A War Zone katonai szaklap az ENSZ közgyűlés során beszélgetett azzal a férfival, aki jelenleg Ukrajna legfélelmetesebb harci szereplőjének számít.
A férfi, aki meghalt, de mosolyog - miközben érkeznek az első Abrams harckocsik Ukrajnába
HIRDETÉSBudanov (37) halálhírét korábban heteken át táplálta az orosz propaganda. Mégis, júniusban elterjedt a Twitteren (X) egy rejtélyes videó, amelyen Kyrylo Budanov nem szól egy szót sem, hanem előbb mintha hallgatna valakit, majd enyhén bólogat, végül rejtelmesen elmosolyodik. Ennyi az egész.
A találgatások nyomban elkezdődtek, hogy vajon mindez mit akar közölni, mert az ukrán katonai propaganda ritkán jön elő lényegtelen dolgokkal. (Bár készült egy meglehetősen primitív animációs mém arról is, hogy Budanov éjjel belopózik Putyin hálószobájába és Monty Pyton-szerű vérnyulakkal öleti meg.)
Egyes értelmezések szerint ez csak válasz volt a halálhírre. A legtöbben viszont arra tippeltek, hogy Budanov üzent, hogy valami készül, és hogy annak meglepő vége lesz.
Nem sokkal ezután kezdődött meg az orosz területeket támadó rakéta- és dróntámadások sorozata, melyek nem csak jelentős katonai csapásokat jelentettek, de elérték a helyi orosz parancsnokok személyét is.
Ezek során érte javíthatatlan veszteség a Fekete-tengeri flotta két fontos egységét, köztük a Minszk rakétahordozó tengeralattjárót.
Amerika is rászorul Budanov tanácsaira
Arra a kérdésre, hogy konzultált-e a CIA vezetőivel, Budanov kétértelműen azt felelte, hogy azokkal beszélt, akikkel kell. 2014 óta háromszor sebesült meg orosz szakadár egységek elleni harcokban, és így nem csak hírszerzői, de katonai tapasztalatai is számosak. Az amerikai vezérkar illetékeseivel is találkozott, és Zelenszkij társaságában a Fehér Házban is fogadták.
Mivel sosem volt még a világon olyan magas technológiai szintű háború, mint Ukrajnában, az amerikai katonai és hírszerzői vezetők is roppant kíváncsiak az ukrán tapasztalatokra. A két vezérkar és a két katonai hírszerzés tudása összekapcsolódik, és így egy magasabb minőségű együttműködés alakul ki, amelynek eredményei az utóbbi hónapokban kezdik mutatni magukat.
A hírszerzés nem aggódik az ellentámadás lassúsága miatt – hosszú és felőrlő háborúra készül
Budanov azt mondja, hogy nem feltétlenül a rohamos előretörés a cél, hanem egyelőre inkább Oroszország kényszerítése, hogy használja el légvédelmi tartalékait. Ismeretei szerint az összorosz légvédelmi kapacitások hatalmas arányát dobták át a Krím és Kelet-Ukrajna védelmére, és fogytán vannak ezeknek az eszközöknek.
Ukrán állítás szerint Oroszország távolabbi katonai körzetei szinte légvédelem nélkül maradtak, és ez igaz a katonai rendeltetésű drónokra is, melyekből Oroszország aránytalanul sokat fogyaszt. Olyannyira, hogy immár külföldi utánpótlásra szorul.
Budanov ezt a stratégiai elgondolást kiegészíti azzal, hogy az ukrán csapások relatív sikere (közepes hatásfok) nagyon rosszat tesz Oroszország fegyverexportjának is.
Egyfelől azért, mert jelenleg saját kapacitása feltöltésével kell törődnie. De azért is, mert sok külföldi vásárlót gondolkodóba ejt, hogy vajon hogyan képesek ukrán drónok eljutni egészen Moszkváig. Vagyis elég fejlett-e az orosz légvédelem a hibrid légitámadások elhárítására?
Vagyis az oroszoknak nem csak anyagi, de presztízsveszteségekkel is számolni kell.
A külföldi érdeklődők (Egyiptom, India, Törökország, Vietnám) is látják, hogy Moszkva jelentős középületeit sorra szerelik fel légvédelmi ütegekkel, de az ellenséges drónok mégis egyre nagyobb számmal érik el a fővárost, és még inkább a határközeli településeket és támaszpontokat.
A másik kényes téma - az ukrán ellentámadás katonai megalapozottsága
Abrams típusú amerikai tankokból épp most érkezik az első szállítmány Ukrajnába, de ezek azonnali bevetése öngyilkosság és tékozlás lenne.
Budanov szerint a nagy értékű és ütőerejű páncélosokat csak gondosan feladatra szabva, specifikus és előre jól kidolgozott műveletekhez szabad használni, mert kombinált és elhúzódó harcban nem élnek meg sokáig a csatatéren (tüzérség, páncéltörő rakéták, légibombák, telepített vagy mágneses aknák, drónok együttes csapásai alatt).
Az Abramsokat és a Leopardokat is a döntő áttörést jelentő majdani műveletekben kell bevetni, jól felkészülve a rájuk váró kockázatokra.
Eddig sikerült a komolyabb veszteségeket elkerülni, de ha csak egy zászlóalj harckocsicsoportot küldenek a nyílt csatatérre és az orosz tüzérség hatótávolsága alá kerülnek, mindet eltalálhatják. Ilyenkor a veszteségarány megugrik, és végzetessé válik.
A "más kárán tanul az okos" elve alapján nagy tanulság volt az ukránok számára, ahogy ezt nem szabad csinálni. Vuledár támadásakor az oroszok konvojban küldték a tankjaikat, és mindegyik megsemmisült. A vereség olyan csúfos volt, hogy Szergej Geraszimov, az Orosz Hadsereg vezérkari főnöke, aki személyesen irányította az akciót, méregbe gurult, és szégyenében egyszerűen elhagyta a helyszínt.
HIRDETÉSAz észszerű óvatosság - nem gyávaság
Budanov tisztában van azzal, hogy hogy a hadműveletek kiszélesedésével az emberveszteségek nőni fognak, és Ukrajna sincs bővében a tapasztalt katonáknak. Számukra viszont biztató jel, hogy az elmúlt hetek támadásaiban az ukrán áldozatok száma alacsonyabb, mint a védekező (orosz) ellenség oldalán. Szerinte ennek a háborúnak az egyik döntő eleme a humán kapacitásokkal való gondos gazdálkodás lesz.
Ugyanakkor ez egyáltalán nem jelenti a fegyverzet mellékes szerepét, sőt. Jó minőségű és több fegyverre van szükség – mellette megóvott személyi állománnyal.
Tisztán emberanyag tekintetében nyilvánvalóan Oroszország áll győzelemre, mert náluk sokkal több a humán erőforrás. Ezért Ukrajna nem folytathatja a harcot kizárólag a katonákra építve.
Végezetül – miért kellenek olyan nagyon a távolabbi hatósugarú taktikai rakéták (ATACMS)?
A válasz egyszerű, mondja erre Budanov. Ugyanez a helyzet az orosz harci gépekkel a repülőtereiken. Az nem elég, hogy a berepülő gépeket légvédelmi rendszerekkel próbálják kizárólag semlegesíteni, mivel ez nagyon drága, és nehezen pótolható fegyverzetet igények, például Patriot ütegeket.
Ráadásul az oroszok hátrébb vonták az értékes vezetői állományt is, mert a korai szakaszban hatalmas volt a tábornok- és ezredesveszteség.
HIRDETÉSNagyobb hatósugarú rakétákkal vagy meg lehet őket ölni, vagy még távolabb szorítani őket a fronttól, ami viszont rontja a vezetés hatásfokát, mert alacsonyabb képzettségű tisztekre hárul a védekezés irányítása.