdések fogják dominálni a kampányt, de végül nem így lett. Lengyelország az elmúlt hónapokban elszánt küzdelmet folytatott - elsősorban a belorusz határon - azért, hogy a Putyin és Lukasenka által lényegében odaszervezett közel-keleti migránsok ne juthassanak be az EU területére. Ennek érdekében megerősítették a négy méter magas határkerítést és plusz katonákat vezényeltek a határra.
A helyzet olyannyira elfajult, hogy az ENSZ felszólított az erőszakos visszatoloncolások felhagyására. A PiS minden erejével ebbe az irányba próbálja tematizálni a közvéleményt, vagyis, hogy migrációs nyomás alatt áll az ország, és ha az ellenzék győz, akkor erőszakos migránshordák fogjk felforgatni Lengyelorszégot.
Ez a morális pánikkeltés 2015-ben és 2019-ben működött. Most annyiban más a helyzet, hogy kirobbant egy korrupciós botrány, amely szerint maga a lengyel kormány működhetett afféle embercsempész-szervezetként. A PiS-kormány afrikai és ázsiai konzulátusai ugyanis több százezer illegális munkavállalási vízumot adtak el migránsoknak. Lengyel diplomaták magánvállalkozókkal - konkrétan egy dubai székhelyű céggel - együttműködve állítólag több százezer lengyel vízumot adtak ki illegálisan. Kaczyński ugy próbálja eltussolni a dolgot, hogy még több propagandát, még több idegenellenes üzenetet tol a médiában, és csúcsra járatja a kultúrharcot.
A lengyel igazságügyi miniszter, Zbigniew Ziobro például náci propagandának nevezte Agniesyka Holland Oscar-jelölt rendező új filmjét, a Zöldhatárt, ami az erőszakos visszatoloncolásokat mutatja be. A lengyel határátkelők ideiglenes lezárása ugyanezt a hatást erősítette fel a kampányban.
HIRDETÉSKettős arcot mutat Lengyelország a külpolitikai térben. Egyfelől a NATO egyik legstabilabb és elkötelezett tagjának számít, ugyanakkor az Európai Unió fenegyerekének is emlegetik. Kötelezettszegési eljárások, heves ellenkezés a közös bevándorláspolitika ügyében, ukrajnai gabonaszállítási viták, és sorolhatnánk. Mi az oka ennek a külvilág felé mutatott arculati kettősségnek?
Euroszkeptikus populizmusát tekintve nem sok különbség van a PiS és a Fidesz politikájában, azzal a különbséggel, hogy Kaczyński a kezdetektől ezt képviseli. Mindketten a kommunizmussal kapcsolatos történeti traumákat csatornázzák be, és anti-imperialista üzenetekkel szítanak EU-ellenes hangulatot.
Ebbe a polarizációs stratégiába az is belefér, hogy az “EU veszélyesebb, mint Oroszország, mivel Brüsszel összejátszik Donald Tuskkal”. Az uniós tagság támogatottsága magas, de több tényező befolyásolja az EU-val kapcsolatos lengyel társadalmi attitűdöket. A megkérdezett lengyelek többsége előbb lépne ki az EU-ból, minthogy elfogadjon egy uniós kötelező elosztási kvótát.
Ez az ideológiai máz gyakorlatilag két praktikus célt szolgál. Az egyik, hogy ilyen alapon kérdőjelezi meg a kormány az uniós jog elsőbbségét - erről alkotmánybírósági döntés is született. Ugyanerre hivatkozva nem hajt végre Lengyelország EU Bírósági határozatokat, amelyek a nemzeti bíróságok demokratikus működését hivatottak előmozdítani.
A másik cél a PiS-től jobbra álló radikális, EU-ellenes szavazók megszólítása, a Konföderácia párt visszaszorítása. Ebbe illeszkedik az ukrán gabonaimport leállítása is, mivel a PiS elsősorban a kistelepüléseken élő, kevésbé iskolázott szavazóréteghez beszél.
HIRDETÉSA lengyel társadalom 40 százaléka vidéki, főként falusi területen él, ez európai összehasonlításban is kiugróan magas, a PiS ezért fókuszáltan ezekre a területekre csoportosítja az erőforrásait morális pánikkeltéssel, idegenellenes, bevándorlásellenes üzeneteivel. Nagyon erős mikrotargetálás megy ezeken a területeken (azaz kisebb csoportokat vagy akár egyes személyeket célzó üzenetek küldése) - a hagyományos és a közösségi médiában. Utóbbira a 2019-es kampányban elköltött pénzek legalább háromszorosát költi most a kormány.
Mennyire tartja reálisnak azt a veszélyt, hogy a kormánypárt újabb győzelme valóban végleg letéríti Lengyelországot a demokratikus útról és „leválthatatlan” rezsimet hoz létre, ami nem valamiféle egyszemélyes autokrata hatalom, hanem egy eszmerendszer túlereje?
Még a PiS újabb győzelme esetén sem tartom elképzelhetőnek, hogy egy leválthatatlan rezsim jöjjön létre. Tény, hogy Lengyelországban is kettős leromlás tapasztalható, vagyis egyszerre romlik a demokrácia és a kormányzás minősége. A Varieties for Democracy 2020-ban megállapította: globális összehasonlításban Lengyelországban autokratizálódott a legütemesebben. Plurális, liberális demokráciából mára választási demokráciává romlott le. Ez azt jelenti, hogy gyengült az emberi jogok védelme, aláásták a fékek és ellensúlyok működését a demokratikus intézmények egy részének foglyul ejtésével, ami a bíróságok esetében a leginkább szembetűnő.
Magyarország ennél sokkal tovább ment, mára masszív választási autokrácia lett, ahol a választási folyamat és a politikai intézmények szisztematikusan a Fidesznek kedvező választási kimenetet biztosítanak. A mostani választás egyik tétje, hogy Lengyelország lefékez-e ezen a leromlási skálán, vagy szép lassan megindul a választási autokráciák irányába.
Ezt a folyamatot olyan intézményes garanciák lassíthatják, mint például a decentralizáció, a többszintű kormányzati rendszer. A lengyel vajdaságok minden PiS-es központosító törekvés ellenére továbbra is autonómok, valódi politikai ellensúlyt képeznek, így például a nagyvárosok jelenleg is ellenzéki irányítás alatt vannak.
HIRDETÉSEz ráadásul egy félelnöki rendszer, és Andrzej Duda, a második és utolsó elnöki ciklusa végére egyre gyakrabban él a vétó lehetőségével. A kétkamarás parlament (amennyiben megmarad ellenzéki többségben) szintén lelassíthat rendszerátalakító intézkedéseket.