Nem én vagyok a bűnöző, hanem a politikusok, akik kifosztják az országot – ezt mondta egy 28 éves libanoni nő, aki egy játékpisztollyal zsákmányolt vissza saját pénzéből néhány ezer dollárt egy bankból. A libanoniak négyötödét taszította mélyszegénységbe a válság.
HIRDETÉSAz év eleje óta fortélyos módszerekkel kísérlik visszaszerezni saját pénzüket a libanoni betétesek, akiknek kisebb vagyona ragadt bent a sokáig piramisjátékot űző pénzintézetekben. Egyesek játékpisztollyal próbálják kikényszeríteni, hogy legalább értékeik töredékét kapják vissza. A bankok havi 400 dollárban korlátozták a kifizetéseket, de az elszegényedett lakosság gyakran még ehhez az összeghez sem fér hozzá. A hatóságok elnézőek a „bankrablókkal” szemben, hisz nem bűnözők, hanem egyszerű, hétköznapi emberek, a bankok ügyfelei, akik saját pénzüket kérik vissza. Az egykor a Közel-Kelet Svájcának nevezett Libanon a Világbank szerint globálisan egyik legsúlyosabb gazdasági válságát éli, amely az ország lakosságának közel négyötödét mélyszegénységbe taszította. A libanoni font 2019 óta 95 százalékot veszített az értékéből. A gazdasági válságot a szűk elit robbantotta ki, amely piramisjáték-rendszerével, és magas kamattal vonzotta a betéteseket mindaddig, amíg a lufi ki nem pukkadt. Eközben dollármilliárdokat tapsolt el, és menekített külföldre. „Ennek a korrupt rendszernek a bűze mindannyiunk sorsát megkeserítette” – mondta egy nyugalmazott katona, akinek a bankszámláját szintén jegelték.
Basszám Husszein egyelőre utolsó készpénzfelvétele meglehetősen szokatlan előkészületeket igényelt. Egy halom elértéktelenedett libanoni fontért, fél millióért vásárolt 15 liter benzint, amit aztán flakonokba töltött át. Otthon már volt egy vadászpuskája és hozzávaló lőszere. A 42 éves fitneszedző augusztus derekán, egy csütörtöki nap reggelén mindezt magával cipelte a bejrúti Federal Bank fiókjába. Néhány percig téblábolt, mielőtt a rémült járókelők mellett bevonult a bankba. Egyik ujját a ravaszon tartotta, a másik kezével pedig benzint locsolt szét az asztalokon.
„Vagy megkapom a pénzemet, vagy meghalok a próbálkozás közben!” – üvöltötte a halálra vált alkalmazottaknak.
A fiókvezető nyugtatni próbálta, és azt ígérte, hogy abban a hónapban megkapja a 400 dollárját.
Husszein csapzott hajával, vállig érő szakállával, pólójában úgy nézett ki, mint egy bankrabló. Csakhogy nem akart bankot rabolni. Csupán a saját bankszámlájáról próbált pénzt felvenni.
„Azt hiszi, hülye vagyok?” – mordult rá a fiókvezetőre. „A teljes összeget akarom, az egész megtakarításomat, mind a 209 000 dollárt” – azt pénzt, ami nagyrészt szülei házának eladásából származott. A banki hivatalnok letaglózva bevallotta, hogy a fiókban nincs amerikai dollár, csak libanoni font. „Be kell szereznünk a pénzt, és ez eltart egy ideig”.
„Akkor hosszú éjszakánk lesz” – vágott vissza Basszám Husszein, és rágyújtott egy újabb cigarettára.
Utólag sajnálta a történteket, de a Spiegel riporterének azt is elmondta: a fiókvezető heteken át áltatta, és még azt a 400 dollárt sem kapta meg, ami egyébként havonta járt volna betétjéből. Pedig a pénzére, a saját pénzére ezúttal égetően szüksége volt apja gyógykezelésére. Az egészségügyi ellátás Libanonban általában csak dollárral egyenlíthető ki, és előre fizetendő.
Husszein reggel fél kilenckor menetelt be a bankba. Nem sokkal később rendőrök és katonák vették körbe a fiókot, ahol egy ügyfél összerogyott izgalmában. Őt kimentették, sőt a túszejtő – a fiókvezető kivételével – mindenkit szabadon bocsátott. Két alkalmazott és egy másik ügyfél azonban vele maradt. Az utóbbi azt mondta: hatmillió font ragadt benn a számláján, és abban a reményben csatlakozott Husszeinhez, hátha ő is kimenekíti a pénzét.
A „túszejtőnek” ígért dollárok azonban órák elteltével sem érkeztek meg. Délután kettő körül a bank 5000 dollárt ajánlott fel Husszeinnek, ő azonban egyre ingerültebben elutasította az ajánlatot, és még némi benzint locsolt szét. Miközben a kommandósok a fiók megrohamozására készültek – legalábbis ezt állították utólag –, a bank előtt egyre nagyobb tömeg bátorította Husszeint.
„Ne add fel! Harcolj! Veled vagyunk!” – skandálták megafonon, egy népszerű étterem pedig ételt ajánlott fel neki és „túszainak”.
Miközben a benzingőzben csirkés savarmát majszoltak fokhagymás burgonyával és salátával, a bankvezetés óránként emelte ajánlatát. És amikor leszállt az este, az egyik főnök 35 000 dollárt kínált fel Husszeinnek, ha azonnal hazamegy.
„Fogadja el! Különben megrohamozzák az épületet” – tette hozzá suttogva. Basszám Husszein a bankot átkozva elfogadta a javaslatot, és amint bátyja épségben hazaért betétjük legalább töredékével, megadta magát.
„Bankrablások” sorozata
Husszein elszánt akciója egyenesen felbátorította honfitársait. A libanoni gazdaság már évekkel korábban lejtmenetre váltott, minek következtében a bankok – a betétek mértékétől függetlenül – 2019 óta korlátozzák az ügyfeleik által havonta felvehető összeget, ami kezdetben 500 dollár volt, és mára 400-ra, havi 150 ezer forintra zsugorodott.
A helyzetet jól példázza a libanoni font vagy líra árfolyama, amit a kormány az eltelt 25 évben a dollárhoz kötött, így hivatalosan egy dollár durván 1500 fontba kerülne. Az élet azonban már régen rácáfolt a kormány makacs elképzeléseire, így a jegybank kelletlenül saját, ún. szejrafa-árfolyama szerint egy amerikai dollár novemberben 30 300 fontot ért. A tényleges árfolyamot azonban valószínűleg a feketepiaci tükrözi a leghívebben, ahol a múlt hónap végén egy dollárért 41 000 fontot adtak, a hivatalos árfolyam több mint huszonhétszeresét.
Szeptemberben rövid idő, alig 48 óra alatt egy tucat bankot próbáltak kifosztani – jelentette akkor az Euronews, de a „bankrablók” nem bűnözők voltak, hanem egyszerű, hétköznapi emberek, a bankok kliensei, akik saját pénzükhöz próbáltak hozzáférni.
Az egyik szerencsés ügyfélnek egy fegyvernek látszó tárggyal 19 000 dollárt sikerült zsákmányolnia – saját számlájáról. A pénzt „bűntársa”, mint utóbb kiderült: fia kezébe nyomta, mielőtt megadta magát.
Még nagyobb malaca volt egy férfinak Bejrút déli részén, aki játékpisztolyával 20 000 dollárt kényszerített ki egy banki alkalmazottól. Az összeg természetesen a saját pénze volt.
HIRDETÉSAbed Szubra hozzájuk képest telhetetlennek tűnt: a teljes megtakarítását, 300 000 dollárt követelt a banktól. Vele együtt lépett be a fiókba egy idősebb hölgy, a nyolcvanas éveiben járó Szuhila Kusír.
Ő végül kapott 1000 dollárt, ami után lelkes bámészok gyűrűjében távozott, Szubra azonban nem volt ilyen mázlista. Napnyugta után üres kézzel hagyta el a bankot, viszont a haja szála sem görbült. A hatóságok még csak őrizetbe sem vették.
Egy betétes vadászpuskával a kezében tört be a Bank of Lebanon and Gulf bankba Dzsavád Szlím. A férfi a bank előtt várakozó fivére szerint hét gyermek apja. Korábban ingatlanügynökként dolgozott, de a gazdasági összeomlás után munkanélkülivé vált – írta az Arab News. Öt túszt ejtett a fiókban, ahol 50 000 dolláros betétjéből 35 000 dollárt követelt, de nem könyörültek meg rajta.
Válaszul a libanoni bankszövetség szeptember közepén három napra minden fiókot bezáratott.
Libanon a Világbank szerint globálisan egyik legsúlyosabb gazdasági válságát éli, amely az ország lakosságának közel négyötödét mélyszegénységbe taszította. A libanoni font 2019 óta 95 százalékot veszített az értékéből. A válságot tetézte a koronavírus-járvány, és a tavalyelőtti, augusztusi robbanás a bejrúti kikötőben, amit a történelem egyik legsúlyosabb, nem nukleáris robbanásának tartanak.
HIRDETÉSAz 1,1 kilotonna TNT hatásának megfelelő detonáció következtében 218-an meghaltak, hétezren megsebesültek, háromszázezer ember pedig fedél nélkül maradt. Az anyagi kár meghaladta a 15 milliárd dollárt.
Hagytak minket éhen halni
Libanon második legnagyobb városában, az IBL Bank egyik tripoli fiókja előtt biztonságiak és rendőrök gyülekeztek nemrégiben. A katonák M16-os puskákat szorongattak, a bejáratnál pedig emberek tolongtak.
Benn Zahra Hálid, egy 53 éves, kerekesszékes, sürgős orvosi ellátásra szoruló asszony nem tágított, és addig nem volt hajlandó távozni, amíg nem kapja meg a megtakarított pénzét – jelentette az amerikai közszolgálati rádió, az NPR. Miután lassacskán el kellett adnia személyes tárgyait, és minden más lehetőséget is kimerített, felnőtt lányával azért ment a bankba, hogy megkapja több tízezer dolláros betétjüket.
Hálidot rokonai és ismeretlenek is pártfogásukba vették.
„Azért vagyok itt, hogy támogassam, és hogy hozzájusson a megtakarításaihoz” – mondta egy nyugalmazott katona, akinek a számláját szintén jegelték. „Ennek a korrupt rendszernek a bűze mindannyiunk sorsát megkeserítette” – tette hozzá Mahmud al-Hattib.
HIRDETÉSHálid órákig tárgyalt a fiók munkatársaival, hasztalan. Végül a pénztárosok és az ügyintézők távoztak, a rendőrség pedig kikísérte a nőt és családját.
„A bank ugrasztotta ránk a zsarukat, pedig csak a jussunkat követeljük” – kiabálta fia, a 32 éves Iszmáil Mohamed, majd megragadta édesanyja kerekesszékének karját, és kitolta az utcára. „Hagytak minket éhen halni.”
„Az Isten verje vezetőinket!” – toldotta meg anyja.
Hálid a nővérével él egy magas mennyezetű, nagy lakásban, ahol a padlót élénk színű, hagyományos libanoni csempék borítják. Az üres lakásban minden szó visszhangzik. Hálid egyenként eladogatta bútorait, hogy fussa a betevő falatra. A nappaliban lévő kis dohányzóasztalon konzerveket és zöldségeket halmozott fel, amit a konyhai hűtőből mentett ki, mielőtt azt is eladta volna.
A bankszámlakivonat szerint a család számláján közel 90 000 dollár van. Egy része abból az ingatlanból származik, amit a nő és fia közvetlenül azelőtt adtak el, hogy a bankok befagyasztották a betétesek számláit.
HIRDETÉSA gazdasági összeomlás során Iszmáil elvesztette a munkáját. A könyörtelen infláció eközben az egekbe szökött 200 százalékosra, a család adósságai pedig csak halmozódtak.
„Arra kényszerültünk, hogy hitelre vásároljunk a zöldségesnél. Nem tudom rávenni magam, hogy a szemébe nézzek” – panaszolta Iszmáil.
Hálid lánya, a 35 éves Amina elmesélte, hogy őt, férjét és három gyermeküket december végéig kilakoltatják, ha nem fizetik a lakbért. Ráadásul az édesanyja egészségéért is aggódik. Hálid a jobb lábát cukorbaj miatt vesztette el. Most már a bal lába is fáj. Az orvosok szerint MRI-vizsgálatra, esetleg műtétre lenne szüksége, mindezt azonban nem engedheti meg magának.
„Amikor az édesanyádnak gyógyszerre van szüksége, és nem férhetsz hozzá a pénzedhez, vajon milyen választásod van?” – háborgott Amina, dühtől remegő hangon.
Néhány nappal később egyébként Zahra Hálid bankja könyörületesen beleegyezett, hogy megtakarításuk egy részét felvehessék az orvosi ellátásra.
HIRDETÉSUjjongó tömeg támogatja a „bankrablókat”
„Három barátom kíséretében, egy vizes palackkal, némi benzinnel és egy játékpisztollyal elmentem a bankba. Rengeteg dollárjuk volt” – idézte fel a történteket higgadtan egy fehér, műanyag gyöngyökkel díszített fekete papucsot viselő lakberendező egy barátja irodájában. „Sajnálom, ha megijesztettem az embereket, de nem engedhetjük tovább, hogy mindent elvegyenek tőlünk” – magyarázta Sally Háfiz, aki fekete nadrágjában, pólójában, fenyegetőnek tűnő álfegyverével hadonászva felpattant a bankfiók egyik pultjára, és onnan követelte pénzét rákbeteg nővére kezelésére.
Perceken belül ujjongó tömeg gyűlt össze a BLOM Bank fiókja előtt, köztük a már szabadon bocsátott Basszám Husszein, akivel történetünk kezdődött. Azt mondta: így kívánta erkölcsi támogatásáról biztosítani a talpraesett hölgyet, aki közben betétjéből hozzájutott 14 000 dollárhoz. Miközben a rendőrség Háfizt kereste, ő már élőben jelentkezett be a New TV magánadóján.
Nem én vagyok a bűnöző – nyilatkozta a 28 éves nő –, hanem a politikusok, akik kifosztják az országot.
Sally Háfizt napjaink Robin Hoodjaként ünnepelték honfitársai.
A fegyveres készpénzfelvételek sorozatát Abdullah al-Száii kezdte még januárban, aki fél életét Venezuelában és Kolumbiában töltötte, mielőtt hazatért volna Libanonba. Először éhségsztrájkba fogott, hogy hozzájusson a pénzéhez, a bank vezetője azonban újabbnál újabb talmi indokokkal hiúsította meg, hogy felvegye betétjét. Al-Száii a végén besétált egy fiókba, ahol mindenki ismerősként üdvözölte, majd szétlocsolta a magával vitt benzint. Az öngyújtóját felemelve követelte pénzét, és közben lazán dohányzott. Az igazgató kétségbeesetten riasztotta a rendőröket, azt megelőzően azonban a férfi megkapta a kért összeget, amivel felesége nyomban elinalt, hogy biztonságba helyezze.
HIRDETÉSA rendőrök tisztelettudóan a kapitányságra kísérték a „bankrablót”. „Maga egy hős” – áradozott egyikük, míg egy másik folyton bocsánatot kért, amiért börtönbe vitte.
Al-Száiit több tüntetésen támogatták, sőt a helyi imám is dicsérte a pénteki ima során. Tizenhét nap elteltével, vádemelés nélkül kétszázezer fontos óvadék ellenében szabadon bocsátották. Akkoriban tíz dollárt ért, ma már csak ötöt.
Sally Háfizt tíz perc elteltével, hathónapos utazási tilalommal, huszonöt dollár ellenében mentette fel a bíró. Kifelé menet egyik beosztottja rákacsintott a nőre: „Nekem is van még pénzem a bankban. Ha kiveszed, a felét odaadom neked”. Basszám Husszeinnek gratulált a bank megrohamozására készülő rendőri egység parancsnoka: „Helyesen cselekedtél!” Husszein mindössze öt nap után szabadult, és persze nem emeltek vádat ellene. A telefonját egy dobozból kapta vissza, és abban volt a puskája is. Felbátorodott, és megkérdezte: visszakaphatná-e fegyverét is. Regisztrálnia kellene – mondta a rendőr, aki szerint a bürokratikus ügyintézés hónapokig, de akár évekig is tarthatna, és legalább ötszáz dollárba kerülne.
„Kímélje meg magát a vesződségtől” – tanácsolta a rendőr barátságosan. „Vegyen magának egy újat a feketepiacon.”
Az ország minden rendőrének, minden bírónak és minden ügyésznek is van bankszámlája. A fizetésükből épp csak egy teli tankra futja. Mindenki tisztában a „bankrablók” indítékaival. Senkinek sem érdeke, hogy nyilvánosan elítélje őket: a bankok hallgatnak, Amin Szalám gazdasági miniszter pedig arra kérte a libanoni igazságszolgáltatást, hogy tanúsítson „megértést” a bankokat „kifosztó”, kétségbeesett betétesek iránt.
HIRDETÉSAz elit harácsolja el a vagyont
A gyökeres reformok késleltetése nehezíti meg a betétesek számára, hogy visszakapják a pénzüket – állítja egy jeles befektetési bankár. Minél tovább várnak, annál kevésbé biztos, hogy valaha is visszakapják a teljes összeget, mert közben egyre több pénz szivárog el.
„A válság előtt 175 milliárd dollár volt a bankokban, ebből 120 milliárd dollárban, a többi pedig libanoni fontban. Most körülbelül 95 milliárd van dollárban és 30 milliárd dollár libanoni fontban, de ez az utóbbi összeg a tömeges bankjegynyomtatás miatt megkérdőjelezhető” – mondta Albert Letaif, aki szerint a jegybank a válság kezdete óta 30 milliárd dollárt tapsolt el hivatalos terv nélkül.
A libanoni betétesek a legjobb esetben is csak abban reménykedhetnek, hogy a bankokban lekötött pénzük legfeljebb 70 százalékát fogják visszakapni. A kormány becslése szerint ugyanis a valutaválság kezdete óta a letargikus pénzügyi szektor veszteségei valahol 68-69 milliárd dollár között mozognak – írta az Al Dzsazíra.
A Világbank arra figyelmeztetett, hogy a libanoni gazdasági katasztrófa egyike lehet a három legsúlyosabbnak, amelyet a világ a 19. század közepe óta tapasztalt. Értékelése szerint az ország gazdaságát a Ponzi-rendszer piramisjátékához hasonló módon működtetik (Carlo Ponzi olasz bevándorlóként érkezett az Egyesült Államokba a 20. század elején két és fél dollárral a zsebében, fénykorában több mint tízmillió kicsalt dollárral rendelkezett). A vizsgálat szerint a politikusok és pénzembereik a javukra fordították a közvagyont, a gazdaság összeomlása után pedig nem vállalták a veszteségeket, hanem helyette jegelték a betétesek számláit.
Kamel Vazni, az ország bankszektorát felügyelő hatóság tagja nem zárja ki, hogy a betétesek egy részének pénze végleg eltűnik. Libanon dollártartalékainak milliárdjait menekítették ki, további milliárdokat költöttek támogatásokra és a gazdasági összeomlás csillapítására.
HIRDETÉSAmióta a Ponzi-rendszer 2019 októberében összeomlott, az egykori hadurakból, vallási vezetőkből és a korábban pénzügyi mágusként ünnepelt jegybanki kormányzóból, Riad Szalamehből álló elit minden olyan kísérletet megakadályozott, amely az ország megmentésére irányult. Eleve ők hozták létre azt a rendszert, amellyel összhangban a bankok 10 százalékos vagy annál magasabb kamatok ígéretével csábították a betéteseket, ugyanilyen kamatokkal hitelezték kemény valutával a kormányt, és 1997 óta mesterségesen 1500:1 szinten rögzítették a dollár árfolyamát. A rendszert mindaddig fenntartották, amíg az államadósság csúcsot döntött, a befektetők bizalma elpárolgott, az új betétek beáramlása pedig kevésnek bizonyult a piramisjáték működtetésének folytatásához.
A lufi kipukkadt.
A libanoni vezetők azonban továbbra is elutasítják a reformokat, és nem hajlandók a jegybank átvilágítására, miközben aláássák a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal és más kormányokkal folytatott tárgyalásokat.
Svájc, Franciaország és Németország is vizsgálatot indított Szalameh ellen, miután a központi bank számláiról több százmillió dollárt utaltak át egy, a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett fedőcégnek, amelyhez valamilyen formában vélhetően Szalameh fivére is kötődik. Amikor egy merész libanoni bíró elrendelte a fivér irodájának átkutatását, az ország miniszterelnöke személyes közbelépésével állította le a nyomozást. Az év elején az általában visszafogott Világbank megdöbbentő közleménnyel rukkolt elő: „Libanon szándékos hanyatlását az ország elitje szervezi, amely már régóta birtokolja az államot, és annak gazdasági haszonélvezetéből él”.
Egy ilyen helyzet látszólag elegendő okot szolgál a gyorsan szegényedő lakosságnak arra, hogy megbuktassa vezetőit. Az 1975 és 1990 közötti polgárháborúval sújtott ország kollektív kifosztásában kartellként működő elit sikeresen gondoskodott arról, hogy a lakosság megosztott maradjon. Az egykor tehetős, a Földközi-tengertől nem távoli sípályái miatt a Közel-Kelet Svájcának nevezett, 6,8 milliós Libanonban – nagyvilági fővárosát, Bejrútot a Közel-Kelet Párizsának hívták – több mint egy tucat felekezet igencsak bizalmatlan egymással szemben, miközben egy újabb polgárháborútól való félelem mindenre ráveti árnyát.
HIRDETÉSEgy ördögien tökéletes rendszer az ország tönkretételére és vagyonának lefölözésére – állapította meg a Spiegel.