Az ukrán hadsereg az összes frontszakaszon defenzívában van, egyes elemzők szerint a nagy orosz offenzíva nem jön, hanem már itt van.
HIRDETÉSDefenzívában vannak az ukrán csapatok az összes frontszakaszon, és egyes elemzők szerint a nagy orosz offenzíva, amire az ukránok figyelmeztetnek, már meg is kezdődött. Háborús helyzetkép február elején.
A geolokalizált felvételek alapján már biztos, hogy Bahmut keleti részében vannak az orosz csapatok, ami ugyan nem jelenti azt, hogy a következő pár napban elesik a város, de jelzi, hogy az orosz hadsereg és a Wagner zsoldoshadsereg erőfeszítései nem maradtak teljesen eredmény nélkül. A városharc azonban nehéz és rengeteg veszteséggel fenyeget, ráadásul Bahmuton belül sok a jól védhető vonal, ezért a város megtartása szempontjából nagyobb jelentősége van a bekerítést célzó műveleteknek észak és dél felől.
A helyzet kulcsa ugyanis az utánpótlás: amíg Ukrajna képes az M03-as és a T0504-es utakon munícióval, kötszerrel és csapatokkal ellátni Bahmutot, addig nem fogják feladni a várost.
Észak felől Szoledar eleste óta az oroszok lendületben vannak és több kisebb települést is elfoglaltak, még az oroszbarátnak nem nevezhető források szerint is több kilométeren átszakítva a frontvonalat. Az elfoglalt települések közül Blahodatnénak van a legnagyobb jelentősége, amely a T0513-as úton fekszik. Az ukrán hadsereg ezért erre a részre koncentrálja a csapatait nagy számban. A Paraszkovijivka nevű bahmuti előváros már vészesen közel van az M03-as úthoz, ezt ugyanakkor még szilárdan tartják az ukránok.
Mindeközben délen az oroszok igyekeznek közel férkőzni a T0504-es úton található Ivanivszke településhez, ebben azonban akadályozza őket, hogy előtte egy közbülső Klszicsijivka nevű településen erősen tartják magukat az ukránok egy magaslaton, ahonnan lőni tudják az orosz csapatokat. Ugyanakkor a frontvonalról érkező hírek itt is módszeres és kitartó orosz előrenyomulásról szólnak.
(Alább a Kremllel erősen kritikus, nacionalista Girkin telegram-csatornája van beágyazva, aki szerint északon a Wagner ért el sikereket, ugyanakkor az ukránok sikeresen tartják fenn Bahmut utánpótlását.)
De tényleg ennyire fontos Bahmut?
A bahmuti harcok értelméről és jelentőségéről rengeteg vita van a szakértők között is. A nyugati vagy ukránbarát szakértők rendszerint úgy vélik, hogy Oroszországnak a harci morál fenntartása érdekében muszáj valamilyen sikert felmutatnia a háború kezdetének egyéves évfordulójára, ezért aránytalan veszteségeket vállalva is erőlteti Bahmut elfoglalását. Ezek a szakértők azzal érvelnek, hogy Bahmut mögött újabb erős ukrán védvonalak vannak, tehát különösebb stratégiai előnyökkel nem jár, ha a város orosz kézre kerül.
Felmerül a kérdés, hogy ha Bahmut ennyire nem fontos, akkor jelentős nehézségek közepette miért tartja mégis az ukrán hadsereg? Erre az ukrán hadvezetés részéről az a válasz, hogy Bahmut megtartása azért fontos számukra, mert nagyszámú orosz katonát és felszerelést köt le, illetve a sorozatos frontális támadások hatalmas veszteségeket okoznak Oroszországnak mind emberben, mind felszerelésben és hadianyagban. Az ukrán hadvezetés azt kommunikálja, hogy el fogják hagyni Bahmutot abban a pillanatban, hogy a védők helyzete tarthatatlanná válik, és nem hagyják, hogy az oroszok bekerítsék és katlanba zárják a város védőit. (Ez annyiban hihető, hogy jelentősebb ukrán csapatokat kizárólag Mariupolban kerített be Oroszország, amelyek hónapokig nagy erőket kötöttek le az Azovsztal acélműből.)
A kifejezetten oroszpárti és a magukat realistának tartó nyugati elemzők azonban azt mondják, hogy Bahmutnál az ukránok veszteségei nagyjából arányban állnak az oroszokéval. (Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője például hivatalos facebook-oldalán jelzi, hogy a megbízhatónak elfogadott források szerint is romlott az arány az orosz és ukrán oldalon elpusztított haditechnika tekintetében.)
Ebben a kérdésben kívülről nem lehet okosat mondani, hiszen egyik ország sem kommunikál nyíltan a veszteségeiről, de a nagy ukrán veszteségeket igazából az ukrán és a nyugati elemzők sem tagadják. És mivel Ukrajna tartalékai emberből és hadianyagból is kisebbek, mint Oroszországé, ráadásul a gazdaságuk is romokban van, ezért a nagy bahmuti húsdaráló végső soron Oroszország győzelmét mozdítja előre - így foglalható össze a magukat realistának valló nyugati elemzők gondolatmenete.
Kreminna, Vuhledar - fokozza a nyomást az orosz hadsereg
Bár elsőre úgy látszik, hogy minden érdekes Bahmutnál történik, de Oroszország az elmúlt napokban keményen támadott a Luhanszk megyei Kreminna és a Donyecktől délre található Vuhledar körzetében is.
A Kreminna-Szvatove vonal az a rész, ameddig az ukrán csapatok előre tudtak nyomulni a sikeres harkivi offenzíva után. Az orosz hadvezetés, illetve hadibloggerek több sikeres műveletről számoltak be a térségben, és a nyugati elemzők is elismerik, hogy fokozódott az orosz aktivitás ezen a frontszakaszon, Bahmut után itt folynak jelenleg a legintenzívebb harcok.
Vuhledar ukrán kézen lévő település Donyecktől délnyugatra, ami közel fekszik a Donyeckből a Krím felé tartó vasútvonalhoz, így zavarhatja a félsziget utánpótlását, emiatt az oroszok hosszabb ideje igyekeznek elfoglalni, kevés sikerrel. Az elmúlt hetekben rendszeresen indítottak jelentős támadásokat, amelyeket az ukrán hadsereg eddig sikerrel vert vissza.
A nagy orosz offenzívára várva
Ukrajna és az Egyesült Államok is jelezte az elmúlt napokban-hetekben, hogy Oroszország jelentős offenzívára készülhet, amely február végén kezdődhet. Egyöntetű vélekedés az is, hogy Belarusz felől nem indul újabb támadás Kijev felé, hanem Luhanszkban, a Donyec-medencében, valamint a déli fronton, Zaporizzsja megyében próbál előretörni Oroszország. Az ukrán hírszerzés szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök azt a parancsot adta ki, hogy márciusra foglalják el (illetve részben vissza) Donyeck és Luhanszk megyéket. Ez Donyeck esetében különösen nehezen tűnik elképzelhetően, miután a megyében több erőddé alakított nagyobb város van ukrán kézen.
Ugyanakkor például az osztrák biztonságpolitikai elemző, Tom Cooper legutóbbi blogbejegyzésében azt fejtegeti, hogy a nagy offenzíva akár már el is kezdődhetett, és ennek vagyunk a tanúi Donyeckben és Luhanszkban is. Cooper azzal érvel, hogy egy klasszikus nagy offenzívához a nagy hatótávú nyugati fegyverek miatt Oroszország nem halmozhat fel jelentős mennyiségű utánpótlást a frontvonal közelében, illetve jelentős csapatkoncentrációt sem hozhat létre.
Olyan értelemben is érdekes a késő téli orosz offenzíva gondolata, hogy korábban a telet gondolta alkalmasnak sok elemző az orosz előretörésre. A téli időszak annyiban nehezebbnek bizonyult Oroszország számára, hogy a fontos szerepet ellátó tüzérség szemeként funcionáló Orlan drónokat fagypont alatt nem tudták megfelelően használni, ezért az orosz tüzérség sokkal kevésbé tudott pontosan lőni, mint korábban. Ez ugyan a nagyobb mennyiségű lőszer miatt kevesebb gondot jelent Oroszországnak, mint Ukrajnának jelentene, de több forrás szerint is hátráltatta az oroszokat a télen.
Hogyan tovább?
A következőket nagyjából az fogja meghatározni, hogy mekkora (területi, látszám- és hadianyagbeli) veszteségeket szenved Ukrajna az alatt az idő alatt, ameddig az újabb nyugati fegyverek megérkeznek, illetve azoknak lesz-e, és ha igen, milyen hatása lesz a későbbi harcokra.
Ha abból indulunk ki, ami késő tavasszal és nyáron történt, amikor az ukrán hadsereg szívósan védekezett, nagy veszteségeket okozva a lassan, "darálva" előregördülő orosz hadigépezetnek, annak a védekezésnek végső soron meglett az eredménye: ősszel a kivéreztetett orosz hadsereget visszaverték Harkiv közeléből, és kivonulásra kényszerültek Herszonból. Ezeknek a győzelmeknek részben a nyugati fegyverszállítmányok voltak az okai, részben pedig az, hogy az 1500 kilométer hosszú fronton Oroszország elég ember hiányában nem tudott egyenletes erejű védekezést folytatni.
HIRDETÉSCsakhogy időközben Oroszország végrehajtott egy sorozást, amivel az ukrán források szerint nem is 300 000, hanem félmillió új katonát állít csatasorba, akiknek a kiképzése - már akiket nem küldtek kiképzés és felszerelés nélkül a frontra - hamarosan lezárul. A magukat realistának valló elemzők szerint ezúttal nem járható út, hogy Ukrajna "kivéreztesse" Oroszországot. Az új nyugati fegyverek, különösen a tankok pedig még hosszú idő múlva érkezhetnek meg a frontra, és az is kétséges, hogy jelentenek-e akkora előnyt Ukrajnának az oroszokkal szemben, mint a HIMARS rakétavetők a nyár végén.
Vagyis alapvetően a háború folytatásában három dolgot kell figyelni: mekkora veszteségeket szenvednek az ukránok - bekerítenek-e például tapasztalt, fontos egységeket az oroszok -, mekkora területen tör előre Oroszország, és végül az, hogy az érkező nyugati fegyverekből ismét tud-e jelentős hadi előnyt kovácsolni az ukrán hadvezetés.