Az Euronews angol nyelvű weboldalán megjelent publicisztikában dr. Gladden J. Pappin azt fejtegeti, hogy miért nem lehetséges még a skandináv állam csatlakozása a katonai szövetséghez.
HIRDETÉSPappinról: az Egyesült Államokban született, a Harvard Egyetemen diplomázott történelemből és politikatudományból, itt szerzett PhD fokozatot is. 2021 óta él Magyarországon, ettől az évtől a Mathias Corvinus Collegium szenior vendégoktatója. Kinevezését megelőzően a Dallasi Egyetem Politikatudományi Tanszékének docense volt. Az American Affairs és a Postliberal Order társalapítója. A Notre Dame Egyetem de Nicola Etikai és Kulturális Központjának vezető tanácsadója és kutatója, valamint a Felsőfokú Tanulmányok Intézetének alumnusa. 2017 óta a Szuverén Máltai Lovagrend, 2021 óta pedig a Konstantinápolyi Szent György Lovagrend tagja. Dr. Pappin az oklahomai Osage törzsi nemzet állampolgára.
Cikkében Pappin azt írja, hogy szerinte Svédország NATO-csatlakozása fordulóponthoz érkezett. Úgy véli, hogy nyárig kész ténynek tűnt, hogy Magyarország és Törökország jóváhagyja a csatlakozást, de ez nem történt meg.
Pappin szerint az Ukrajna megtámadását követő hetekben a NATO struktúrájával kapcsolatos alapvetések tovatűntek, a semlegesség politikájának lőttek, így kellő nyomás nehezedett Svédországra és Finnországra, hogy belépjenek a katonai szövetségbe. A Mathias Corvinus vendégoktatója szerint nemzetközi frusztráció irányul Törökországra és Magyarországra, mivel még nem ratifikálták Svédország csatlakozását, de leszögezi: a két ország nem önkényesen húzza az időt. Pappin problémának véli, hogy a csatlakozást elkerülhetetlen bővítésként kezelték, és szerinte ez aláásta a bizalmat a szövetségen belül.
Pappin szerint a bővítés alapvető fontosságú egy védekező szövetség számára, de a NATO-hoz való csatlakozás nem olyan, mint a schengeni övezethez való csatlakozás, ez ugyanis egy kötelezettségvállalás arra, hogy a tagállamok bármilyen invázió esetén vért ontanak egymásért.
(Megjegyzés: a NATO alapokmányának 5. cikkelye úgy szól, hogy agresszió esetén minden tag "támogatni fogja az ekként megtámadott Felet vagy Feleket azzal, hogy egyénileg és a többi Féllel egyetértésben azonnal megteszi azokat a intézkedéseket - ideértve a fegyveres erõ alkalmazását is -, amelyeket a békének és biztonságnak az észak-atlanti térségben való helyreállítása és fenntartása érdekében szükségesnek tart." A fegyveres részvétel nem követelmény, hanem lehet gazdasági, humanitárius, diplomáciai, logisztikai segítség is.)
Az oktató szerint amikor diplomaták elítélik Magyarországot a svéd ratifikáció halogatásával kapcsolatban, akkor aláássák a védelmi szövetség megerősítését. Hozzáteszi: bár Magyarország és Törökország politikai és diplomáciai szinten egyetértett a NATO bővítésével, a döntés végső soron mindkét ország parlamentjén múlik.
Pappin felhozza a svéd csatlakozás kulcskérdéseit: például a svédországi Korán-égetéseket, melyek kezelése feldühítette Ankarát, és csalódást váltottak ki a magyar külügyminisztériumból is. Pappin szerint amikor egy új tagország NATO-csatlakozásáról van szó, akkor kockázatos, ha abban az országban belső zavargások vannak, és ezeket szerinte meg kell oldani.
Pappin arról is ír, hogy a tagországok között békében, barátságban kell fejlődnie a nemzetközi kapcsolatoknak, de szerinte ez nemhogy Törökországgal, Magyarországgal sincs meg. Emlékeztet: áprilisban Svédország csatlakozott az Európai Bizottság Magyarország elleni, az Európai Bíróságon folyó jogállamisági peréhez, illetve hogy a svédországi állami oktatási műsorok Magyarországot visszafejlődő demokráciaként jellemezték, ami a magyar parlamenti képviselők felháborodását váltotta ki.
Pappin szerint Svédország NATO-csatlakozása már nem sürgős a többi tagország számára, mivel az ország katonai hozzájárulása meglehetősen csekély lenne. Megjegyzi, hogy döntő fontosságú megérteni, hogy a NATO-tagsággal járó elkötelezettség mit jelent mind egy újonnan belépő tag, mind a NATO meglévő tagjai számára, és leszögezi: Svédország ugyan csatlakozhat a NATO-hoz, de a szövetség általános érdekeit csak az szolgálhatja, ha minden egyes tag - beleértve az újat is - teljes mértékben felkészült a tagsággal járó kölcsönös kötelezettségekre.