A Lánchíd kandelábereinek története kalandos: az eredeti példányok meglepő helyeken bukkannak fel.
HIRDETÉSA lánchídi oroszlán fenekének támaszkodik a geodéta az 1949-ben készült fotón, méricskéli, hogy egyenesben van-e minden a nagy ünnepség kezdete előtt. A második világháború után a romokban heverő Budapest egyik örömteli eseménye volt, hogy a menekülő németek által felrobbantott Lánchidat ilyen hamar sikerült újjáépíteni, ráadásul avatásának századik évfordulóján átadni. A Dunába zuhant szerkezetből amit lehetett megmentettek, a pillérkapukon megmaradt néhány kandeláber, de az eredetik többségét kénytelenek voltak újra elkészíteni. Az új, korhű világítótestek egyikénél látjuk tehát a földmérőt, abból a második világháború utáni szériából, amit most készül elárverezni a főváros.
Érdekes tételként, a gyűjtők számára könnyen elérhető csemegeként emlegeti a sajtó napok óta, hogy augusztus 2-án eladja a fővárosi vezetés a lánchídi kandelábersor 14 lámpáját. Nem kell mélyen a zsebébe nyúlnia annak, aki kihasználja az alkalmat, egymillió forint körüli áron kínálják darabonként árverésre a tételeket, a licitálók elszántságától függ majd a valódi ár.
A lánchídi kandeláberek története kalandos. Maga a híd a nemzeti jelképek egyike, így érzékeny téma a sorsa. Az sem közömbös tehát, hogy mi lesz díszítményeivel. Érdekes különbség a mai helyzet és az 1949-es felújítás között, hogy akkor nem adták el a Lánchíd eredeti kandelábereit, hanem megtalálták a módját annak, hogy egy másik helyszínen újra örülhessenek neki az emberek.
A Fortepan kincset érő felvételei közül különösen érdekesek azok az 1945-ben készült fotók, amik a robbantás után mutatják a romokat. Az Alagút tetejéről exponált képen látni, hogy épségben maradtak a budai hídfő oroszlánjai, és a Duna medrében állva maradtak a pillérkapuk.
Ezeken a pülonokon megmaradt 4-4 kandeláber is, a folyón éppen zajló jégtáblák fehér hátteret adnak a sarkokon meredező világítótesteknek, így a képen jól látszanak. Ezek a lámpák még az eredeti Széchenyi-híd tartozékai. A teljes kandelábersort nem tudták megmenteni, ezért korhűen rekonstruálva újra elkészítették azokat. A másolatok 1949-től a mostani felújításig díszítették a hidat.
Az eredeti kandeláberek sem vesztek kárba. Kevesebbet lehetett megmenteni, mint amennyi eredetileg a hídon volt, de ahhoz elegendő példány maradt, hogy a Városligeti-tó hídjának méltó ékszerei legyenek.
A Lánchíd 1949-es felújításakor romokban hevert Budapest, mindent egyszerre kellett felújítani. Mégis maradt arra késztetés és erőfeszítés, hogy a Széchényi István idejéből származó kandelábereket ne olvasszák be, illetve ne adják el, hanem áthelyezzék egy másik hídra.
Az ezredéves Magyarországot köszöntő ünnepségsorozat részeként emelték a városligeti hidat is, olyan kiválóságok indultak a megvalósítására hirdetett versenyen, mint a Szabadság hidat tervező Feketeházy János. Végül Zileninski Szilárd terve győzött. Első díjat anyagi értelemben nem osztottak, de elnyerte a kivitelezés lehetőségét. A Millenniumi híd nevet kapta, de 1994-ben a tervező halálának hetvenedik évfordulóján átnevezték Zielinski hídra.
A Hősök terét a Kós Károly sétánnyal összekötő híd mai eleganciáját a Széchenyi Lánchíd kandeláberei adják. Eredeti lámpasora is pazaron díszített volt, a most látható reformkori lámpatestekhez képest sokkal cirádásabb dizájnnal.
A századforduló Budapestjét megörökítő Klösz György fotográfiáját nézve szinte azonnal érezzük, micsoda lendülettel fejlődött Budapest, ha egy ilyen kis hidat is ekkora odafigyeléssel alkottak meg. Pont az igényes díszítés miatt lépte túl a tervezett költségvetést húsz százalékkal a kivitelező, ma összetennénk a kezeinket ha csak ekkora lenne egy beruházás esetén az eltérés.
A Lánchíd eredeti kandeláberei nem csak a városligeti hídszerkezeten vannak velünk. Egy jó ötletnek köszönhetően a budai oldal ódon barokk terét, a Batthyány teret díszíti a szépen restaurált példány.
A Batthyány tér közepén elhelyezett lámpatest mutatja, hogy a Széchenyi-féle Lánchíd reformkori kandeláberei közül egy darab is reprezentatívan díszíthet egy teret.
A most készülő árverés előtt ezért merülhet fel, hogy olyan köztereinken, ahol nincs igazán elegáns vagy értékes alkotás, kiváló díszítmény lehetne az eladásra kínált kandelábersor egy-egy lámpája. Bár külső kerületek főterein vagy parkjaiban is szoborként állhatna egy lánchídi világítótest, még sem szükséges Budapesten belül gondolkodni.
Vidéki nagyvárosokban vagy településeken, a Balaton partján vagy Széchenyi életének fontos helyszínein felállítva a most árverezendő lánchídi lámpák egy-egy darabját, jól érvényesülne, hogy a Lánchíd nem csak a főváros, hanem a nemzeti összetartozás jelképe is. Avatásakor, 1849-ben azzal méltatták, hogy nem csak Budát köti össze Pesttel, a Dunántúlt az Alfölddel, hanem a nyugatot kapcsolja össze kelettel Európa szívében.
Épített örökségünk egy darabja kerül most tehát eladásra, ami a második világháborútól napjainkig kísérte több nemzedék mindennapjait Budapesten. Létét már egyszer veszélyeztette a szocializmusban történő modernizálás, amikor a világítás korszerűsítésekor nagyobb fényerőt tervezett a hídra a szakhatóság. Ráday Mihály legendás városvédő az Unokáink sem fogják látni című tévéműsorában szóvá téve, de főleg a kulisszák mögött szállt szembe a hatalommal, és kitartó állhatatosságát siker koronázta. Ha ő akkor nem tartotta volna fontosnak az ügyet, már évitizedek óta az úgynevezett ostornyelű lámpák lennének a hídon. Az általa megvédett kandeláberek értékesítésekor egy kicsit az ő múltját is eladja Budapest.