Az amerikaiak robbantották fel tavaly ősszel az Északi Áramlat gázvezetéket – állítja egy Pulitzer-díjas veterán amerikai újságíró. Oroszország volt a tettes – vélik finn katonai elemzők, akik emlékeztetnek: Moszkva korábban is fegyverként használta a fosszilis energiahordozókat.
HIRDETÉSA kelleténél nem kavart nagyobb port a Pulitzer-díjas, az utóbbi években azonban vitatott cikkekkel jelentkező Seymour Hersh azon állítása, hogy honfitársai robbantották fel az Északi Áramlatot. Tavaly szeptember óta nem világos, ki volt a tettes. A nagyhatalmak és az orosz-ukrán háború érintettjei egymásra mutogatnak. Némi támpontot adhat, hogy kinek állhatott érdekében az Oroszországot Németországgal összekötő két gázvezeték megsemmisítése. Ebben az időszakban Németország már nem függött az orosz gázszállításoktól: az első vezetéken érkező gáz szállítását már korábban leállították, a másodikat pedig sosem helyezték üzembe. Ez volt az az időszak, amikor Kelet-Ukrajnában sokak által megkérdőjelezett népszavazáson döntöttek a hovatartozásról, kimenetelével pedig gyakorlatilag legalizálták – a Krím után – Ukrajna egy részének újabb elcsatolását. Moszkva a robbantással arra figyelmeztette a Nyugatot, hogy ne avatkozzon be a fejleményekbe – állítják finn katonai szakértők, akik felidézték, hogy Oroszország a grúziai háborúban, és később Ukrajnában is fegyverként alkalmazta a fosszilis energiahordozókat.
A dán földtani intézet, a GEUS 2022. szeptember 26-án két rengést regisztrált a Balti-tengeren: hajnali 2:03-kor a Richter-skála szerint 2,3-as fokozatút, majd pontosan 17 órával később, 19:03-kor egy valamivel gyengébbet, 2,1-es fokozatút. Az időpontok és helyszínek egybeestek az Északi Áramlat 1 és 2 gázszivárgásaival a Dániához tartozó Bornholm szigettől délkeletre, illetve északkeletre.
Ugyanezt a rengést mérték a szeizmométerek Németországban, Svédországban, Finnországban és Norvégiában is. A szeizmikus adatok víz alatti robbanásokra, nem pedig természeti eseményekre voltak jellemzőek. Nagyjából egyidejűleg a használaton kívüli vezetékben a nyomás 10,50-ről 0,70 megapascalra csökkent, amint azt a Nord Stream Németországban regisztrálta.
A két gázvezeték 1200, illetve 1230 kilométer hosszú, és Oroszországot köti össze Németországgal. Mindkét vezeték két párhuzamos, betonba ágyazott, átlagosan 1200 milliméteres átmérőjű acélcsőből áll, azaz összesen négy csövet fektettek a tengerfenékre, nagyjából 80-110 méter mélyen.
A robbanások következtében a négyből három csőrendszer megsérült. Miután Németország már korábban leállította a gáz importját az Északi Áramlat 1-en, a 2-est pedig sosem helyezték üzembe, ebben az időszakban egyik vezetéken sem érkezett gáz Európába. Ennek ellenére mindkét vezeték nyomás alatt volt. A robbanások következtében a földgáz kiszabadult, ezért a dán és a svéd hatóságok elterelték a hajóforgalmat, a légit pedig nagyobb magasságokba irányították át.
Szabotázs – visszhangozták a többi között Washingtonban, Moszkvában, Brüsszelben, Koppenhágában, Stockholmban, Varsóban és Kijevben, majd egymásra mutogattak.
Skandináviában nagyon visszafogottan reagáltak, annál hevesebben viszont a nagyhatalmak.
Vadabbnál vadabb elképzelések láttak napvilágot.
A Kreml azt állította: a britek voltak az elkövetők, a Fehér Ház szerint az oroszok. Egy amerikai újságíró szerint honfitársai.
Ki az elkövető?
Az amerikai haditengerészet búvárai helyezték el a robbanótölteteket az Északi Áramlat vezetékein – ezt állította a minap Seymour Hersh. A veterán újságíró egyetlen meg nem nevezett forrásra hivatkozva számolt be blogjában, a Substack portálon arról, hogy amerikaiak távolról indítható szerkezetekkel tettek tönkre az Oroszországból Európába földgázt szállító négy vezeték közül hármat. A 85 éves Hersh szerint a US Navy a műveletet a NATO BALTOPS 22 elnevezésű, tavaly júniusi tengeri hadgyakorlatának leple alatt hajtotta végre.
Seymour Hersh az amerikai újságírás legtekintélyesebb elismerését, Pulitzer-díjat kapott az amerikai katonák vérengzéséről szóló, 1972-ben a New Yorkerben megjelent cikkéért, amelyben beszámolt a dél-vietnami civilek lemészárlásáról Mỹ Laiban. Egybehangzó vélemények szerint összefoglalója nagymértékben hozzájárult a vietnami háború gyors befejezéséhez. A Watergate-botrányról szóló tudósítása nyomán díjnyertes könyvet írt Henry Kissinger volt külügyminiszterről. Kritikusok által is elismert könyveket írt a dél-koreai utasszállító repülőgép lelövéséről 1983-ban a Szovjetunió felett, Izrael nukleáris fegyverkezési programjáról és a bagdadi Abu Gráib börtönben az amerikai katonák által elkövetett atrocitásokról.
Későbbi írásai azonban már éles vitákat váltottak ki: a Törökország által támogatott szír lázadókat vádolta 2013-ban a több száz civil halálát okozó szarin ideggáz használatáért, amit Ankara cáfolt, Washington pedig Aszad vezetését tartotta felelősnek a minden nemzetközi egyezménnyel ellentétes támadásáért.
Még nagyobb vihart váltott ki az a 2015-ben megjelent cikke, miszerint az amerikai és a pakisztáni kormány egyaránt hazudott a 2011-es amerikai rajtaütés részleteiről, amelyben megölték az al-Káida alapítóját, Oszáma bin Ládent abbottabadi rejtekhelyén. Mindkét kormány tagadta Hersh állítását, miszerint Pakisztán fogva tartotta bin Ládent, és előre tudott a rajtaütésről.
A Fehér Ház ezúttal „teljesen hamisnak és kitalációnak” minősítette Hersh beszámolóját, amely egyetlen forrásra támaszkodva írt arról, hogy az amerikaiak robbantották fel az Északi Áramlat vezetékeit.
„Az Egyesült Államok nem vett részt az Északi Áramlat felrobbantásában” – ismételte meg Hersh cikkére reagálva a Pentagon októberi válaszát a védelmi minisztérium szóvivője.
„Durva szabotázsra” gyanakodtak egyébként svéd tisztviselők már tavaly ősszel. Egyes nyugati tisztviselők nyomban Moszkvát okolták a támadásokért, mivel az ukrajnai invázió miatti szankciókra válaszul korlátozta az Európába irányuló gázszállításokat.
„Ezek szándékos akciók voltak, nem baleset” – jelentette ki a robbanások után Mette Frederiksen dán miniszterelnök, aki a helyzetet a lehető legsúlyosabbnak nevezte.
Moszkva már „többször is kifejezte” meggyőződését, hogy az Egyesült Államok és a NATO érintett a robbantásokban – így reagált most Maria Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője Hersh cikkére.
HIRDETÉSAz orosz inváziót megelőzően az amerikai elnök bejelentette: nem fogja támogatni az Északi Áramlat 2 üzembe helyezését, ha támadásra kerül sor.
„Ha ismét orosz tankok vagy csapatok lépik át az ukrán határt, akkor nem lesz többé Északi Áramlat 2” – utalt Joe Biden 2022. február 7-én a Krím elcsatolására.
Németország kezdetben ellenezte a második gázvezeték leállítását. Két nappal az orosz invázió előtt – mintegy utolsó erőfeszítésként – mégis felfüggesztette engedélyeztetését abban bízva, hogy megakadályozza a háborút.
Hersh szerint Biden azért rendelte el a robbantásokat, hogy megakadályozza Putyin elnököt abban, hogy „fegyverként használja a földgázt politikai és területi ambíciói érdekében”. Németország és Európa többi részének földgázellátása tavaly még nagymértékben függött Oroszországtól.
Az Északi Áramlatok nélkül Európa függősége Moszkvától megszűnt. Ezzel több milliárd dollártól fosztották meg Oroszországot, amit háborús erőfeszítéseire költhetett volna – írta Hersh.
HIRDETÉSMint tudjuk, ez így nem teljesen igaz, hisz az Északi Áramlaton kívül más vezetékeken is szállítanak földgázt és olajat Oroszországból Európába – egyebek között Magyarországra.
Kinek állhatott érdekében?
Amikor több mint másfél évtizede az Oroszország és Németország közötti Északi Áramlat gázvezeték még csak hiú ábránd volt, egy svéd kormányzati tanulmány azokra a kockázatokra figyelmeztetett, amelyek egy létfontosságú energetikai infrastruktúra telepítésével járnak a Balti-tenger fenekén.
A víz alatti felügyelet szinte lehetetlen, így a szabotázs nem kizárt – írták az elemzők, sőt a Svéd Védelmi Kutatási Ügynökség 2007-es tanulmánya még egy forgatókönyvet is felvázolt: „egyetlen búvár elég lenne egy robbanószerkezet beindításához”.
Szinte pontosan ezzel a forgatókönyvvel szembesültünk napjainkban. Valószínűleg állami szereplő volt a felelős a gázvezetékeket átszakító szeptemberi robbanásokért – vélik bűnügyi nyomozást vezető svéd hatóságok. Szakértők szerint a robbanóanyagot vélhetően hajókról süllyesztették a tengerfenékre, vagy még inkább tengeralattjárók, illetve búvárok segítségével helyezték el a megfelelő pontokon – írta a New York Times.
Az Északi Áramlat elleni támadás háborús rejtély, elvégre a folyamatos műholdas megfigyelés korában, az energiaválság kellős közepén és az ukrajnai háború miatt készültségben lévő Európában hogyan tudott egy hajó egy létfontosságú energiavezetékhez lopakodni, bombát elhelyezni, majd nyomtalanul eltűnni.
HIRDETÉSKiderült azonban, hogy a Balti-tenger szinte eszményi helyszín a bűncselekmény elkövetéséhez. Medrében telekommunikációs és más kábelek, továbbá csövek futnak, amelyeket nem felügyelnek szigorúan. A tenger menti kilenc országban folyamatos a hajóforgalom, a hajók pedig könnyedén elrejtőzhetnek, ha kikapcsolják nyomkövető jeladóikat.
A Balti-tenger a világháborúkban lerakott, de fel nem robbant lőszerek és vegyi fegyverek hatalmas temetője. Gyakoriak a semlegesítésükre indított expedíciók, egyszóval a víz alatti robbantáshoz szükséges szakértelem mindenütt adott. A Balti-tenger mentén több ország, köztük Oroszország is rendelkezik olyan búvárcsapatokkal, amelyek a tengerfenéken végzett műveletekre szakosodtak – mondták a térség ismerői. Oroszország ráadásul hírszerzők szerint kis, csendes tengeralattjárókkal rendelkezik, amelyek észrevétlenül tudnak mozogni.
A robbanások után Lengyelország és Ukrajna kendőzetlenül Oroszországot hibáztatta – bizonyítékok nélkül. Daniel Stenling, a véd kémelhárítás vezetője nem kívánt találgatásokba bocsátkozni, leszögezte viszont, hogy „régóta tapasztalunk fokozott cselekményeket Oroszország részéről”.
Az elmúlt hetekben a Nord Stream, amelynek többségi tulajdonosa a Kreml által ellenőrzött Gazprom, elkezdte felmérni a helyreállítás költségeit – mondta egy beavatott névtelensége megőrzése mellett, mert nem volt felhatalmazása hivatalos nyilatkozatra. A javítás alsó hangon félmilliárd dollárba kerülne. Az orosz szakértők most azt vizsgálják, hogy a sérült csövek meddig bírják a sós vízzel való érintkezést. Ezek a felmérések felvetik a kérdést, hogy ha Oroszország robbantotta volna fel saját csővezetékét, miért fogna költséges helyreállításba.
A szabotázs intrikákra és találgatásokra ad okot. A svéd kormány döntése, hogy a vizsgálat részleteit titokban tartja a nyugati szövetségesek előtt, suttogó spekulációkat váltott ki. Vajon megfejtették az ügyet, és stratégiai okokból hallgatnak?
HIRDETÉS„Nincs konkrét bizonyítékunk” – állítja Stenling. „De remélhetőleg lesz.”
Sokaknak szúrta a szemét
Nem sokkal az Északi Áramlat 1 megnyitása után a Kreml máris a második csővezetékek lefektetését erőltetette. Még nagyobb vitát váltott ki, mivel az Európai Unió és az Egyesült Államok – például Barack Obama és Donald Trump elnöki ciklusa alatt – egyaránt ellenezte.
Az építkezés 2021 szeptemberben fejeződött be, amikor már orosz katonák gyülekeztek az ukrán határon. Kijev biztonsági fenyegetésnek tartotta a vezetéket. Ha az orosz gázszállítók el tudnák kerülni Ukrajnát – érveltek –, a Kremlnek nem lenne oka arra, hogy ne bombázza az ukrán infrastruktúrát.
Az Északi Áramlat 2 „hátrányos hatással lesz Ukrajna nemzetbiztonságára” – állt abban a 13 oldalas levélben, amit az ukrán energiaszabályzó hatóság küldött Varsóba. Ebben a gazdasági következményekre is figyelmeztettek. Ukrajna az orosz megszállás után is arra számított, hogy a tavalyi év első felében felszámíthatja a tranzitdíjat a Gazpromnak és a Rosznyeftnek. A szerződés értelmében Ukrajna évente átlagosan 1 milliárd dollárt kap a gáz továbbításáért.
Az Északi Áramlat 1 és 2 nem szűkölködik ellenfelekben.
HIRDETÉSAz energetikai infrastruktúra kulcsfontosságú részének szabotálása háborús cselekménynek minősülhet. Ha ezt egy európai uniós vagy NATO-tagország követné el, jelentős következményekkel járna, és megingatná a két legfontosabb nyugati partnerségbe vetett bizalmat. Másrészt a gázvezeték felrobbantásának lehetett volna pénzügyi indítéka Ukrajna szempontjából – kivált háború idején –, de kérdéses, képes lett volna-e végrehajtására. Ukrajnának nincs balti kikötője, egyetlen tengeralattjáróját pedig 2014-ben Oroszország szerezte meg.
A gyanú Moszkvára terelődik
Több európai kormány és szakértő Moszkvát tartja a legvalószínűbb szabotőrnek. Vlagyimir Putyin orosz elnök a múltban politikai eszközként használta a gázt, Európát pedig sebezhetőnek tartotta.
A Gazprom egyik ülésén az egyik vezető kizárta annak lehetőségét, hogy Európa lezárva hagyja az Északi Áramlat 2-t. „Várjuk csak meg a hideg telet, és könyörögni fognak a gázunkért” – mondta az egyik, névtelenséget kérő résztvevő szerint. Németország mégsem engedélyezte az épp csak hogy befejezett vezeték megnyitását.
Miután az európai országok földgázkészleteket halmoztak fel, a Kreml viselkedése megváltozott. Oroszország tavaly augusztus végén először mechanikai problémákra hivatkozva, majd végleg leállította az Északi Áramlat 1-et. A robbanások néhány héttel később, szeptember 26-án következtek be.
A robbanás Oroszországnak sem kedvez maradéktalanul. Továbbra is tranzitdíjat kell fizetnie Ukrajnának, nem szakíthatja el az olcsó gáz ígéretével Németországot európai szövetségeseitől, ráadásul komoly javítási költségekkel szembesül.
HIRDETÉSUgyanakkor a szabotázs szinte garantálja, hogy a gázárak – legalábbis egy ideig – magasak lesznek az európaiak számára. Már a robbanás másnapján 12 százalékkal megugrottak, miután híre ment a megrongálódott vezetékeknek, holott – mint mondtuk – az Északi Áramlat 1 augusztus óta nem szállított gázt, az Északi Áramlat 2 pedig soha nem állt üzembe.
Ez arra ösztönözhette volna az EU országait, hogy nyomásgyakorlással kényszerítsék Ukrajnát béketárgyalásokra, mivel a háború veszélyezteti Nyugat-Európa gázellátását. Ma már tudjuk, hogy ez a forgatókönyv nem vált be.
Az Északi Áramlat szabotálása ezzel párhuzamosan bizonytalanságot okozhat. Vajon milyen más infrastruktúrát támadhatnak meg?
„Jelzést küldtek” – figyelmeztet egy kelet-európai tanulmányokkal foglalkozó svéd civil szervezet igazgatóhelyettese.
„Azt üzenték: erre voltunk képesek, és ezt másutt is meg tudjuk csinálni” – mondta Martin Kragh.
HIRDETÉSOroszország nem először használja fegyverként a gázt
Egy dermesztő januári éjszakán történt a robbanás. Két oroszországi földgázvezeték megsérült, és a gáz áramlása leállt. A pusztítást távirányítású katonai eszközökkel váltották ki, még 2006-ban – idézte fel a finn közmédium, az YLE.
A vezetékek az oroszországi Észak-Oszétiában voltak, földgázt pedig Grúziából továbbították Dél-Oszétiába. Mihail Szaakasvili grúz elnök számára egyértelmű volt, hogy Moszkva irányította a szabotázst, amely ezzel a figyelmeztetéssel jelezte Tbiliszinek: maradjon távol a Nyugattól. Megdönthetetlen bizonyíték soha nem került elő, Oroszország pedig soha nem ismerte el felelősségét.
A területen dolgozó kutatók azonban szinte egyöntetűen úgy vélik, hogy Oroszország volt az elkövető – idézte fel Mikaeli Langinvainio tapasztalt biztonsági elemző, aki erről már 2006-ban tanulmányában számolt be finn katonai szaklapban.
A tél derekán, a vezeték megsemmisülése után a grúzok nagy része otthon rekedt. Petróleumot, a legszegényebbek pedig még a padlódeszkákat is feltüzelték, hogy túléljék a zord hideget.
A szabotázs után a helyzet 2008-ban háborúvá fajult. Csupán öt napig tartott, és a Nyugat nem figyelt fel a riasztó jelekre. A grúziai volt az első háború, amelyet Oroszország a Szovjetunió felbomlása után saját határain kívül vívott.
HIRDETÉS– mondta Arkady Moshes a finn Külügyi Intézet oroszországi születésű kutatója.
Ukrajna – Grúziához hasonlóan – szintén közeledett a Nyugathoz. Miután 2004-ben a választási csalások miatt népfelkelés tört ki, a nyugatbarát Viktor Juscsenko került hatalomra.
Oroszország nem sokkal később újból bevetette az ismerős fegyvert. Követelte, hogy Ukrajna 2006 januárjától a gáz árának többszörösét fizesse meg.
A történelmi tények dacára Németország csapdába esett – hangoztatta Moshes, aki számára érthető az Északi Áramlat 1 2010-es megépítése. Az Északi Áramlat 2 azonban 2015-ben már nem. Addigra ugyanis köztudott volt, mi történt Grúziában, Ukrajnában és a Krímben.
A második vezeték megépítésének engedélyezését a Kreml úgy értelmezte, hogy attól kezdve szabadon garázdálkodhat Ukrajnában, és Európa nem avatkozna be, ha kitörne a háború.
HIRDETÉSMikaeli Langinvainio szinte száz százalékig biztos benne, hogy Oroszország robbantotta fel saját vezetékét, hisz ezt a taktikát már korábban is alkalmazta, ráadásul indítéka is volt.
A robbanás tudniillik abban az időszakban történt, amikor Oroszország – egy erősen vitatható, sokak szerint álnépszavazás után – szeptember végén annektálta az általa megszállt ukrajnai területeket.
A szabotázs figyelmeztetés volt a Nyugatnak, hogy ne avatkozzon be – véli a katonai elemző.