Egy független bizottsági jelentés szerint több ezer gyerek esett áldozatul katolikus papok által elkövetett szexuális erőszaknak Portugáliában. Az egyház először pökhendi módon reagált a jelentésre, de később együttműködőbb lett. Az áldozatok remélik, hogy a pápa előveszi a témát Lisszabonban.
HIRDETÉSFebruárban egy szakértői csoport Portugália vezető püspökei előtt felolvasott néhányat az ország katolikus egyházában elkövetett szexuális visszaélések áldozatainak beszámolóiból. Az élő televíziós közvetítés során arról beszéltek, hogy 1950 óta a portugál katolikus egyház kötelékében dolgozó egyházi személyek
- legalább 4815,
- többségében 10 és 14 éves kor közötti fiút és lányt molesztáltak.
Magas rangú portugál egyházi tisztviselők akkor azt állították, hogy csak néhány esetről volt szó. Az ügyetlen kommentárra reakció érkezett: az áldozatok megalapították az ország első olyan érdekvédelmi szervezetét, melynek segítségével kártérítést követelnek az egyháztól.
Ferenc pápa következő szerdán érkezik Lisszabonba egy nemzetközi katolikus ifjúsági találkozóra. Hivatalos programjában nem szerepel, hogy a portugál katolikus egyházat körüllengő botránnyal foglalkozna, de várhatóan találkozik áldozatokkal.
A portugál katolikus egyház évtizedeken keresztül eltussolta az egyházi személyek által elkövetett visszaéléseket, és kiderült, hogy a leleplezett esetekben az aktív papok felfüggesztésétől is elzárkóztak.
A BishopAccountability.org nevű, a katolikus egyházban elkövetett visszaélésekről online adatbázist fenntartó amerikai csoport munkatársa, Anne Barrett Doyle szerint a portugál püspökök azt várták, hogy egy független bizottság segít helyreállítani az egyházba vetett bizalmat azáltal, hogy feltárja a visszaélések és az eltussolások történetét. Az egyház úgy vélte, hogy ugyanakkor lehetővé teszik számukra, hogy "bocsánatot kérjenek, garantáljanak pár jövőbeni reformot, majd továbblépjenek".
"A tervük visszafelé sült el - mondta Doyle. - Az 5000 áldozat leleplezése és a máig szolgálatban lévő papok döbbenetes állításainak gyűjtése során a bizottságról kiderült, hogy jóval függetlenebb annál, mint amire a püspökök számítottak."
Elkenés majd együttműködés
Az egyházi hatóságok a jelentést követőn közölték, hogy az esetleges kártérítés megállapítása a bíróságok hatáskörébe tartozik. Manuel Clemente lisszaboni bíboros még azt is hozzátette, hogy
Áprilisra az egyház enyhített az álláspontján, és közölték, hogy nem zárják ki a jóvátételt. Megígérték, hogy amennyiben az elítélt elkövetők nem tudnak kártérítést fizetni, akkor az egyház átvállalja az összeget.
Hol van a bizonyíték? - kérdi az egyház.
Clemente bíboros azt állította, hogy a katolikus egyházban történt gyermekbántalmazási ügyeket vizsgáló független bizottság, illetve a portugál egyházi hatóságok által létrehozott szakértői csoport csak egy listát adott át az egyháznak az állítólagos bántalmazók neveiről, de bizonyítékokat nem kaptak. Megjegyzése feldühítette a bizottság tagjait, és közölték, hogy megállapításaik mellé olyan dokumentumokat is átadtak, melyek alátámasztják azokat.
Az egyházi hatóságok azt is elmondták, hogy az állítólagos visszaélőként megnevezett aktív papokat csak megfelelő jogi eljárás után függeszthetik fel a szolgálatból, de csak eleinte keménykedtek: a nyilvánosság nyomására a jelentésben szereplő két tucat pap közül négyet már felfüggesztettek szolgálata alól.
Megszólal az áldozat
Név szerint Antonio Grosso, aki azt állítja, hogy az 1960-as években szexuálisan molesztálták egy vallásos fiúiskolában Fatimában. Grossót és másokat is annyira bántotta az egyház válasza, hogy alapítottak egy érdekcsoportot, mellyel segítik az áldozatokat, hogy mielőbb kártérítést kapjanak. Tevékenységük nem áll meg itt: klienseiknek pszichológust intéznek, illetve - pro bono - jogi segítséget nyújtanak.
Grosso elmesélte, hogy gyerekként olyannyira élvezte a miséket, hogy otthon is eljátszotta azokat. 10 és 12 éves kora között az otthonától távol tanult, és állítása szerint az iskolában először egy pap, később pedig egy ferences szerzetes zaklatta szexuálisan.
Tíz éven keresztül senkinek sem sem beszélt a történtekről. Azt mondja, hogy dühös volt az elszenvedett megaláztatás miatt, és szégyellte magát. Fiatal felnőttként viszont elkezdte kibeszélni a történteket a barátaival, és barátnőjének (aki később a felesége lett) is beszámolt róluk. Házasságukból két lányuk született.
Grosso egy 2002-es interjúban állt elő nyilvánosan a történetével, miután több, a katolikus egyházhoz köthető szexuális botrány is napvilágot látott szerte a világban. A férfi akkor 27 éves lánya, Barbara írt egy levelet az apjának, melyet az apa azóta is összehajtogatva tart a pénztárcájában. Barbara azt írta neki, hogy üdvözli a bátorságát, és hogy büszke rá, hogy kiállt a nyilvánosság elé.
Grosso idén azért lépett ismét a tettek mezejére, mert szerinte az egyház "lekezelően" reagált az áldozatok problémáira, és még most is próbálja eltussolni az igazságot. Szeretné, ha Ferenc pápa Portugáliában járva beszélne a kérdésről, és nem kerülné el a témát.
Az elszámoltatás szintje
A portugáliai egyház időközben bocsánatot kért a visszaélések miatt, és együttműködnek Portugália legfőbb áldozatsegítő egyesületével, akik személyre szabott eljárásokban foglalkoznak az egyházban elkövetett szexuális visszaélések áldozataival. Az Ifjúsági Világnapon dolgozó munkatársak külön képzésben részesülnek, hogy miként lehet megelőzni a visszaéléseket, vagy hogy miként szűrjék ki azokat.
Barrett Doyle szerint a probléma azonban messze túlmutat Portugálián. Úgy véli, hogy az elszámoltatás egyelőre elmarad attól a szinttől, ahogy az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Franciaországban és Németországban kezelték, de hasonló a spanyolországi és lengyelországi, valamint a legtöbb dél- és közép-amerikai és afrikai országéhoz.