Mise fatemplomban, kántálás vendégségben, betlehemező fiatalok - az eldugott falvakban nyoma sincs a háborúnak, bár innen is sokan mentek el harcolni.
HIRDETÉSBár a rövid tűzszünet nem hozott fegyvernyugvást az ukrajnai háborúban, Kárpátalja hegyi falvaiban a karácsony ugyanúgy telt, mint az elmúlt évtizedekben mindig. Videós beszámoló egy környékről, ahol megállt az idő.
Hidegréten (ukrán nevén Paskivciben) egy apró fatemplomban gyűltek össze a hívek a karácsonyi misére a hétvégén. A hegyek között fekvő faluban központi szerepe van a vallásnak, a helyiek hangos énekkel kísérték a pópát a szertatás alatt. Az ortodox liturgia sokszínű, itt a gyerekek megáldása is fontos eleme a misének.
Ukrajnában egyre többen ünneplik a nyugati országok lakóihoz hasonlóan decemberben a karácsonyt, ezen a vidéken azonban tartja magát a januári dátum.
A helyiek az ünnep alatt gyakran járnak vendégségbe. A hagyományok szerint az ajtóban el kell énekelni egy karácsonyi dalt, majd először a férfiak léphetnek be az ajtón.
Tánya a Hidegrét melletti faluban, Beregszikláson (ukrán nevén Scserbovecben) él, itt látott vendégül bennünket, és a Katolikus Karitász helyi munkatársait, akik bemutattak bennünket az itt lakóknak. Házában három generáció él együtt, ahogy ez jellemző is a környéken. Az ünnep miatt sokféle fogás kerül az asztalra, a rántott hústól a gombával töltött káposztán át a tormás céklasalátáig.
Tánya határozott asszony, látszik, hogy ő diktál otthon. Szerinte a karácsony üzenetén nem változtat a háború, de a helyzet rossz, mert sok rokon és ismerős harcol a fronton. Az ő keresztfia is ott van, ezért minden nap imádkozik érte a templomban. És eközben hisz benne, hogy Ukrajna egységes marad, és győzni fog.
Tánya a beszélgetésünk végén elénekelt egy olyan karácsonyi dalt, amely Beregszikláson született az évtizedek folyamán:
A környéken az emberek jórészt faházakban élnek, és sokan tartanak állatot. Az erdőből gombát és bogyókat gyűjtenek, megfázás ellen pedig az ott termő növényekből főznek teákat. A hagyományok itt nagyon erősen tartják magukat. Beregszikláson például a betlehemező gyerekek két napon át járják a falu házait.
A betlehemezés azért tart ilyen hosszú ideig, mert a résztvevőket mindenhol beinvitálják és megvendégelik. A csoporthoz felnőttek is csatlakoznak, még olyan is van, aki már elköltözött, de minden évben ott van a menetben.
Egyikük, Mihajlo Koposzovics azt mesélte nekünk, hogy tizenöt éve jár betlehemezni, pedig már nős, és egy másik járásban él. „De amikor meglátogatom a szüleimet karácsonykor, az magától értetődik, hogy megyek a fiúkkal, és végigjárjuk a falu házait, mert így szimbolizáljuk azt, hogy Jézus megszületett, és továbbvisszük az örömhírt” – tette hozzá.
A betlehemezők egy-egy háznál akár egy óránál is hosszabb ideig maradnak, a látogatás végén pedig egy énekkel sok szerencsét és boldogságot kívánnak a vendéglátóiknak, mielőtt továbbindulnak.